Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-05-10 / 19. szám
2-ik oldal. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 19-i'k szám, aki várja az ő idejlát és egy erős, komoly, gyöngéd férfi megy Judeából Bethlehembe. Mária és József mennek együtt az utón. Szegények, egyszerűek, vájjon ki törődne velük? Nem sokára egy istállóban megszületik a gyermekük. Vájjon ki akad fenn rajta, hiszen abban az órában hány és hány helyen született gyermek s egyik sem volt jelentéktelenebb, mint az övék ? És ma attól az órától számítjuk az időt! Mária és József menete a világ legnagyobb eseménye lett! És Mária az asszonyok legáldottabb- jává vált! Csák ő érezte, csak ő tudta, hogy maga az Ég Szerelme hűlt az ölébe, mint egy drága teremtő csók. Rajongó, féltő szeretettel óvta, nevelte, kegyességgel, hittel vette körül s a Gyermek nevekedék Isten lés emberek előtt kedvességben. . . . Voltaképen milyen kevés adatunk van Máriáról, a Jézus anyjáról, de vájjon a vallomást tevő 12 éves Jézustól a Golgotha Krisztusáig mennyi- mennyi nyoma van mégis e kiválasztott édesanya forró szeretetének a Mesteren ? Ki tudná ezt elmondani ? Emléke áldott s ő örökké áldott az asszonyok közt. Heródiás. (Máté ev. 14 rész 1-12 versek.) Ő is anya volt! Saloménak, a szép, okos hercegkisasszonynak az anyja. Heródiás is anya volt, aki elhagyta férjét és annak édestestvéréhez, Heródeshez ment, hogy királyné lehessen, hogy uralkodhasson. Lányát is vitte, de csak önmagát szerette. Minden jól ment, míg az erkölcstelen frigy ellen Keresztelő János fel nem emelte szavát. Heródiás látta, hogy férje ingadozik s tudta, hogyha győzni engedi Jánost, akkor ő elbukott. Hogy önmagát mentse meg, leányát áldozta oda. Mulatságot szerzett Heródesnek s a tivornya tetőfokán Saloménak, á herceglánynak, mint valami rossz bajadérnak kellett táncolni a részeg férfiak társaságában. Bortól, tánctól mámorosodott Heródes mindent teljesített volna, amit mostoha lánya csak kér. És az anya arra ösztökélte ifjú leányát, hogy kérje János fejét! Heródiás is anya volt és anyasága egy ártatlan lélek gyilkosává tette s anyasága saját gyermeke átka lett! . . . A Sareptabeli özvegy. (Királyok I. Könyve 17. rész 9—11. versek.) Az istentelen lés pogány Sidon tartományban élő egy gyermekes szegény anya volt. A szárazsággal büntetett Izráelből menekült ide gyermekével. Mindene elveszett, de erős hite soha el nem hagyta. Semmije se volt s Isten mégis hozzá küldte hü prófétáját Illést, hogy az éhhaláltól megmentse. Mikor Illés megérkezett már a szegény anya utolsó sütet lisztecskéjéből és alig néhány csepp olajából akarta megsütni magának és gyermekének az utolsó falatot, hogy megegyék s ha már nincs több, éhenhaljanak. Remegve mondta el az ételt kérő Illésnek az igazat s mikor az méips kért tőle enni, megosztotta az utolsó betevő falatot is az Isten emberével! Volt bátorsága lés volt irgalmas szive a kevésből, a semmiből is adni. És nem haltak éhen, hanem Isten megcselekedte, hogy sem a mérőjéből a liszt, sem a korsójából az olaj soha-soha ki nem fogyott többé. A bátor és kész áldozatnak és iragalmas- ságna'k ez a szent példája tanítson arra, hogy áldozatos, irgalmas anyai szivek az egyedül győzedelmes életek. Jezábel, a szép arcú királynő. (Királyok I. Könyve 18. rész 4. vers.) Szintén Sidon tartományból való volt. Apja a sidoni király volt. őt Akháb Iz- ráel király vette feleségül. Sidoni volt Jezábel, mint az előbb említett