Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-07-05 / 27. szám
26-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal Hát ez nem felel meg a valóságnak. A Reformed Church nem engedte meg a kerületté alakulást. 'Nem engedte meg egyszerűen azért, mert nem volt szükség rá. Dr. Nánássy Lajos kérdésére a Reformed Church vezetői egyszerűen reámutattak annak természetes lehetőségére, amit eddig is, enélkül is tudtunk. Ez tehát nem olyan “vivmány” vagy “engedmény”, amelyben pl. Borsy Kerekes György lelkész már Ligonier- ban is a független mozgalom igazolását iátta. Ellenkezőleg, a többek között ez is a független mozgalom szükségtelen voltát igazolja. * * * Azt is írják, hogy a ligonieri javaslatot a független lelkészek egyike sem fogadta el, még csak tárgyalási alap gyanánt sem. Hát ez sem felel meg a valóságnak. Először is, a javaslatot Dr. Nánássy Lajos, a független lelkészek egyik tekintélyes embere készítette és terjesztette elő, tehát valószínű, hogy ő nemcsak tárgyalási alapul, hanem elfogadásra is alkalmasnak tekintette. Másodszor pedig Vincze Károly perth arnboyi lelkész is elfogadható tárgyalási alapnak jelentette ki azt. Nagy kár, hogy a jobbindulatu törekvést erőnek erejével agyonnyomja és elhallgattatja a rosszakarat. * * * Helyreigazitás cim alatt megállapítja a Magyar Egyház, hogy a presbyte- rian csoport 27 lelkésze között nem 1, hanem 2 van olyan, aki rendes képesi- téssel bir, vagyis hazai oklevele van. Nagyon kedves. Tehát aki nem otthon, hanem Amerikában szerezte az oklevelét, annak nincsen “rendes” oklevele. Vájjon nem gondolják ezek az urak, hogy mi mégis csak Amerikában élünk s talán mégsem egészen illendő az amerikai íheologiákat és lelkészi okleveleket ennyire arculcsapdosni ? . . . * * * Úgy látszik, hogy ő előttük Amerikában csak az episzkopális theologiák adnak ki “rendes” oklevelet. Erre következtetünk abból a hallelujából, amelyet 'Bléky Zoltán és Gulyás András református lelkészeknek zeng a lap abból az alkalomból, hogy a philadelphiai episzkopális theologián B. D. fokozatot szereztek. Tehát ma is megvan a független mozgalomnak az az episzkopális szerelme, amely kezdettől fogva kisérte s amelynek jegyében jóformán megszületett. Református és Episzkopális! Tűz és viz! Két olyan fogalom, amely egymással homlokegyenest ellenkezik.... És mégis ezek az emberek hivalkodnak ország-világ előtt azzal, hogy Amerikában ők a magyar református egyháznak egyedüli letéteményesei! Hol van itt a logika és a theologiai lelkiismeret? Ez utóbbinak hiányát különben már régebben megállapították róluk a legnevesebb hazai theologusok. * * * A hitvallásokat s közelebbről a II. Helvét Hitvallást mi sohasem becsméreltük és gúnyoltuk, amint azt a Magyar Egyház írja csak azért, hogy ebből a valótlan állításból a neki tetsző uszitásra alkalmas következtetést vonjon le. Amikor a Központi Egyházmegye szervezeti szabályzatának revideá- lása alkalmából beillesztette a II. Helvét Hitvallást, mint a Heidelbergi Káté mellett másik elfogadott hitvallásos könyvét: ezzel csak, a ligonieri beszélgetések alapján, eléje sietett az ottan fölmerült gondolatoknak. Ennek, valamint az esperesi címnek használata, eddig sem ütközött semmi akadályba. Ha a független atyánkfiaiban egy parányi jótörekvés és testvéri érzés lenne: a Központi Egyházmegye e határozatát, amelyet magáévá tett a Nyugati Egyházmegye s bizonyára követni fog a Keleti is, — nem gúnyolódással és csúfoló szóval fogadnák, hanem ugyanazzal a megértő lélekkel, amely ezt a határozatot