Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-06-28 / 26. szám
26-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5-ik oldal szeretteimet s alázattal 'kérlek, jöjj s engemet, szeretteimet, két karod közt ölelve, vigy a békesség felé, Jézusért, Ámen. Mi Atyánk....... Ének: Óh mi hü Barát a Jézus . . . Magyar nyelvű nevelés érdekében AZ ISKOLA. Mire e sorok megjelennek, a public schoolok ajtói bezárulnak és bekövetkezik a nyári szünidő. Több bajjal és gonddal szaporodik meg a szülőknek, különösen pedig az édesanyáknak máskülönben is elég nagy gondja a gyermekek gondozása körül. Mert bizony nem kis feladat az, amikor a gyermekeknek nagyon sok esetben vagy az otthon szűk udvarán, vagy pedig kint az utcán kell naphosz- szat eltöltenie az idejét, ahol minden pillanatban ki van téve a veszélynek a mai száguldó közlekedési mániának, amely napról-napra szedi áldatlan áldozatait. Nem úgy a magyar gyermekeknél és szülőknél, akiknek magyar nyelvű és szellemű nevelése egyik fontos célja életükben. Ezeknek a számára — rövid szünidő után — legtöbb helyen megnyílnak a nyári magyar iskolák, a magyar gyermekek gondos nevelése céljából. Bizonyára meg is lesz a kívánt eredmény és a növendékek előhaladnak az emberi, de különösen az isteni bölcseségben. Az emberi bölcseségben alkalmuk volt ismereteket szerezniök az évnek csaknem tiz havi ideje alatt, mig a public schoolt látogatták. De hát elég-e csak az elméletet kiművelni és azalatt a szivet parlagon hagyni, hogy azt a durvaság kórója a tiszteletlenség tövisei lepjék be? Ezt kérdezem a gyermekeikért aggódó szülőktől és nyomban meg is felelek helyettük a kérdésre. Ha a gyermekeinket a boldogság útjára akarjuk vezetni, arra kell gondolnunk, hogy tszta szivüek, jó erkölcsösek legyenek. “Elvész az én népem, mert tudomány nélkül való”, mondja Hóseás próféta (4:6) ; ez igaz volt és igaz is marad mindörökké. Elvész a nép, amely elméjét nem műveli, mert tudatlan marad és tudatlansága miatt mindenütt elnyomják, hátraszoritják; elvész a nép, amely nem ismeri és nem követi azt a tudományt, mely a szivet táplálja, a lelket nemesíti, mert a bűn fertőjébe esik, ahonnan nincsen szabadulás. A nevelés kétoldalú: az egyik az elmét, a másik a szivet táplálja és erősiti. Hanyagoljuk el akármelyiket, veszedelmes; helyezzük előtérbe az egyiket a másik felett. megbosszulja magát. Lehetsz nagy tudós, de boldogtalan vagy, ha szived üres, mert könnyen elesel az élet utján; és tápláljad a szivedet csupán, elmédet pedig hanyagold el: vakbuzgóság és babona nyelnek el. A TANÍTÁS ÉS A PÉLDA. A gyermek fogékony lelke hamar beveszi az elérni ismereteket, melyekre az iskolában tanítják és beveszi azon igazságokat is, melyekről a vasárnapi, tehát vallásos jellegű iskolában tanul. De akái; milyen gonddal tanítsák is itt vagy ott, sokkal nagyobb hatással van reá a példa, amelyet tanítójától, tanulótársaitól, vagy szüleitől lát. Taníthatják a gyermeket akármennyi szépre és jóra, ha mást lát mindenfelé: nem azt követi amelyre ta- nittatik, a jót, hanem azt, amelyet lát, a gonoszát. Ha tehát tanítjuk a gyermeket, első sorban jó példával tanítsuk. Azaz, ha azt mondjuk a gyermeknek, hogy ne hazudjék, mi se hazudjunk; ha azt mondjuk, hogy ne tanulja meg a részegeskedést, mi se részegeskedjünk, ha azt mondjuk, hogy szeresse testvérét és minden gyermektársát; az őirántuk és egymás iránt való szeretettel adjunk jó példát mi is neki, hogy ő is azonképen cselekedjék. Ha felnevelkedvén, egyszer eszére tér és meglátja, hogy miattunk boldogtalan, méltán