Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-06-21 / 25. szám
25-ik szám. 2'ik oljal. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA "AZ EGYETLEN ÜT,” Megjegyzések Borsy-Kerekes György könyvére. Irta: Tukacs György. A független egyház vezetői gyakran szokták kérkedve mondani, hogy: mindig álmodozók vtiték előbbre a világot. Szinte úgy tűnik föl, hogy részükre az álmodozás már nem is eszköz, hanem cél, amelyben minden boldogságukat megtalálják. Kérdés pedig, hogy az amerikai magyar reformátusságnak van-é ideje az álmodozásra? .... És kérdés, hogy nem volna-é már itt az ideje, hogy az álmodozásból fölébredjen ? Borsy Kerekes György könyve csak egyik fejezete ennek az álmodozásnak, amelyből annál keserűbb lesz a fölébredés, mennél tovább tart. Ámde itt van előttünk s foglalkoznunk kell vele. A nyár már különben is itt van, a magyar iskolához sem fogtunk még thozzá: sze- zonszerü lesz tehát, (ha elmondunk róla egyet-mást. * * * A könyvben nagyon sok beismeréssel találkozunk. Az első beismerés ott van, hogy: a Reformed Church kezdte meg a magyar munkát először Amerikában. Előbb kezdte meg, mint a hazai Konvent és előbb mint a független egyházi szervezet. Ez a beismerés egyúttal cáfolata annak, hogy ez az egyházi szervezet üzleti szempontokból vállalta el a magyar munkát. Lelkészeket hozatott az árván, mostohán álló magyar telepekre. Templomokat építtetett. Nem a “vagyonért”, hanem azért, mert református szolidaritás és testvéri érzés volt benne. A magyar református vagyon, amelyről a független részről ma olyan sok vita folyik, gyarapodását sok tekintetben ennek a Reformed Ohurchnek köszönheti. A háború alatti helyzet leírása hiányos is helytelen is. Az egyház fenntartás ebben az időben megmérhetetlen akadályokba ütközött. Az akkori helyzetet nagy könnyelműség a mostanihoz hasonlítani. Akkor az amerikai magyarságnak nagy százaléka hazakészülőkből állott, akik derekas áldozatokra nem voltak kaphatók. Nincs Amerikában egyetlen református parochia, ahol a nyomorúságnak a keze ne mutatkozott volna a ‘háború alatti időkben. Hiába volt kereseti lehetőség, hiába keresett a magyar nép nagy összegeket, a lelki adottság hiányzott. Nemcsak a háború ténye nem kedvezett az egyházi munkának, de a nagy bizonytalanság is káros befolyást gyakorolt. Sem a lelkészeknek, sem az egyháztagoknak nem volt munkakedve. Minden figyelem és minden idegszál Galícián, Szerbián és a Verdunokon csüggött, nem pedig a lelki munkán. A magyar munka lehetőségét pedig egyszerűen kizárta a sors akkor, amikor Amerika is belesodródott a háborúba. Ha Nánássyt kémnek nevezte az az angol újság, akkor igen valószínű, hogy minden magyar megmozdulásban ezt a mumust látták volna. A háború alatt tehát egy közönyös szükségszerűség állott be, amelynek sem céljai, sem irányai nem voltak: mert nem is lehettek. Nyomorúság volt ez, amelynek a legtöbbször drága hitünk és egyházunk volt az alanya. A könyv szerzője ezt az időt tartotta volna legalkalmasabbnak a független szervezkedés megkezdésére. Szomorú iróniája a sorsnak, hogy ennél nem is volt még soha alkalmasabb idő. Mert a magyar gyülekezetek előtt két lehetőség állott. Vagy függetlennek lenni, vagy tovább sorvadni az elszakított Konvent égisze alatt tanácstalanul és támogatás - nélkül. A független munka rendszeresítése semmi újat nem jelentett volna. Az csak az akkori helyzet állandósítását jelentette. Erre képes lett volna 6—7 