Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-01-18 / 3. szám
2-ik oldal. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik szám. (I. Kor. 6:19.) Erre eszmélhetünk rá lépten nyomon, de nem mint tragikumra, hanem édes bizonyosságunkra. A magában bizó lélek tehát nem a bibliában gyökerezik, táplálékát sem veszi onnan. Az igaz kálvinista lélek a bibliából táplálkozva nőtt fel s ott azt tanulta, hogy ő teljesen az Istené s mikor “Lehull róla a gyarlóság”, ott talál kedvességet, ahonnan elindult, az ő Atyjánál. A magabizás pedig egyenlő azzal az önállósággal, hogy egyedül is képes megállani, még az Isten nélkül is, vagyis önértékkel bir. Minél jobban bízom tehát magamban, annál függetlenebb vagyok, annál 'kevésbbé van szükségem Istenre. Magabizáshoz nem kell hit, mert “a hit szivbéli bizodalom is” (Heidelbergi Káté), ahhoz hitetlenség kell. Nem kell ehhez kommentár, sem bibliai idézetek felsorolása, bár az is kézzelfoghatóan bizonyltja e gondolat tarthatatlanságát, lélek kell ide, mely lélek belekapcsolódik az Atyába s kivet magából mindent, ami nem az isteni légkörbe való s kiveti ezt a gondolatot is. Ez a vallásos lélek felfogása. Nézzük mit szól hozzá a filozófia. A sok kutatásban s hitetlenségben megőszült fejét most odahajtja az Atya trónusának lépcsőjére s meggyőződéssel vallja: “Ön- értéke csak az Absolutumnak lehet.” (Gerőcz K.: A filozófia alapvonalai.) Az a kérdés, lehet-e az egyénnek ön- értéke, emelkedhetik-e ilyen magasra ? Nem, még pedig azért, mert minden érték relativ, pozitív, te'hát önértéke csak az Absolutumnak lehet. Értékké az egyén csak akkor válhatik, ha beleöm- lik az Absolutum árjába, feltéve, ha képes erre, ha pedig nem, értéke negativ lett, elposványosodik. Az egyén tehát amikor kikapcsolódik abból az árból, mely őt az Absolutum felé hajtja, viszi s önállóságra, önértékre akar szert tenni, elveszti épen azt, ami felé törekszik, mert önmagában semmisül meg. Amikor magában bízott a lélek, hogy ő is lehet nagy és erős, aki önmagában értékkel bir, nem vette észre, hogy ezáltal ő is Absolutummá akar lenni, holott neki csak az Absolutumban van értéke. A magában bizakodó lélek tehát tragikus lélek, bukását önmagában hordozza. Elbukik és föltétlenül él kell buknia, mert magára marad. A lélek magabizása tragédiába torkollik. A vallásos lélek pedig nemcsak érzi, de hiszi is teljes mértékben, hogy az Istené olyan hittel, mely őt nem tragédiához, hanem örökélethez vezeti, magát pedig nem önértékében bizakodva veszendő életére, hanem a kegyelem árjára bízza. — y. — ó. Dr. Ravasz László jelentése, Alább közöljük azt a jelentést, amelyet Ft. Dr. Ravasz László püspök ur a dunamelléki egyházkerület közgyűlésén amerikai útjáról terjesztett elő. Nem a hivatalos jelentés ez még, amelyet a püspök ur annakirején a Kon- venthez fog fölterjeszteni, hanem csupán az egyházkerület tájékoztatására szolgált. De mint ilyen is, bizton számot tarthat érdeklődésünkre. * * * AMERIKAI UTAM. Jelentésem végén legyen szabad néhány szóval beszámolnom amerikai utamról. Ennek az útnak jórésze az én egyéni vállalkozásom volt, abból következett, hogy magamat az ige misszionáriusának tekintem korom minden magyarjai között. De volt egy hivatalos része: képviseltem egyházamat Dr. Antal Géza püspök és Dr. Kováts J. István főjegyző urakkal a Presbyteri Világszövetség bostoni nagygyűlésén. E minőségünkben kaptuk hárman az egyetemes konventtől azt a külön megbi- zást is, hogy tegyük tanulmány tárgyává az amerikai égyházi helyzetet s a különböző magyar református de- nominációk között levő meghasonlások okait tárjuk fel. Erről a speciális feladatról a konventnek tartozunk közös