Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-08-09 / 32. szám
VOL. XX XI. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. AUGUST 9, 1930. No. 32. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR Reformátusok O 'untjo-j , ’*AV a9°IO 9f0€ 40,uos3 *j>| A PV A AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER. A lapra vonatkozó minden közlemény és előfizetés a felelős szerkesztőhöz küldendő ezen a cimen: Rev. J. Melegh, 134-8th Ave., McKeesport, Pa. Telefon: 22742 McKeesport. Vigyázzunk gyermekeinkre! Nagyon tanulságos .dolog az, ha megfigyeljük, hogy a mi Urunk Jézus hogyan érzett s hogyan tanított a gyermekekről. Érzületét méltóképen kifejezi az az emlékezetes szép esemény, amikor öléhe vette és megáldotta a hozzá vezérelt kisdedeket. Vagy az a másik fenséges jelenet, amikor a virágvasárnapi ut végén, a jeruzsálemi templom tornácában a gyermekek és if jak kiáltottak Hozsánnát a Jézusnak. A felnőttek Hozsannájára Jézus szeméből könny fakadt; a gyermekek s ifjak Hozsannájára pedig, előbbi tartózkodó magatartását megváltoztatja s annak hatása alatt ostort ragad s a kufáro- kat, pénzváltókat Isten házából kikergeti. Ha pedig Jézus tanításaira gondolunk, úgy mindjárt a Hegyi Beszédnél kell megállapodnunk. Egy igen megrázó hasonlatot mond itt nekünk az Ur, az Isten Fia, a gyermekek világából. Kedves világ volt az az ő számára, melyben otthon érezte magát, — azért állítja ezt hallgatói elé s azért veszi ebből a világból hasonlatát. Mi volt tehát Jézusunknak ez a megrázó hasonlata? Máté evangélioma a VII. rész 9—10. verseiben ezt olvassuk. “Avagy ki az az ember köziiletek, aki ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád neki? És ha halat kér, vájjon kígyót ad-é neki?” Valóságos drámai erővel hat reánk ez a kérdés! Az Ur, a nagy Tanítómester, meg akar rázni benünket e szavakkal. . . Gondoljuk csak el, mily szörnyű látvány volna az, ha a gyermek, bizalommal kinyújtva kezét szülője felé s éhes ajkához emelné a nyert kenyeret — s az durva kő volna, melyben kitöredeznének gyönge fogai s ajkából kiserkedne a vér. . . De még rettentőbb volna az a látvány, ha a gyermek ajkához emelt hal mérges kígyó volna, mély összemarná öt. Ezzel a két hasonlattal, mintha csak azt mondaná Jézusunk: Ti szülők! Mindenre, ami szent, kérlek vigyázzatok a ti gyermekeitekre! — Szól pedig a mai szülőkhöz is, alkalmazkodva a kor viszonyaihoz. — Vigyázzatok a gyermekek testi életére! Nem látjátok, mennyi ellenség leseked ik rájok? Rengeteg betegség. Hihetetlen nehéz feladatok. Ezek ellen pedig nem az az óvszer, hogy üvegharang alá zárjuk őket, hanem az, hogy fneg kell edzeni idejekorán őket, hadd tudjanak ellenállani, küzdeni, az élet versenyében helyt állani, — Vigyázzatok a gyermekek szórakozásaira! Kell nekik szórakozás, de a szüle mindig tudjon róla. Sose menjen a gyermek vagy ifjú olyan társaságba, mely az ő szüleiöl s a szülők helybenhagyásától idegen. Igen sokszor és igen félelmesen megbosszulta ez már magát;— gondolkozzatok rajta szülök, nincsen-é igazam ? — Vigyázzatok gyermekeitek olvasmányaira! Mikor a gyermek leül s ölében kinyit egy könyvet, hogy olvasson belőle, ugyanakkor kinyitotta a lelkét is egy ismeretlen iró előtt, aki most fogja beírni kitörölhetetlenül a te gyermeked leikébe, amit éppen akar. . . Vigyázz, tudd meg, ki az az iró s hová akarja vezetni a te féltve őrzött drága kincsedet?! — Felpanaszolom, hogy a szülök a lelkipásztortól nagyon-nagyon ritkán kérdezik meg, hogy mit olvasson az ő gyermekök. . . — Vigyázzatok mindenek felett a kicsinyek, gyermekek és ifjak lelkére, vallásosságára. Vallás nélkül nem ember az ember. Lelkünk ápolása nélkül állattá süllyedünk. — A vallásosság igazi ápolása pedig az, ha a gyermek együtt imádkozik a szülőjével, — együtt énekelnek reggel- este és együtt mennek el az Isten házába, * * * Imé, ha mindezeket megcselekedjiik, akkor nem követ és kígyót, hanem a Jézus akarata szerinti legjobb kenyeret és halat nyújtjuk a mi gyermekeinknek, ök a mi legdrágább kincseink. Ők a jövő reménysége, kikben szivünk örül. Akié az ifjúság, azé a jövő. Vigyázzunk gyermekeinkre. Uray Sándor, debreceni ref. lelkész. New Yorkban meghalt Magyar-Ame- rikának egyik legjobban ismert alakja: Kiss Emil bankár. Egyszerű, szegény bevándorló volt, aki a maga erejével, a tehetségével küzdötte föl magát s lett belőle még Amerikában is számottevő, tekintélyes pénzember. Azt lehetne gondolni, hogy életének központi gondolata csak a dollár volt. Hogy ezeknek gyarapítására fordította ^ninden erejét, ennek élt, ezt hajhászta minden utón, minden módon. Pedig ennek az embernek lelkében nem a dollár volt az első gondolat. Eszköz volt az kezében csupán, amelynek segélyével bőven áldozhatott lelki életének igazi oltárain. A jótékonyság, a szeretetnek, a szépnek szolgálata volt az, amiben igazi életét élte. Erről tesznek bizonyságot nagyszerű képtára, különböző gyűjteményei s tesznek bizonyságot azok a sok ezrek, akik évtizedeken keresztül jótékonyságát élvezték. Erről tesz bizonyságot végrendelete is, amelyben mügyüjteményét, illetőleg annak értékét egy szabadkőműves páholy mellett két egyháznak: a new yorki 69-ik és 116-ik utcai magyar református egyházaknak hagyományozta. Egy teljes élet volt a Kiss Emil élete s váratlan halála méltán döbbentette meg nemcsak az amerikai, hanem a hazai magyarságot is. Béke legyen porai felett. MONDAT PRÉDIKÁCIÓK. Közli: Nagy Ferencz lelkész. Egy biztos kúra — — A folyton kritizálóknak: megkérni őket, ajánljanak egy gyógyító orvosságot. — Egyes istentagadóknak: beállítani őket a lövőárokba, mikor az ellenség legjobban tüzel. —- Egyes bajcsináló kifogásolóknak: a bizottságok elnökeivé választani őket.
