Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-01-18 / 3. szám
VOL. XXXI. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. JANUARY 18, 1930 No. 3. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR ALAPJA ’4P'y AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED i./iURCH PAPER. A lapra vonatkozó minden közlemény és előfizetés a felelős szerkesztőhöz küldendő ezen a címen: Rev. J. Melegh, 134-8th Ave., McKeesport, Pa. Telefon: 22742 McKeesport. VALLÁS ÉS MÜNKÁSKÉRDÉS. Ötödik közlemény. A modern értelemben vett szocializmus megteremtőjének Saint Simont szokták tekinteni, akit éppen azért az első 'Szocialistának neveznek. Szerinte a kormányzóknak az alattvalók boldogsága érdekében kell dolgozni.... A keresztyénség sokat tett a közerkölcs érdekében.... s őrültség lenne a vallásos intézményeket kiirtani, mert a vallás Saint Simon szerint a társadalmi béke fenntartásának nélkülözhetetlen része. íme az első szociálistának ez a magatartása a vallással szemben. A szocialista eszmék továbbfejlesztője, a francia Fourier kijelenti, hogy az istentagadás a politikai és erkölcsi tudatlanság szülötte, mert abszurd dolog Istenben nem hinni. Egy másik kiváló szociálista tudós, Bazard, ugyancsak amellett tesz tanúbizonyságot, hogy az emberiség jövője összefügg a vallás jövőjével. íme ez a felfogásuk a modern szo- ciálizmus megalapítóinak a vallás és munkáskérdés viszonyáról. A vallásellenes magatartást a zsidó Marx és Engels vitték be a munkásmozgalomba, ámbár a kommunista kiáltvány svéd fordítása még ezzel a mottóval kezdődik: “A nép szava Isten szava”. Marx kétségtelenül nagy elme volt és rendkívül éleslátással boncolta a kapitalista berendezkedés kinövéseit és igazságtalanságait. Hanem vallásellenes magatartása olyan következményeket szült, amelyeket, ha előre látott volna, bizonyára óvatosabb lesz. Nagy embereknek vannak nagy tévedéseik, melyeknek aztán a fanatikus követők lesznek szerencsétlen áldozatai, akik jóhiszemüleg annyira befolyása alá kerülnek az ilyen vezető elméknek, hogy végül a polyvát nem tudják megkülönböztetni a tiszta búzától. Csak nemrégen hallottam egy jellemző esetet, amely élesen rávilágít a vallásellenes magatartás következményeire. Sajnos egy magyar családról van szó, ahol a család feje határozottan azok közé tartozik, akik Marx tanainak fanatikus követői. Szép családja van, derék egészséges fiuk, akikért gyermektelen milliomosok vagyonukat adnák, ha az övék lehetne. Az ember dolgozik és ha nem is bőséges a jövedelme, de azért tisztességes kenyeret tud adni családjának. Azt gondolnék, hogy egy ilyen családnak boldognak kell lenni, hiszen a családi életben ott van a boldogságnak legragyogóbb lehetősége és amit egy békés, rendes családi élet nyújt, azt a boldogságot nem pótolhatja semmi. Hanem ez a család nem boldog. A fiuk nem becsülik szüleiket, nem igen becsülik magukat sem. Mennek szeszélyeik után és szégyent szégyen után hoznak a családra. Nemrégiben például automobilt loplak. Azelőtt egyéb botrányt csináltak, amiről jobb nem beszélni. Öröm és boldogság helyett becstelenséget hoznak szüleik nevére. A szülők? Tehetetlenek és boldogtalanok. Most már nem tudnak segiteni a helyzeten, Marx vallásellenes tanításait követve annak idején elmulasztották gyermekeik fogékony leikébe beültetni az évezredek óta kipróbált igazságot,: “Tiszteld apádat és anyádat!” A vallást és a bibliát túlságosan lenézték, azt gondolván, hogy ez a helyes magatartás a vallással szemben egy öntudatos munkás részéről. íme Marx vallásellenes tanainak következménye, ime ilyen az a gyümölcs, amely vallásellenes talajból nő. “Gyümölcsükről ismertitek meg őket” — mondott Jézus. “Vájjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?.... Ez a példa csupán egy a sok közül. Hanem valaki azt mondhatná, hogy vallásos szülőknek is akadnak rossz gyermekeik, és viszont vallástalan szülőknek pedig jó gyermekeik. Ez teljesen igaz lehet. Azonban egy dolog bizonyos: ha jó magvakat vetünk gyermekeink leikébe, sokkal inkább várhatjuk, hogy jó irányban fog fejlődni az a gyermeki lélek. A jól nevelt gyermek csak kivételes esetben tér rossz útra. “Amit vet az ember, azt aratándja is” — olvashatjuk Pál apostol leveleiben. Magahizás és tragikum, Az ember úgy született erre a világra, hogy sohase feledje ezt: ő a maga erejéből meg nem állhat, hanem mindég szüksége van valakire. Mikor felnő, hitének egész erejével kapaszkodik •bele életének kősziklájába, melyet ha elereszt, a mélységekbe zuhan s a hullámok elnyelik. Egyéniségről tehát oly értelemben, hogy annak szünksége nincs senkire, hanem megáll magában is változatlanul és változhatatlanul, nem beszélhetünk. Azért bukik el annyi élet, azért omlik össze annyi lélek, mert magában bízott és számításából kifelejtette az Istent. A mai nyugtalan időkben az ember nagyon sokszor hallhat a “lélek maga- bizásáról” még a hittel kapcsolatban is. Itt döbbenünk meg egy pillanatra és látjuk meg, hogy mennyire eltérnek a bibliától és a helyes irányban haladó filozófiától. Nem állhat meg a magabi- zás gondolata, mert magával hozza az egyén bukását, hisz szembekerült az Istennel és az isteni világrenddel. Ha ilyen gondolatokkal dobálják tele a vallásos élet lassan csobogó patakját, ha lehetetlen gondolatok egész áradata temeti maga alá, a mélységből, mint csendes imádság zokogása szakadna fel néha néha az ősi zsoltár: “Istenre bízom magamat, magamban nem bizhatom”, Tebenned bíztunk eleitől fogva.” Elengedése az atyai kéznek s a lélek önállóvá létéle a magabizás alapján, nem más, mint tragédiák születése, megragadása az atyai kéznek, uj, friss élet pezsdiilése. Amikor önállókká akarunk lenni, leesünk a biblia talajáról s “homokra építünk, melyet elsöpör az első vihar.” Vedd elő bibliádat s feléd áramlik belőle Isten szenetete, mint drága bizonyosság: “nem a magatokéi vagytok”