vádolhat minket boldogtalansága miatt. A SZÜLŐK ÉS A GYERMEKEK Úgy gondoljuk és úgy is tapasztaljuk, hogy az apa szereti az ő vérét és a fiú is szeretettel ragaszkodik az ő apjához. De szeretet és szeretet között nagy különbség van és az eredmények is igen különbözők. Ismertem apát, aki nem volt iszákos, csak mértékletesen ivó és mert szerette gyermekét, a jóból, amit ivott, szeretettel adott az ő gyermekének is. És később csodálkozott, hogy az ő fia felnövekedvén, iszákossá lett és szeretetlen- séggel fizetett neki, szerető atyjának. És ismertem anyát is, aki úgy szerette gyermekét, hogy elvitte magával asszonybarátai közé is, ahol emberszólás, néha erkölcstelen beszédek folytak. Ez is csodálkozott később, hogy erkölcstelen életre adta magát az ő leánya. Oh, hányán vannak az emberek között, akik gyűlölettel és átokkal gondolnak szülőikre, mert azokat okolják és méltán, az ő életük boldogtalanságáért! És hányán vannak a szülők között, akik rossz útra tért gyermekeiket kitagadják s azokra csak haraggal gondolnak, elfeledik pedig, hogy gyermekeikért elsősorban ők felelősek mind az Isten, mind az emberek előtt. Testvéreim, apák és anyák! Ha azt akarjuk, hogy gyermekeink igazán szeressenek, neveljük őket a' jóra, a mi jó példánk által. Az egyház, az iskolák, a tanítók iránt a legnagyobb elismeréssel viselkedjünk, róluk gyermekeink előtt mindig a legmélyebb tisztelettel beszéljünk, mert igy tudjuk őket önmagunk, embertársaink és Isten iránt való igaz tiszteletre megtanitnunk. Dayton. Azary János. MONDAT PRÉDIKÁCIÓK. Ha meg akarsz öregedni — — Bájosan: tanulj meg mosolyogni bajaidra. — Időelőtt: tápláld és növeld gyűlöleteidet. — Nyugodtan és derült arccal: őrizd meg a Mindenhatóba vetett hitedet. — Sikeresen és sikerekkel: tartsd lelkedet fiatalon. — Keserűen: fogd balszerencséidet mindig másra. — Kényelmetlenül: csak a szeszélyeidet kövesd. ■— Boldogan: tanuld meg az önzetlen élet művészetét és merülj be annak titkaiba. VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE. 27-ik 1930 Julius 6. ÁBRAHÁM. Olv. Gén. 12:1-5; 13:1-12; 17:1-8; 18:22-33. Abrahám volt a zsidó népnek ősatyja. Tőle származtak a zsidók. Isten hívására rokonai és ismerősei földéről feleségével, Sárával és rokonával Lóttal elmegy Kánaánba és ott telepszik meg. Lassan a nyájaik elszaporodtak s a pásztorok versengése arra indította Ábrahámot, hogy váljon el rokonától. El is váltak egymástól a legnagyobb szeretettel s amikor Lót bajba került, Ábrahám megmentette. Ábrahámot Isten áldása és kegyelme kisérte útjában. Isten megáldotta őt s megigérte neki, hogy nagy és hatalmas nép lesz az ő nemzetsége. Isten csak késő vénségében áldotta meg őket gyermekkel, akit Izsáknak neveztek. Ábrahámnak nagy öröme telt gyermekében. De Isten nagy próba alá tette őt. Megparancsolta neki, hogy áldozza fel gyermekét Izsákot. Ábrahám engedelmeskedett. De amikor feláldozta volna, Isten látva Ábrahám engedelmességét, egy kost adott neki, hogy áldozza fel. Ábrahámot pedig megáldotta és Ígéretét megújította. Aranyige: “Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhivatott, hogy menjen ki arra a helyre, amelyet öröklendő vala és kiméne, nem tudván, hová megy.” Heb. 11:8. Kérdések: 1. Mije volt Ábrahám a zsidó népnek? 2. Kit nevezünk ősatyának ? 3. Milyen ember volt Ábrahám? 4. Mit parancsolt neki Isten ? 5. Hogy hivták az ő rokonát ? 6. Megmaradtak-e mindvégig együtt? 7. Elválásuknak mi volt az oka ? 8. Megmaradt-e köztük a régi szeretet? 9. Hogy hivták az Abrahám fiát? 10. Mit parancsolt Isten Ábrahámnak?