magyar egyház, de az ön- fenntartás nehézségeit nem vállalhatták magukra azok a kis egyházak, amelyek ma is a törzsökös részeket alkotják a magyar református egyháztestben. Hogy a kis egyházak problémáját a függetlenek sem tudták megoldani s még kevésbbé fogják megoldani, azt később kívánjuk bebizonyítani. Ideig-óráig lehet 30 családos gyülekezeteket önfenntartókká feltornászni, de ezt a helyzetet komolyan venni, dőreség lenne. Hiszen pár csaldának az elköltözése vagy elhalálozása már katasztrófát jelent itt. Vagy, ha a munkaviszonyok egyszer-másszor elromlanák, a helyzet magával sodorhatja a semmire és senkire nem számítható egyházat is. Hogy tehát a kis egyházak problémáját a független egyház mai anyagi felkészültségével sohasem tudhatja megoldani — az természetes igazság. A new yorki és cliffsidei egyházakban rövid 6 év alatt már az ötödik garnitúra roskad össze a hihetetlen terhek miatt a lelkészi ‘karból. Annak dacára, hogy ez az egyház csak két év óta áll teljesen függetlenül. S a tény és igazság ma is az, hogy például ez az egyház nem azért lett független, s ma sem azért az, mert más megoldást és más utat nem talál, hanem azért, mert egyik amerikai egyháztest sem veszi fel őket. E sorok írója is tárgyalásokat folytatott annak idején ebben az irányban — főesperesi rendelkezésre. — de csak negativ eredménnyel. A csatlakozási mozgalmaknak a lefolyása tényleg nem volt ideális. Ha ezt a mozgalmat tapintatosan irányítják s ha a lelkészek személytelenek maradnak benne: ma meg van a magyar egység a Reformed Church kereteiben. A lelkészek egy résziét azonban nem izgatta az egység. Ahelyett, hogy a megegyezés útjait egyengették volna, kezdeményeztek és önálló vállalkozásokba kezdtek. így lett a már széttagolt reformá- tusságból még több részecske. A bajokból még több baj. A megoldható problémákból majdnem megoldhatatlan kérdés. A bajokat csak megkoszorúzta az, hogy a legnagyobb felfordulások idején a függetlenek is zászlót bontottak. S amikor ide érünk, határozottan meg kell azt állapítanunk, hogy ez az eszme s ez az elgondolás határozottan népszerű volt igen sokáig. Hiszen olyan programmot adtak s olyan célkitűzéseket tették, amelyeknek behízelgő hangja volt. Különösen abban az időben, amikor a megoldások és lehetőségek keresésének a hónapjaiban recsegett-ro- pogott az egész amerikai magyar refor- mátusság épülete. Hogy azonban menynyire távol állott ez a gondolat az amerikai magyar reformátusságtól, annak legjobb bizonysága az, hogy a már nem is fokozható izgatások következtében is •csak két-'három egyház csatlakozott hozzájuk. Ennél több csatlakozás napjainkig sem történt. Legfeljebb az fordult elő, hogy nagyobb gyülekezetek váltságos pillanataiban akadt mindig ■egy-egy lelkész, aki az ellenzék élére állott s e csoportból független egyházat szervezett. Tökéletesen elveszti a könyv lába alul a tárgyilagosság talaját akkor, amikor a csatlakozási kérdések indokolását fejtegeti. A Reformed Ghurcih nem politikai alakulat, hogy politikai kérdéseket intézzen Amerikában. Lehettek emberek, akik mondták, hogy az angolokkal való együttműködés határozottan kedvezően fogja befolyásolni a magyar integritásért folytatott nehéz küzdelmeket. Ezek az emberek azonban nem hazudtak. Nagy igazságot mondtak. Olyan igazságot, amelynek tartalmát csak a vakságig menő elfogultság nem értheti meg. Amig Lancasterben, Daytonban, Bloomfielden magyar tanszékeket tart
