Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-07-05 / 27. szám
4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 26-i'k szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Published weekly by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. Editor in Chief: Rev. G. Takaró, 344 E. 69th St. New Yoik, N. Y. Associated editor: Rev. Sig. Laky, 737 Mahoning Ave. Youngstown, O. Managing editor: Rev. J. Melegh, 134—8tn Ave. McKeesport, Pa. Subscription terms: $2.00 per year, sent anywhere. Entered as second class matter on the 14th of August, 1925 at the P. O. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879. Publication office 4829 Second Avenue. — Pittsburgh, Pa. . CSENDES ÓRA. Rovatvezető: Újlaki Ferenc toledoi lelkész. A FÉSZEK. Árvaházi vasárnapra. Ének: 104. dics. 1, 2. “Istenemhez száll az ének . . .” Ima: Istenem! Hozzád száll énekem, imádságom s Téged áld, Téged dicsér, mert szerelmed, mint a tenger körülfogja a szigetet, úgy öleli körül életemet. Atyám! jóságod, gondviselésed, mindenünnen rám ragyog. Te aki szépségbe öltözteted a mező virágait, gondolsz az ég madaraira, gondolsz reám, gyermekedre is. Hála legyen Neked azért, hogy féltő szeretettel lebegsz azok felett, akik olyanok, mint a feldúlt fészekből kiesett, gyámoltalan, pelyhes, madárfiókák, gondot viselsz az árvákra. Fészket építesz nekik, puha, melengető fészket. Kiterjeszted felet- tök gondviselésed szárnyait s táplálod, megőrződ őket. Atyám! gondviselő Istenem! növelj, erősíts abban a hitben, hogy ha vléget ér is mindenem, erőm, életem, ha elszólitod szeretteimet és egyedül maradok, — a Te szerelmed soha véget nem ér . . . velem jár . . . magához ölel, Ámen. Bibliaolvasás: V. Mózes 32:11. “Mitn a fészkén felrebbenő sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettök szárnyait, felveszi őket és tollain emeli őket . . .”, mily megkapó, boldogító képe ez Istennek. Isten, az ő kicsiny, pelyhes fiókáinak fészket rakó, őket szárnyaival befedező, melengető, védelmező, anyamadár. Uram! Te vagy az anyamadár, mi pedig a Te pelyhes fiókáid. Kedvenc képe ez a szentirásnak. Újra és újra előjön és vigasztal, erőt ad ez a kép. “Óh Isten! 'mily drága a te ke- gyelmességed, az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek...” Zsolt. 36:8... “Szárnyaid árnyékába menekülök, míg elvonulnak a veszedelmek . . .” Zsolt. 57:2. “Gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt . . Malakiás 4:2. Jézus maga is használta e képet. Jeruzsálem feletti fájó sóhajtásában azt mondja: “Jeruzsálem! Jeruzsálem!.... hányszor akartam egybegyüjteni a te fiaidat, miképen a tyuk az ő kis csirkéit az ő szárnyai alá . . .” Fészket rakó, szárnyaival befedező madár! Milyen gyöngéd, kedves kép a fészket rakó madár. A fának árnyas lombjai, a bokor sürü levelei, sziklák védett helyei között, vagy az eresz alatt, mint a fecske, a háztetőn, kéményeken, mint a gólya, kikeresi az alkalmas tanyát. Aztán elszáll . . . összehordja a szalma, széna szálakat, apró faágakat s megépíti a flészek vázát, külső részét. Majd pelyhes, puha dolgokkal kibéleli, meleggé, kényelmessé teszi, hogy otthona legyen fiókáinak. S abban a fészekben táplálja, nevelgeti, védelmezi kicsinyeit, mig megerősödnek s szárnyra kelhetnek. Isten, a fészket rakó anyamadár! Ebben a nagy világban megépítette számunkra a fészkeket, hajlékainkat, az otthonokat. Kibélelte puha, melengető, boldogító ajándékaival s ezek között a legdrágábbal, az ő jelenlétiével, gondviselésével s az emberi szívből,az emberi szemekből sugárzó szeretettel. Megépitette számunkra a lélek közös fészkét, közös otthonát, az egyházat. És azoknak a fiókáknak számára, akik egy-egy feldúlt, összetört fészekből kiestek, akik elveszitették a szülői szeretet melengető, oltalmazó szárnyait, megépitette az amerikai magyar refor- mátusság fészkét, a ligonieri árvaházat. Tavasszal az árvaházban jártam. Amikor közeledtem a hegy felé s láttam a zöldelő nyárfákat, a nyárfák tövében kéklő ibolyákat s a nyárfák és virágok között a hegyre épített árvaházat, az a gondolatom támadt, hogy a szerető Anyamadár, Isten, ezt a szép helyet azért választotta ki, hogy ide épitse meg az ő szeretetének, segítő, oltalmazó gondviselésének bizonyságát, azt a puha fészket, a mi árvaházunkat. A ligonieri árvaház az Isten, az Anyamadár által a liognieri hegy nyárfái közé épített fészek. E fészek felett, mint fészkéről felrebbenő sas fiai felett lebeg, kiterjeszti felettök szárnyait, úgy lebeg, úgy terjeszti ki szárnyait Isten, az Anyamadár. Nappal az árvák testét befedező ruha, éjjel az ágyban pihenőkre ráboruló takaró, Isten befedező szárnyainak tolla. Minden étkezés az anyamadár látogatása, amint fészkére szállva, fiókáinak eledelt nyújt. Az árvaház gondozottjainak tanítása, nevelése, az esti áhitat, az iskola, az istentisztelet nem más, mint annak a jelenetnek ismétlődése, amire Jézus vágyott, egybegyűjtése a fiókáknak az Isten üzenetének befogadására, mint a tyuk összegyűjti az ő kis csirkéit az ő szárnyai alá. Áldott legyen az Isten, hogy megépitette az amerikai magyar református- ság oltalmazó meleg fészkét, az árvaházat ! Áldottak legyenek azok, akik e fészek megépítésében és fentartásában Istennek munkatársai! Aki segít, adakozik, az az anyamadárnak, Istennek munkáját segiti, a fészket épiti, a fiókákat eteti, aJki pedig közönyös, vagy rosszindulatú, nem segit, sőt alaptalan, gonosz hírekkel másokban is megingatja a segítő szeretetet, az olyan, mint a vásott gyermek, aki feldúlja, kiszedi a madárfészket. Az árvaházi vasárnapon gondoljunk Istenre, aki “mint a fészkén felrebbenő sas fitai felett lebeg, kiterjeszti felettök szárnyait. Gondoljunk az Isten által rakott fészkre, az árvaházra, annak vezetőire, gondozottjaira, gondoljunk rájok és imádkozzunk értök, álljunk be Isten munkatársai közé. Ima: Áldott légy Istenem! hogy nem hagytad magadat közöttünk bizonyság nélkül, hanem kézzelfogható jelét adtad segítő, oltalmazó, édes anyai sze- retetednek. Áldott légy a hozzánk lenyúlt, közöttünk levő segítő karodért, az ■ általad épitett fészekért, árvaházunkért. Atyám! mint a madár kis fiára ráborítja szárnyait, úgy boritsd be azokat, akik az általad épitett fészek vezetői, lakói, szeresd, áldd, vezesd őket. Indítsd az emberek szivét arra, hogy beálljanak a te munkatársaid táborába, meggondolván azt, hogy aki jót tesz eggyel a legkisebbek közül, Jézussal tesz jót. Az ő nevében hallgass meg, Ámen. Mi Atyánk . .. Ének: 104. dics. 3 .“Uram áldom szerelmednek . . .”
