Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-07-12 / 28. szám
VOL. XXXI. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. JULY 12, 1930. No. 28. SZÁM. AMERIKAI MAÁ'iy-V Reformátusok ^apja AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER. A lapra vonatkozó minden közlemény és előfizetés a felelős szerkesztőhöz küldendő ezen a cimen: Rev. J. Melegh, 134-8th Ave., McKeesport, Pa. Telefon: 22742 McKeesport. igaz lelkek forró, sávból fakadó imádAz eredményes imádság. Volt idő, amikor azt gondoltam, hogy az isten minden imádságot meghallgat, minden kérésre válaszol s minden kívánságot teljesít. Azonban ma- már egészen megvagyok győződve ennek az ellenkezőjéről. BcbizQnyosodott előttem az, hogy nem minden elhangzott, vagy elhabardált könyörgés imádkozás s nem minden fohász imádság. Nagyon sok imádság olyan, mint a kicifrázott, kiszínezett gumi léggömb: szépen néz ki, de belül üres. nincs tartalma. Az imádság is néha csak válogatott, sablonos szavakból áll, fel van öltöztetve hangzatos frázisokkal, körül van írva ékes körmondatokkal, költői metonimiákkal ugyannyira, hogy annak lelke leroskad, összegörnyed a nehéz teher alatt és nem bir felszárnyalni a Teremtőhöz. Sokszor pedig csak a fejből jön a fohász s akkor is megtelve önzéssel, képmutatással, személyességgel stb. és igy nem képes felhallatszani az égbe, mert nincs benne irányitó szív s hangját pedig cltompitja a farizeusi álszenteske- dés. Az ilyen imát szétmarcangolja, ösz- szezuzza s megfojtja a Sátán, ügyes fortélyai s furfangos cseljei által megmételyezi az imádkozó hangulatot, úgyhogy a nem éber lélek hamar belesiilyedhét az ördög által készített örvénybe még imádkozás közben is. Az imádkozás a lélek lélegzése. Ami a lélegzés a tüdőnek, az az imádkozás a léleknek. Minél mélyebben lélegzik, minél tisztább s frisebb levegőt szív a tüdő, annál egészségesebb az. Épen igy van ez az imádkozással is. Minél bensőbbről, minél átérzettebben imádkozik az ember, annál jobban fejlődik, növekedik annak lelke. Mária angol királynő többször kijelentette, hogy Európa összes hadseregeitől nem fél annyira, mint Knox Jánosnak csak egyetlen • fohászától. Még az ördög is. ha rá lehetne szedni, kénytelen volna beismerni, hogy senkitől és semmitől nem reszket annyira, mint a keresztyének, az ságaitól. Egyszer egy lelkész, aki egyik kőtörő hívével beszélgetett munka közben, szomorúan bevallotta a dolgozónak: ■- “Nem tudom, hogy mit csináljak. Annyira el van fajulva a János gazda, pedig de mennyit imádkozom érte.” Kőtörés közben feltekint rá szelíd arccal a hive és szól ihletett hangon: “Térdeljen le, mint én most, az Isten előtt és szive mély érül imádkozzék! Majd megtetszik látni, hogy lesz eredménye a fohászának.” A legszebb, a legeredményesebb imádság. amit valaha ember mondott: a pnb- likánus fohásza. Ott az Isten házának egyik sötét szögletében, lehajtott fővel, letérdelve, lélekben összerogyva az Ur előtt, hangzott, buzogott fel az Egek Urához egyszerű szavakban a halandó bünbánása: “Atyám, légy irgalmas nékem, szegény bűnösnek.” Mint egy éles, sebes ágyúgolyó úgy ment fel megállás nélkül az égbe a publikánus szive legbensőbb részéről eme fohász. Nem volt ideje, sem alkalma- az ördögnek megakadályozni vagy megmételyezni ezt az imát, mert ez célegyenesen az Atyához repült, ahol megbocsátásra, kegyelemre talált annak zokogója. Ha akarod, hogy meghallgatásra találjon fohászod, gyümölcse legyen könyörgésednek, rogyj térdre Isten előtt LÉ LE KEEN, öntsd ki előtte egyszerű szavakkal szived vágyát, magyarázd meg Néki röviden lelked keserűségét és meglátod, hogy meghallgat, megsegít az Ur. Az Isten adjon nekünk imádkozó embereket, akik szivük mélyérül, lelkűk teljességével küldik fel könyörgő fohászaikat az Egek Urához! Szükségünk van rájuk úgy nemzeti, mint vallási életünkben. Nagy Ferenc. MONDAT PRÉDIKÁCIÓK. Közli: Nagy Ferencz lelkész. Nagy dolog — — Pénzzel bírni, de mlég -nagyobb nem lenni annak birtokában. — Haragosnak lenni anélkül, hogy bosszút ne szeretnél állani. A KONFERENCIÁK ÁLDÁSAI. Pál apostol a Rómabeliekhez írott le velében ezt mondja: “Kívánlak titeket látni . . . hogy együtt felbuzduljunk tinálatok egymás hite által, a tietek meg az enyém által.” En/'él szebben talán nem is lehetne kifejezni, hogy mit jelent az ember hite, vallásos élete szempontjából egy egy találkozás, amelyben látjuk egymás hitét, egymás munkáját, vagy épen egészen közelről ismerjük meg egymást, kik egy munkatéren dolgozunk. A ma élő keresztyénség nagyszerűen meglátta ennek szükségességét és fonT tosságát. Egymás után rendezi a találkozásokat, konferenciákat. Találkoznak azok, kiknek vállán nyugszik az egyház jelenlegi nehéz munkája és együtt van a fiatalság, “kik nyilak az apák kéziében”, kikben megvalósul a jövendő álma. Az ember lelki tulajdonsága az, hogy ha egyedül van, magánosságban az a sok erő, mely lelkében él, köddé foszlik. Szükség van tehát arra, hogy néha néha együtt Legyünk s az a sok erő, mely a lélekben él, uj lendületet kapjon, uj irányításokat, hogy “felbuzduljunk egymás hite által.” Ezért van nagy szükség arra, hogy gyakorta találkozzunk. A nyár folyamán az amerikaiak rendezik hatalmas méretű ifjúsági konferenciájukat. Ez annyit jelent, hogy Isten hivó szava állandóan zeng közöttünk s nem hagy magunkra, hanem ad drága alkalmat, hogy hitünk erős legyen és szembe tudjunk szállani a jelen kisértéseivel <és azzal az áramlattal, mely el akar söpörni a világon mindent, ami isteni, ami szent. Azt mondja a zsoltáriró: “Ez a nap az, amelyet az Ur rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen!” Boldog az, aki megérti e szavakat. Boldog az, aki észreveszi, hogy az Ur épen az ő számára rendelte. “Oh Uram, segits most; óh Uram adj most előmenetelt,” —y —ó