létre hozta. * * * Robbantani akarnak az egyházi segélyek kérdésének tendenciózus beállításával is. A Reformed Church belmisz- sziói bizottságának a gyűlése még meg sem volt, de már megírják, hogy a Board a segélyeket lényegesen leszállította s öt év múlva teljesen megszünteti. Megvalljuk, hogy mi nem vagyunk ennyire beavatottak. Azt azonban kezdettől fogva tudtuk és tudjuk, hogy a segélyek nem adattak és nem adatnak örök időkre. Minden egyháznak becsületbeli törekvése az, hogy a segélyt csökkentse, majd lassanként megszüntesse. Több egyházunk van, amely már kezdetben, kifejezetten megmondta ezt s a mckeesporti egyház pl. már 100 %- ban valóra is váltotta. Elfogadtuk és elfogadjuk a. testvéri segélyt addig, amig szükségünk van rá. Lassan-lassan, úgy 50—100 esztendő alatt, vissza is fizetjük azt a testvéri közösségnek. Sőt, ha Isten éltet bennünket, még azután is fizetünk be járulékokat a Board pénztárába, hogy majd mi segítsük az akkori gyöngéket . . . mert, tetszik tudni, mi már magunktól is igy értelmeztük javainknak egymással való közlését. * * * Ha rossz májuak akarnánk lenni, még tovább mehetnénk a tallózásban olyan kérdések körül is, amelyek ben- nüket nem érintenek, de amelyek a független mozgalom erkölcsi felfogására igen jellemzőek. Szép nótákat tudnánk írni pl. a duquesnei nyári iskoláról, ahol mellékes, hofy a szülő küldi-é gyermekét az iskolába vagy nem, — de a tandijat be kell fizetnie! Vagy a cartereti carneválról, ahol az egyház egy olyan látványos-bódé-társasággal házasodott össze, amelyet Amerikában akárhány város még csak be sem bocsát a területére. Akadnak még más ilyen épületes dolgok is a lapban, — de hagyjuk ezt. Inkább jegyezzük föl a teljesség okáért, hogy van ám a Magyar Egyházban szép is, jó is! Ezt azonban csak akkor fogjuk meglátni, ha ők is észre vesznek valami effélét a mi lapunkban. Mert: ha az- embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólnék is . . . ha jövendőt is tudnék mondani és minden titkokat és bölcseségeket ... ha egész hitem volna is . . . ha minden marhámat a szegények tápláltatására költe- ném is és ha testemet a tűzre adnám is: ha szeretet nincsen bennem, semmit az nem használ nekem. A Magyar Egyházban pedig minden van, csak szeretet nincs sehol. PERCES PRÉDIKÁCIÓK. Közli: Laky Zsigmond, lelkész. BÖJTI GONDOLATOK. “Te pedig mikor böjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orcádat mosd meg, hogy ne az emberek lássák böjtölésedet, hanem a te Atyád, aki titkon néz.” Máté 6:iy, 18. “ Annakokáért tűig időnk van cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen pedig a mi hitünk cselédeivel.” Gál. 6:io. Egy kiváló államférfin mondotta: “Amikor lehetséges, kiszakítok egy bogáncsot és helyébe virágot plántálok.” Vájjon ezt a gondolatot nem alkalmaz- hatnók-e a böjti napokban? Szakítsuk ki szivünkből az önzés bogáncsait és plántáljuk el az önzetlenség, a mások iránt való szeretet magvait. A mi böjti igyekezetünk ne csak önmegtartóztatás legyen, hanem a jónak cselekvése is. Látogassuk meg a betegeket, Írjunk leveleket az elhagyottaknak, igyekezzünk valami szolgálatot tenni valakinek, aki szükségben van, ezek azok, amik beragyogják a földiek életét melegséggel, ugyanakkor boldogság forrásai lesznek részünkre. A böjti időszak csodálatos jelentőségű lesz életünkben, ha nemcsak visszatartóztatjuk magunkat a rossznak elkövetésétől, hanem mindent elkövetünk a jóság, a3 irgalmasság, a segitőkészség, a jóakarat, a bőkezűség, a hit, remény, szeretet virágainak plántálására.
