Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-06-28 / 26. szám
4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 26-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Published weekly by the Board of Home Missions of the Reformed Ohurch in the U. S. Editor in chief: Rev. G. Takaró, 344 E. 69th St. New Yoik, N. Y. Associated editor: Rev. Sig. Laky, 737 Mahoning Ave. Youngstown, O. Managing editor: Rev, J. Melegh, 134—8tfl Ave. McKeesport, Pa. Subscription terms: $2.00 per year, sent anywhere. Entered as second class matter on the 14th of August, 1925 at the P. O. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879. Publication office 4829 Second Avenue. — Pittsburgh, Pa. CSENDES ÓRA. Rovatvezető: Újlaki Ferenc toledoi lelkész. KÉT KARJA KÖZT ÖLELVE VISZ A BÉKESSÉG FELÉ. Ének: 18. dics. “Uram a töredelmes szivet . . .” Ima: Édes Atyám! Hozzád jövök, mert a Tied vagyok. Hozzád hajt szivem utánad való epekedése, hálával csordultig telt lelkem. Elődbe borulva boldogan adok 'hálát azért, hogy rám találtál és én Te reád találtam . . . átkaroltál két meleg karral és kezem ke- * zedbe vetted, életem a Tiedbe kapcsolódott s édes, meghitt bizalomban járunk ketten, mint Atya és gyermek! Megváltóm, kezem kezedben, vezess föl most is a megdicsőülés hegyére, hogy a mindennapi gondok, bajok, az emberarcok ködbe vesszenek, eltűnjenek és ne lássak mást, csak Téged Mesterem, szavadat, biztatásodat halljam, Ámen. Biblifvulvasás: Galátziabeliekhez irt levél 6. rész, 5. vers, 6. rész 2. vers, Zsolt. 55 :23. Előbb, utóbb, de minden életben, elkövetkezik a teherhordozás ideje. Némely teher, baj, kívülről is látható, de a legmélyebb, legégetőbb terhek azok, amelyek nem láthatók, ott égnek a szivén. A teherhordozásnak három módja van: “kiki a maga terhét hordozza ...” “Egymás terhét hordozzátok...............” “ . . . Vessed az Urra a te terhedet lés ő gondot visel.” Ennyit mond a biblia a teherhordozásról, de ebben benne van minden. 1. Kiki a maga terhét hordozza!” Egy bizonyos értelemben mindenki önmagában él, mert minden élet a többitől elkülönített élet. Egyedül jöttünk e világra, egyedül megyünk el innen. A két határ közt minden életnek megvan a maga munkája, a maga programja, melyet csak kiki maga végezhet el. Meg van a kötelességed, mellyel szembe kell nézned. Megvan a saját életed, melyet senki sem élhet le helyetted. Seriki más nem térhet meg helyetted, senki más nem hihet helyetted. Kinek- kinek magának kell számot adni az Isten előtt. Azt jelenti ez, hogy senki sem vegyülhet el a többi ember között észrevétlenül, nem rejtőzhet el más ember, vagy testület mögé. Isten, aki szálan- kint lát minden füvet és minden port szemenkint, egyekint látja az embereket is. A szeme rajtunk pihen. Egy több száz főből áló zenekarban a piccolót játszó zenész, amikor hallotta a különféle zeneeszközök hangjának egy nagy erőteljes harmóniába való összeolvadását, abba hagyta a játékot, mert úgy gondolta, hogy az ő piccoló- jának gyenge hangját úgyis elnyeli a többi. Azonban a karmester füle azonnal észrevette a hang kimaradását, megállást parancsolt és harsányan kiáltotta: hol van a piccoló? Isten szeme rajtunk van és az embernek feladata az, hogy végezze a maga kötelességét. Mellékes, hogy más teszi, vagy nem teszi, azt a mi jó, igaz, — neki tenni kell. Mellékes, hogy más hűséges hivő-e, vagy nem, ő legyen az. “Minden embernek az igazságot kell követni bármibe kerüljön is. Hogy más fogja-e követni az igazságot, vagy nem? azt nem tudom, de az bizonyos, hogy én fogom! Isten engem úgy se- géljen! Ez minden ember kötelessége. “Kiki a maga terhét hordozza!” 