Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-07-19 / 29. szám
2-ik oldal. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 29-ik szám. lépcsőzetén kezdődött, ahol Derján egyházgondnok átadta a templom kulcsát ez e. m.-i elnöknek, aki a Jelenések 1 :18 alapján mondott templomnyitó beszédet, mig odabenn a felvirágozott templomban Dr. Schaeffer Károly főtitkár és Tukacs György prédikáltak. Kosa András bibliát olvasott, Böszörményi István és Dr. Tóth Sándor kezdő illetőleg záró imát mondottak, Takaró Géza keresztelt és Komjáthy Ernő úrvacsorát osztott. Novák Sámuelné vezetésével énekelt az egyházi énekkar. A templomi ünnepélyt bankett követte a Columbia Hallban, ahol szintén számos beszéd hangzott el, elismerésül a nagy áldozatkészségről bizonyságot tett gyülekezet, a fáradhatlan lelkipásztor cs a vendégszerető perth amboyi református asszonyok buzgósága iránt. (Tóga.) SZEBB JÖVŐ Vélkülözhetetlenül hasznos havi folyóirat a Vasárnapi Iskolák, C. E. Társaságok és Ifjúsági Körök részére. Szerkesztik és kiadják Böszörményi M. István és Péter Antal lelkészek. 641 Hancock Ave. — Bridgeport, Conn. Előfizetési ára csoportos előfizetésnél egy évre 50 cent. Külön rendelve $1.00. A REFORMÁTUSOK LAPJÁVAL EGYÜTT $2.25. ha előfizetését egy összegben beküldi. Nyilvános rendes tanár a magyar nyelv, irodalom és történelem magyar nyelvű tanítására a lancasteri FRANKLIN és MARSHALL KOLLÉGIUMBAN. Magyar diákok számára páratlan anyagi támogatás. Magyar lelkészképzés a református egyház legnagyobb és legrégibb theologiai szemináriumában. Felvilágosítással szívesen szolgál Dr. TÓTH SÁNDOR tanár 218 Pearl Street, Lancaster, Pa. ROVÁS. (M.) “És lakozik a farkas a báránynyal, és a párducz a kecskefiuval fekszik, a borjú és az oroszlánkölyök, és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat.” A vérengző, ragadozó, a nyugtalan vérü és ellenséges indulatu vadállatok együtt a szelídségnek, az ártatlanságnak, a jámborságnak képviselőivel: a báránynyal és a kicsiny borjúval . . . szeretetben, békességben, megértésben, jóra való igyekezetben, — egy gyermeknek az őrizete alatt, akinek nincsen más fegyvere, mint a szelídség, a jóság, az ártatlanság, a szeretet. Az emberben együtt lakik a bárány, a párducz, az oroszlán, és — no igen: a tudás és a tudatlanság is, és nem tudni, hogy melyik a veszedelmesebb benne: a párducz vérengzése, vagy az oroszlán haragja, vagy a tudás felfu- valkadottsága, esetleg a tudatlanság ostoba kevélysége? . . . Vájjon mi lehet az az erő, ami együtt tarthatja ezeket, ha nem a szelidség, az alázatosság, a jóság, a szeretet, — egyszóval: a Krisztus ! ? * * * A gyermekben már benne van az ember a maga mindenféle testi és lelki indulataival, és ezek az indulatok már a gyermekben is érvényesülni akarnak, sokkal nyíltabban, sokkal fesztelenebből, mint a felnőtt emberben. A felnőtt embernél az indulatok kitörését még csak mérsékli az Elet, amely nem egyszer végig vert már rajtunk a maga korbácsával, mérsékli a tapasztalás, a tapasztalás utján .szerzett igazi bölcsesség, az Igazságnak megismerése, amelyből kinő, megépül és megerősödik a Krisztussal való közösség, amelynek gyökérszálai szintén ott vannak az Emberben. A .mi föladatunk, hogy ezek a gyökérszálak el ne satnyuljanak, hanem megerősödve, terebélyes fává növekedjenek s teremjenek gyümölcsöket: a szeretetnek, a jóságnak, a szelídségnek gyümölcseit, egy szóval a Krisztust: egyedüli alapját és föltételét az emberek békességes együttlako- zásának. * * * Az iskolában ott van előttünk ez az anyag, amelyet gyúrnunk, formálnunk, nevelnünk kell, hogy az óhajtott eredményhez : Krisztushoz jussunk el. Az iskolában, az ember-világ veteményes kertjében ott van egyenként előttünk a bárány, a párducz, az oroszlán, a jobb felfogású és kevesebb talentumu gyermekek, akiknél az alapvető indulatokat meg nem mérsékli az Élet tapasztalata, akikből ösztönösen törnek elő a különböző induatok s akiket a tanítónak mégis együtt kell tartani, oktatni, nevelni, Krisztushoz vezetni. Munkájában egyetlen eredményes eszköze lehet csupán: a Krisztus. Az a szeretet, amelyre Ő tanított bennünket, az a türelem, szelidség, alázatosság, jóság, amelyre Ő mutatta előttünk a legtökéletesebb példát. Ha ez hiányzik a tanítóban: hiába akarja “vasvesszővel bírni ellenségét.” * X X A nyári magyar iskolákban, t. i. a mi amerikai nyári magyar iskoláinkban az iskola, a nevelés rendes nehézségeihez még újabbak is csoportosulnak. A legnagyobb és legfőbb nehézség az, hogy a gyermek jól tudja, hogy ez az iskola reá nézve nem kötelező. Lelki világában távolról sem azonos a magyar iskola a Public Schoollal s igy a mi tanítóink kezéből hiányzik az a nagyon fontos fegyelmező eszköz, amelyet a Public School magától értetődően ad a tanító kezébe. Föltétien nehézséget okoz az is, hogy mi magyarul tanítunk, hiszen magyar nyelvet akarunk tanítani s bármint fogjuk is föl a dolgot : a mi gyermekeink nyelve már sokkal jobban, könnyebben, gyermeki ösztöne szerint tehát sokkal szívesebben fordul az angol nyelvre, mint a magyarra. Ne is szóljunk arról, hogy nekünk nincsenek azok a jól fölszerelt iskolatermeink, amelyek szintén nagyon fontos eszközei az eredményes tanításnak. Nagy nehézséget okoz az is, hogy mi csak a rendes iskolák után, tehát olyan időben foghatunk munkához csupán, amikor a gyermek elméje egy iskolai év szorgalma után meglehetősen fáradt s pihenésre vágyik. Dr. Ravasz László püspök méltán nevezte a mi gyermekeinket az amerikai magyarság hőseinek, mert azok a pihenés idejét, az annyira szükséges vakációt áldozzák föl a magyar gondolat oltárán. Ám ennek az áldozatnak a meghozatala külön nehézséget okoz a tanító számára. * * * A magyar iskola tanítójának tehát igen sok, sokkal több nehézséget kell legyőznie, mint a rendes iskola tanítójának. És ezekkel a nehézségekkel szemben hiába akarná igénybe venni a vesszőt, a szigorúságot, a külső fegyelmezést. Ézsaiás próféta hasonlatában a kis gyermek hiába akarta volna együtt őrizni a farkast, a bárányt, az oroszlánt és a kis borjut ostorral, vesszővel, külső fegyelemmel. Ezek az eszközök mind, mind eredményteleneknek, hiábavalóknak bizonyulnának az egyedül le-
