Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-01-18 / 3. szám
4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Published weekly by the Board of Home Missions of t'he Reformed Church in the u. s. Editor in chief: Rev. G. Takaró, 344 E. 69th St. New Yoik, N. Y. Associated editor: Rev. Sig. Laky, 737 Mahoning Ave. Youngstown, O. Managing editor: Rev. J. Melegh, 134—8t/i Ave. McKeesport, Pa. Subscription terms: $2.00 per year, sent anywhere. Entered as second class matter on the 14th of August, 1925 at the P. O. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879. Publication office 4829 Second Avenue. — Pittsburgh, Pa. CSENDES ORA. Rovatvezető: Újlaki Ferenc toledoi lelkész. TUDJUK, HOGY AZOKNAK, AKIK ISTENT SZERETIK, MINDEN JAVOKRA VAN, Ének: Hazai uj énekes 104 dics. 1, 2 vers: “Istenemhez száll az ének....” Ima: Édes Atyám! ebben a csendes órában ezzel a forró vággyal közeledem hozzád: szeretném látni a Jézust! Szeretném látni a testté lett Igét, a Megváltót, aki szeretett engem és önmagát adta érettem. Szeretném látni Jézust, mert ő mondotta: “aki enge- met látott, látta az Atyát!” S az én, szegény, szeretetre, 'bocsánatra szomju- hozó, bűnös szivemnek nem kell több, csak ez: téged látni, édes szavadat hallani, közellétednek boldogságát érezni, szeretetedről, irántam való jóindulatodról bizonyossá lenni, téged látni. Édes Atyám! alázattal, bünbánat- tal kérlek, szent Fiad érdeméért, add meg szivem vágyát: éreztesd jelenlétedet, jelentsd ki nekem magadat, hadd szemlélhessem szépségedet. Ámen. Bibliaolvasás: Pál levele a Rómabe- liekhez 8 rész 28 vers: “Tudjuk, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van....” “Tudjuk, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van.” Aki ezt a bibliai mondást meg tudja tanulni, életébe be tudja vinni, az a békességnek, megnyugvásnak, az Isten iránti feltétlen bizalomnak titkát tanulta meg. Egy olyan emberről akarok szólni, aki megtanulta, életének fundamentumává tette s akire erő, vigasztalás forrása volt ez a bibliai hely, életének minden idejében. Ez az ember Carlyle Tamás, a világhírű történetiró volt. A 19-ik század prófétája, az igazság legerőteljesebb szószólója, vagy amint nevezték “az őszinteség prófétája” volt ő. Apjának, az egyszerű kőműves mesternek, kevés pénze és so'k gyermeke volt. Szeretettel ápolgatott vágya az volt, hogy fia, Tamás, iskolába menjen és papnak tanuljon. Egy esős őszi, novemberi napon Edinburghba ment tanulni a kis fiú. Az apa kettőzött szorkalommal dolgozott, hogy a fia taníttatására szükséges pénzt előteremtse. Tamás nem is volt méltatlan az apai önfeláldozó szeretetre, szorgalmasan és kitűnő eredménnyel tanult. Rajongásig szerette szüleit, különösen édes anyját. Képe ott függött Íróasztala felett. Egyik levelében ezt Írja édes anyjának: “anyám, itt függ előttem a te drága képed s felnézek a te jósággal s bánattal telt arcodra. Óh ez a bánatos vonás! Bár minden édes anya arcán ott volna ez a bánatos kifejezés....” Édes anyjától tanulta az egész életét irányító, vezető textust. Az édes anya ölébe vette a kis mezítlábas fiúcskát s szavankint megtanította neki az előtte legkedvesebb bibliai 'mondást: “tudjuk, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van....” Nem egyszer, százszor is elmondotta neki: “fiam, én egész életemet erre a bibliai mondásra alapítottam, kipróbáltam s mondom neked, hogy mindig igaznak találtam.” Mert az anyja mondta, mert az Isten igéje mondta, azért életének fundamentumává tette ő is és soha nem bánta meg, mert ez adott neki erőt, ez vigasztalta, ez tartotta fenn, ez őrizte meg lelkének békességét. Mindenek Isten gyermekei javára dolgoznak — ezt a gondolatot vitte be Írásaiba s ez emelte őt minden más történetiró felé. Nem pap lett, mint apja szerette volna, hanem iró. Huszonhárom hónapon át dolgozott s Írásaival egy centet sem tudott keresni. Mi adott erőt ahhoz, hogy lelkének kincséről, szivének szerelméről, az Írásról le ne mondjon és más foglalkozáshoz ne kezdjen? Mi őrizte meg a csüggedés mocsarába való sülyedéstől ? az elkeseredéstől ? Mi adott neki munkakedvet?: Ez “tudjuk, hogy azoknak, akik Istent szeretik minden javokra van”. Bizott Istenben, hogy a próba, a sikertelenség is az. ő javát munkálja. S igaza volt. Tovább dolgozott s a “Francia forradalom” című könyve világhírűvé tette nevét. Mikor egyik testvére Amerikába vándorolt ki s e miatt édesanyja sokat sirt, szomonkodott, azt irta neki: “sokat szenvedtél, édes anyám, s ugylát- szik minél idősebb vagy, annál inkább a fájdalmak és könnyek útját kell járnod, de te mindig azt mondottad “azoknak, akik Istent szeretik minden javokra van....” Nem te tanitottál-e arra, hogy ha a jót elvettük Istentől, a rosszat ne vennők-e el? Nincsen-e felettünk egy jóságos Atya, aki mindent, még a szomorúságot, szeretteink más országba való költözését is javunkra fordítja? Anyám, ebbe kapcsold- be hited horgonyát és erősen állj.” Az édesanya oly erős vigasztalást talált, hogy amikor a családfő, a férj s apa meghalt s a gyermekek sokat szo- morkodtak, ő maga írja: “Isten akarata volt ez, legyetek békében, gyermekeim !” Testvérem! A legnagyobb életbölcsesség ez: nekünk, akik Istent szeretjük, minden a javunkra dolgozik! Minden! Még a csalódás, a tövis, a fájdalom, a betegség, a halál is! Gondold meg azt, hogy ennek a világnak nagy műhelyében, az Isten vezetése mellett, minden a te javadra munkálkodik. Ne csüggedj, ne szomorkodj azért. Légy jó reménységben. A sötét felhő szétoszlik s egyszer csak ki ragyog a mi életünk napja Isten, egyszer csak, bizonyos idő múltával így kiáltasz: most már látom, hogy minden a javamra munkál! Bernard Gil- pint, Mária királynő idejében, halálra Ítélték hitéért. Mikor a kivégzés helyére vitték, elesett s lábát törte. Visszavitték börtönéb^ s mig ő fájdalmai között a. börtönagyon sóhajtozott, Mária helyére Erzsébet királynő került, aki megkegyelmezett a hitükért elítélteknek s így megszabadult Gilpin is. Boldog örömmel kiáltotta: “azoknak, akik Istent szeretik, minden, még a láb eltörlése is, javokra van!” Ima: Édes Atyám! alázattal, bünbó- nattal borulok elődbe, mert sokszor zugolódtam ellened, bizalmatlan voltam veled szemben, félre értettelek. Bocsásd meg kis hitüségemet s azt, hogy kételkedni mertem jóságodban, hűséges szeretetedben. Atyám! nyisd meg szemeimet, hogy lássam: minden javamra van, ami a Te kezedből jön. Adj erőt hát, hogy békességes szívvel, bizó lélekkel, zúgolódás nélkül tudjam elviselni a sikertelenséget, a csalódásokat, a fájdalmakat, megpróbáltatáso