2. Egymás terhét hordozzátok!” Bármi legyen is az a teher, — szomorúság, pénzhiány, kötelesség, megpróbáltatás, — hordoznunk kell, segítenünk kell. De hogyan? Elsősorban is úgy, hogy éljünk igaz, szeretettel telt életet. Tíz igaz ember megmenthette volna Sodomát. Egy Savanorola megállította a bűn szennyes áradatát Florenc- ben. Konstantinápoly népe azt mondotta Chrisostomus Jánosról: “inkább a nap ne szórja sugarait, minthogy János megszűnjön prédikálni ...” A legjobb segítség, amit ennek az elfáradt, elgyötört emberiségnek adhatsz az, hogy helyes, igaz életet élsz. Bátorítsuk az embereket. Egyik legnagyobb bűn lehangolni az embereket, elvenni a bátorságukat, összetörni a lélek szárnyait. Szárnyakra van szükségünk, hogy repüljünk s ezeket a szárnyakat a velünk együtt érző, bátorító szív adja meg. Higyjürik az emberekben. Ez a Jézus útja. Hitünk, bennük vetett bizalmunk által felébreszteni az önbizalmukat. S mindenekfelett tegyük azt, amit Jézus tett, aki “széjjel járván jót cselekedett. . . ” 3. Vessed az Urra a te terhedet!” A magunk terhével, a mások, szeretteink terhével, menjünk az Úrhoz, az erőforráshoz, “vessed az Urra a te terhedet.” Talán leveszi a terhet. Néha megteszi. “Ha lehetséges múljék el...” így imádkozunk. És a pohár elvétetik. Nem kell kiinni. És ha nem veszi el? Imádkozunk és a teher megmarad. Ha nem veszi is el a terhet, hozzánk jön, társunk lesz, erőt, ikitartást, békességet ad, két karja közt ölelve visz előre, hogy bármily nehéz is legyen a teher, elhordozhassuk és győzni tudjunk. Pálnak tövisét adott testébe. Háomszor imádkozott Pál, hogy vegye el és nem vette, hanem azt mondotta: “elég neked az én kegyelmem . . .” Nem mondott-e, nem adott-e eleget? Itt a kivezető ut: vessed az Urra a te terhedet ... ne hordozd egyedül... ne harcolj egyedül, fogadd társul, bá- toritóul, vigasztalásul Jézust. Egy férfi elveszítette élete társát s kis öt éves, göndörhaju gyermekével egyedül maradt. A temetés után hazamentek. Eljött a lefekvés ideje, de a kis leányka nem tudott elaludni, csak sirt keservesen s a soha vissza nem térő ’édes anyát hívta. Az édes apa ölébe vette, babusgatta, simogatta s a gyermek elcsendesedett. Az apa eloltotta a lámpát. A gyermek újra felsírt s igy szólt: “apám olyan sötét van, nem látlak, de azért, ugy-e apám, szeretsz, ha sötét van is . . . szeretsz, ha nem látlak is ? . . . szeretsz ? . . .” Az apa keblére ölelte gyermekét s az elaludt. Ekkor ő a gyermek szavával igy imádkozott: “Atyám! oly sötét van ..... a bánattól nem Iátok semmit. De, ugy-e, Te azért szeretsz, ha sötét van is? ........ Bízom benned, ha összetörtél is....... szomorúságomat Te reád vetem .....!” És a sötétben fény gvult ki. A megnyugvás, a béke fénye. Az Ur mindig eljön azokhoz, ■ kik hívják. Bármi legyen azért a terhed,— bűn, csalódás, bánat, — vessed az Urra a te terhedet s meglátod, hogy Ő két karja közt ölelve visz a békesség felé. Ima: Atyám! hálát adok neked azért, hogy nem vagyok egyedül, rajtam pihen, kisér, őriz a Te szemed. Az a tudat, hogy Te látsz, adjon erőt terheim hordozására. Elődbe hozom életemet,
