Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1930-06-28 / 26. szám

VOL. XXXI. ÉVFOLYAM.

PITTSBURGH, PA. JULY 5, 1930.

No. 26. SZÁM.

AMERIKAI MAGYAR

I

Reformátuso

AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED

APJA

A lapra vonatkozó minden közlemény és előfizetés a felelős szerkesztőhöz küldendő ezen a címen: Rev. J. Melegh, 134-8th Ave., McKeesport, Pa. Telefon: 22742 McKeesport.

Egyletek egyesítése.

(M.) Évek és évek óta kísértő gondolat, amelyről tömérdeket beszéltek és írtak már az emberek anélkül, hogy az ahhoz vezető legelső komoly lépést, a szakértői véleményt kikérték, megvárták s meghallgatták volna.

Az amerikai magyar egyletek egyesítésének kérdésében a legelső komoly lépés az volt, amikor ez év Január havában a három nagy egylet hivatalos képviselői kimondták, hogy ezt a szakértői véleményt elkészíttetik. Mindaz, ami ezenkívül történt vagy történik, nem egyéb, mint szóbeszéd, jelszavakkal való dobá- tódzás, saját magunknak a heccelése. Mert addig, amíg egy ilyen komoly, nagy dologról, pénzügyi dologról szakértői vélemény nem fekszik előttünk: igaz lelkiismeretid, a dolog érdeméhez méltó komolysággal ehhez az ügyhöz közülünk senki nem szólhat. Amig ez a szakértői vélemény nincs meg: addig sem a tagok, sem a vezetők közül nem lehel senki, sem az egyesülés mellett, sem az egyesülés ellen. Szakértői vélemény nélkül mindenféle agitálás, akár ellene, akár mellette történik is az, nem egyébb, mint jelszó politika, amiből pedig nem született még soha. semmiféle jó sem.

Nagyon helytelen lépésnek tartjuk tehát azokat a körleveleket, amelyeket egyfelől Philadelphiából, másfelől Chicagóból küldöztek szét. A körlevelek kibocsátói és aláírói éppen úgy nem szakemberek, mint mi nem vagyunk azok. És még ha azok volnának is: éppen úgy nem vizsgálták meg az érdekelt egyletek statisztikai adatait, amint mi nem vizsgáltuk meg. A magunk részéről még azt sem restelljük megmondani, hogy hiába is vizsgálnánk meg, mert úgysem érnénk el vele semmit sem. A biztosítás tudománya igen nagy tudomány s azt műkedvelők hozzászólásával és véleményével elintézni nem lehet. Hozzáértés nélkül ott lehet valakiben a jóakarat, de a legjobb jóakarat sem pótolhatja a hozzáértést.

Csak egy rövidke példát.

A tagság előtt legáltalánosabb érv az egyesülés mellett, hogy akkor kevesebbe fog kerülni az igazgatás, mert nem kell annyi tisztviselő. Valószínű pedig, hogy egyesülés esetén az igazgatás egy árva centtel sem fog kevesebbe kerülni, mint most, mert hiszen a munkaanyag akkor sem lenne kevesebb s annak a munkaanyagnak elvégezésére akkor is kellene annyi ember, mint most. Talán az elnöki tisztségek körül lehetne valami megtakarítást elérni, de ez magában véve oly jelentéktelen kicsinység, hogy e nagy horderejű kérdés körül valóban nem számit.

Éppen azért azt ajánlanánk úgy a Ref. Egyesület, mint a többi érdekelt Szövetségek osztályainak, hogy az e tárgyban kibocsátott körleveleket egyszerűen tegyék félre, mert amig nem fekszik előttük a szakértői vélemény, addig jó lelki- ismerettel még csak hozzá sem szólhatnak az egyesülés kérdéséhez.

Ha tenni akarnak valamit az egyesülés érdekében, az egyedüli, amit józan ésszel megtehetnek, hogy sürgetik a szakértői vélemény elkészítését. Fölállíthatnak, sőt állítsanak is föl egyes kérdéseket, amelyekre a szakértőtől választ akarnak. Ilyen kérdések lehetnek, pl. hogy egyesülés esetén a mostanival szemben mennyivel emelkedik a kötvények biztonsága? Mennyivel kerülne kevesebbe az igazgatás? Mennyiben csökkcne vagy emlkedne az érdekelt egyletek anyagi érdeke, stb. Mindaz, ami e gyakorlati értékű kérdéseken kívül esik, egyetlen egy kérdésen kivid nem egyéb, mint szalmacséplés és üres fecsegés, jelszó politika, ami nem érdemes a figyelemre.

Ez az egy erkölcsi kérdés pedig az. hogy: az egyletek egyesülése c sect én az amerikai magyarság egy hasonlíthatatlanul nagyobb egységes tömböt alkotna és erkölcsi erejét sokkal nagyobb mértékben tudná kifejteni, érvényesíteni. Az egyes városokban a magyarság nem gyii- léseznc külön-külön, hanem mindnyájan találkoznának az azonos egylet havi gyűlésein. Egészen bizonyos, hogy ez nagy jelentőségű erkölcsi előny, amely az egyesülés mellett szól. A kérdés elbírálásánál

azonban semmiképen nem lehet mellőzni a már előbb említett részleteket.

A mi a Ref. Egyesületet illeti, ennél a református jellegű intézménynél hasonlóképen nem lehet mellőzni azokat a speciális erkölcsi érdekeket, amelyekről egy külön cikkben fogunk szólani.

“AZ EGYETLEN UT."

Megjegyzések Borsy-Kerekes György könyvére.

Irta: Tukacs György.

Elismerjük, hogy a segélyezés rendszerében vannak 'hibák. Elismerjük, 'hogy egyes egyházak nem tudnak ki- evickélni súlyos helyzetükből. Sőt azt sem tagadjuk, hogy egyes gyülekezetek majdnem szükségtelenül élveznek közegyházi segélyeket. De a bajok és 'hibák orvoslása útban van. S mindenki tudja, hogy a segélyezések revíziója folyamatban áll. De ezt nem a Reformed Church, hanem a magyar egyházak kezdeményezték. S ha a mai kezdeményezések és tervek nem jutnak kátyúba az ország gazdasági nehézségei miatt, egészen bizonyos, hogy pár év múlva a Reformed Church kereteiben munkálkodó magyar gyülekezetek legtöbbje is önfenntartó lesz.

Mi tudjuk, hogy a segélyezés a legnagyobb súrlódási felület a független szervezet és mi köztünk. Ez az a bizonyos tartány, amelyből mindig telik a viccekre és csipős gúnyolódásra. Bizonyos azonban, hogy ez azért van igy, mert a függetlenek nem élvezhetik. Azért, mert New Yorktól — Detroitig minden egyházba uj vérkeringést vinne egy kis anyagi megkönnyebbülés, egy kevés beruházás, amiről ma beszélni sem lehet. Az megbocsátható tehát, ha a független kollegák híveik előtt ezzel tetszelegnek, de kevésbbé bocsátható meg az, hogy könyvben elitéinek egyházakat csak azért, mert segélyezésekben részesülnek. Otthon minden egy