jelentéssel, tehát itt nem terjeszkedhe- tem ki reá; mindez azonban nem akadályoz abban, hogy amerikai utam főbb benyomásairól, ottani missziói munkám általános vezérelveiről a főtiszteletü közgyűlésnek be ne számoljak. Amerikai utam alatt megfordultam körülbelül ötven gyülekezetben. Ezek közül négy a független egyházhoz, kettő a kanadai régi presbyteriánus egyház, hoz, hat az amerikai presbyteri egyházakhoz tartozott, egy egészen különálló volt, a többi a Ref. Church-be tagozódott, akár a magyar, akár az amerikai egyházmegyék utján. Ebbén az 50 gyülekezetben 46 istentiszteleten szolgáltam prédikációval, 16 esetben végeztem agendális funkciót, tartottam 47 adhor- tációt, 15 előadást és 9 konferenciai beszédet; 10—12-őt angol nyelven, a többit magyarul. A legtöbb helyen meglátogattam a nyári, vagy a vasárnapi iskolát, részt vettem a nőegylet, az ifjúság, vagy valami missziói szerv közgyűlésén. Amerikai szokás szerint isten- tisztelet, vagy összejövetel után az ösz- szes jelenlevőket bemutatták s azokkal mind kezet szorítottam. Ez a munka területileg Északamerikána'k csak igen kis részére szorítkozott, de a bejárt terület mégis jóval nagyobb, mint a német birodalom, vagy a volt osztrákmagyar monarchia területe. Az egyes gyülekezetek mindenütt nagy szeretettel és meg nem köszönhető szívességgel fogadtak; az érdekelt egyházi közüle- tek közül hivatalosan is kitüntető megbecsüléssel a Reformed Church in the U. S. fogadott, melynek feje: Dr. Schaeffer Károly egyházi elnök ur több gyülekezet meglátogatásában velem együtt vett részt és velem együtt szolgált; ennek az egyháznak tulajdona a lancasteri Franklin-Marshall főiskola, mely a tőle telhető legmagasabb kitüntetéssel, az L. L. D. fokozattal is megajándékozott s olyan megbecsülésben részesített, aminő magyar református embernek az egyház részéről még soha sem járt ki. Óhajtanám, hogy a Dunamelléki egyházkerület, melyre az én igénytelen személyemen keresztül ez a rokonszenv maradék nélkül visszahárul, a Reformed Church in U. S. elnökének: Schaeffer Károly urnák, továbbbá a lancasteri főiskola elnökének: Dr. Richards professzor urna’k és a rektorának : Dr. Apple professzor urnák, valamint a daytoni theol. főiskola igazgatójának Dr. Leich professzor urnák köszönetét és rokonérzését jegyzőkönyvi határozatban is fejezze ki. Meg kell állapitanom azt, hogy az amerikai egyházi munka méreteinél es nehézségeinél fogva egyike a legfontosabbaknak a diaspora-magyarság és a magyar kálvinizmus életében. Az a 101 gyülekezet, ugyanannyi lelkész és nyári iskola, ezernél több presbyter, a Lelkészegyesület és munkája, a Református Szövetség, a ligonieri árvaház olyan szellemi és fizikai munkát jelent és olyan gazdasági erőt fordít istenországa és a magyar református ügy céljaira, ami idehaza tiszteletet és elismerést érdemel. Maga a Reformed Church eddig már körülbelül félmillió dollárt, évenként 40—50.000 dollárt fordított és fordít az amerikai magyar reformátusok hitének s ebből kifolyóan magyarságának megtartására. Ennek az áldozatnak is be kell látnunk nemességét, nagyságát és önzetlenségét; mert azt az úgyis bekövetkező célt, hogy az amerikai magyarság az ottani óriási nemzeti kultúrában felszívódjék, e segítség nélkül hamarabb el lehetne érni. Minden áldozat tehát, melyet a Reformed Church hoz, önzetlen azért, mert istenországát és a magyar ügyet szolgálja saját politikai és nemzeti haszna ellenére, illetve annak eltolásával. Meg kell állapítanom azt is, hogy a munka kemény és tragikusan komoly. A bevándorlási kvótának háború utáni megszorítása egészen uj helyzetet teremtett az ottani magyarság számára. Uj erővel nem frissülhet fel, haza nem
