Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-08-23 / 34. szám
VOL. XXXI. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. AUGUST 23, 1930. No. 34. SZÁM. AMERIKAI fVEAGY ■is Reformátusok lápja AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER. A lapra vonatkozó minden közlemény és előfizetés a felelős szerkesztőhöz küldendő ezen a címen: Rev. J. Melegh, 134-8th Ave., McKeesport, Pa. Telefon: 22742 McKeesport. PACIFIZMUS. Rövid paszt orális lelkészkedésem alatt, dolgozgatva különbféle elvit és kaliberű emberek között, volt alkalmam meggyőződni afelől, hogy egyik ok, amiért a kommunisták oly dühösen haragszanak a papokra általánosan, az, hogy a háború alatt a tábori lelkészek úgy az egyik, mint a másik oldalon buzditgatták a katonaságot arra, hogy kiméletleniil öljék az is- telen ellenséget, mert az Isten is az ők pártákon van. Hiába védekezünk azáltal, hogy a háborús idők erős és egyoldalú nyomása alatt bizony még, a lelkészek kör sül is sokan háttérbe' szorították a Mester ember szer etetésiek hirdetését, kénytelenek vagyunk beismerni, ha sok egyébben néni is, de ebben részben igazuk van a mi ultra-radikális és polemikus embertársainknak. Ezt az állításukat megcáfolni nem tudjuk. A háború — legyen az akármilyen indoka, védelmezési vagy támadási — teljesen elit élendő és ki kell még a gyökerét is irtanunk. Maga a történelem is számtalanszor igazolja, hogy az égető nemzetközi disputákat, komoly összcszólalkozásokat sohasem a háború oldotta meg legpraktikusabban. Tüzet tűzzel oltani sohasem lehetett és nem is lehet lesz. Minden háború csak újabb és újabb bosszuállá- soknak, haragoknak a magvát hintette el. Minél több háborúban vett egy nemzet reszt, annál jobban elzüllött és elgyengült úgy erkölcsileg, mint lelkileg — és még fizikailag is. Figyeljük meg a gyakran háborúskodó balkáni országokat és megláthatjuk a folytonos verekedés hátrányait, már a világi szón pontból ítélve is, eltekintve a keresztyéni nézettől. Viszont azok az országok, amelyek kevesebbet háborúskodtak, a legclőrehaladottabbak, a legműveltebbek és népeik a legjózanabbak és legvallásosabbak. A legbékésebb életet ezek a nemzetek élik. ök a világ szellemi és kereskedelmi irányitói és vezetői. Mindaddig, — és ezért a kijelentésért bocsánatot nem kérek — amíg a keresztyén emberek, a Krisztus követői előbbre nem teszik az ö keresztyéniségiiket a nemzeti érzéseiknél, hazafiasságuknál, mondom: mindaddig örökös béke nem lehet e földön biztosítva. A keresztyéniség az az alap, amelyen a világ nemzetiségei egyesülhetnek. Mint keresztyének testvérre ismerünk egymásban, legyünk akármelyik fajnak tagja, beszéljünk akármilyen nyelvet: Krisztusban egyek vagyunk. És, amikor egyek lettünk s testvéreknek felismertük egymást, egész biztos, hogy többé nem lesz háború. Ez az, amiért a pacifizmus fáradozik. Ez az a boldog viszony, amelynek megteremtése folytán ez a nemes aj mozgalom örökre száműzni óhajtja az emberiség halálos és véres ellenségét: a háborút. Nem ideális, krisztusi törekvés? A világ, mióta csak fennáll, mindig hamis-hősimádó volt. Hódolt a brutális emberölőnek, a hires hadvezérnek, akit majdnem hogy istenesitett. Imádta és kitüntette a legveszélyesebb gyilkolót. Az égig felmagasztalja Napóleont, a mészárlót és Pasteurnak, az emberiség egyik, megváltó-féle jóltevőjének pedig aligha ismeri még a nez’ét is. Már tényleg ideje lenne, hogy felébredjünk lelki lethárgiánkból, lerázzuk magunkról az ó-embert és éljük teljes mértékben a krisztusi életet. Fáradozzunk a békességért, a szerétéiért, a Mester országáért. Álljunk a Jézus mellett mindig és mindvégig. Segítsünk Néki kivésni az emberiség szivéből még a legparányibb csiráját is a háború gondolatának és annak okait pedig töröljük el végképen, kezdve ezt a legközvetlenebb körünkben, Legyünk hát igazán keresztyének, Krisztus munkatársai! Nagy Ferenc. Nem elég. Egy. büszke királyné letette megbecsülhetetlen értékű koronáját e szavakkal : “Nincs rá szükségem, nekem ez nem elég!” Az a keresztyén, aki együtt örököl Krisztussal, még több joggal mondhatja : Amit e világ kínál, az nekem nem elég, többre hivattattam! K. G. Megszűnt egyház? (M.) Nagyon általános szokás az, hogy ami nem kedves előttünk: arról a nyilvánosság előtt nem beszélünk. Pia fáj a seb: takarjuk el, ne beszéljünk róla . . . Pedig a fájdalmat, a sebet nem lehet eltakarni. Nem is tanácsos eltakarni. Hogyan gyógyitgassuk magunkat, ha eltagadjuk bajainkat. Ilyen fájó sebet ütött az amerikai magyar református egyházak testén az oakland-sanfranciscoi egyház hire, amely szerint elhatározta, hogy lelkészi állását a tagok kevés száma miatt nem tölti be s lelki szükségleteinek Kielégítése végett a los angelesi egyház lelkészéhez fordul. ' Amerikában nagyon gyakori, megszokott dolog az, hogy egyik vagy másik magyar telep elnéptelenedik. Megszűnik egy gyár, bezár a bánya, rosszak a munkaviszonyok s munkásokból álló népünk fölkerekedik és más helyen keres magának megélhetést. A tömeges elköltözés természetesen maga után vonja az egyház meggyöngülését, némely esetben megszűnését vagy huzamosabb elhallgatását, amint történt ez pl. Rossiteren és Kearsarge-on. Ezek, a kisebb helyeken, természetes jelenségek és talán nem is végleges jellegűek. Ismerünk egyházat, amely tagjainak elköltözése miatt majdnem a teljes megsemmisülés veszélye elé került. Am megváltoztak a viszonyok, akik elköltöztek, ismét visszajöttek s az egyház megint él és virágzik. A kaliforniai Oaklandon és San Fran- ciskoban aligha ilyen esettel állunk szemben. Tömérdek magyarság él ottan, akiknek soraiból akár két egyházra való tagság is kerülhetne bőven. A kaliforniai magyarság azonban úgy él köztudatunkban, mint amely nagyon, nagyon eltávolodott az egyházi élettől. Rabjaivá lettek annak a tévesen magyarázott szocializmusnak, hogy ne mondjuk: bolshevizmusnak, amely azt hiszi, hogy neki legelső kötelessége az