özvegy asszony, és Illés idejében élt ő is és ő már a Jehova országában lakott. Anya volt ő is! Óh, de milyen különbség van a két sidoni anya között! Pogány és megátalkodott, gyűlölködő lés busszuálló volt. Arcát ékesítő királynőnek nevezte el a Szentirás a halvány- arcú, szép királynőt, de belül Sátánná torzította a bűn. Mintha csak egyetlen hivatása lenne életének, de azt pokoli kegyetlenséggel is teljesítette, hogy leölette vagy halálra üldöztette a Jehova igaz prófétáit. Maga is gyilkos volt, mert minden próféta halálát ő okozta, hát szinte érthetővé válik előttünk, hogy eltűrte, hogy vérengző férje a saját gyermekeiket is megölje az ő tudtával, talán az ő szeme láttára! A parázna, álnok, hazug és pogány Jezábel is anya volt! A szent anyaság igazi birtokosa mit érezhet Jezábelre gondolva ? Eunika. (Pál II. levele Tim.-hoz 1, rész, 5. vers.) Talán soha se hallott róla, aki elolvassa itt e nevet. Timóteusnak az édes anyja volt Eunika. Pál említi fel a Ti- móteushoz irt levelében. Annak a Timóteusnak, aki már 16 éves korában elég erős hitü és buzgó lélek volt, hogy beálljon az Ur szőlőjébe. Meleg szeretettel emlékszik meg az apostol az ifjú erős hitéről s az édesanyját magasztalja és dicséri ezért, mert tudja, hogy tőle származott ez a hit. Amerikai édesanyák! Melyikőtö'knek a 16 éves gyermekét dicsérhetné a gyülekezet apostola a ti erős htietekért és rendíthetetlen buzgóságotokért ? Megtanulta-e a hitet tőled a gyermeked? Sára. (Mózes I. Könyve 17. rész. 19. vers.) Öregségében választotta ki Isten, hogy Izsáknak az anyja legyen. Késő vénségében hívta el az Ur, hogy nemzetségek anyjává tegye. Ki ne ismerné a neveket, ha csak el soroljuk is, hogy Izsák, Jákob, József, Dávid nemzetségein keresztül lett Ábráhám és felesége az Ur ősanyjává? A reménytelen, csüggedt Sárát igy magasztalta fel Isten a Megváltó ősévé. Hány elfáradt, kimerült, csüggedt édesanyának szólhat ez tanításul, buzdításul arra, hogy minden áldozat, újrakezdés, türelem, törődés érdemes és szükséges, mert a jövendő erkölcse mindig a mai nemzedék kezében van. Ahogy te tanítasz, ahogy te mutatsz példát, azt fogja tudni az utánad jövő, úgy él majd a jövendő. Gyermeked boldogsága, tisztasága tőled függ. Soha sem késő semmi, ha eddig elmulasztottad, javits, építs és szépíts gyermeked szivén mától fogva. Te nem csak gyermeked édesanyja vagy, hanem az egész jövendő nálad van elrejtve ! Safira. (Apostolok Csel. 5. rész 1—10 versek.) A Péter gyülekezetéhez tartozó zsidó Ananiásnak volt a felesége. Buzgó- ságot mutattak, de szivük nem volt őszinte. Az apostoli korban annyira testvéries közösségben éltek a keresztyén hívek, hogy a gyülekezetben “mindenük köz vala.” Nem csak a hit, nem csak az önkéntes adakozás volt közös, hanem olyan boldog közösségben éltek egy-egy gyülekezet keretén belül, hogy vagyonukat is egyenlően osztották meg azok között, akiknek semmijük sem volt. 'Safiráék eladták a birtokukat, de egymással megegyeztek, hogy nem mondják meg a gyülekezetnek a teljes árát, hanem egy részt megtartanak a pénzből maguknak. Mikor az apostol előtt osztozkodásra került volna a sor, Anániás csak a megbeszélt árat mondta meg Péternek, de Isten azzal büntette meg, hogy rögtön ott szörnyet halt. Safira nem volt ekkor ott s mikor néhány órtÚmulva megérkezett az apostol kérdésére ő is a 'hazugságot mondta. Péter megemlítette előtte férje sorsát s Safira szava elakadt s menten kiszállt belőle a lélek. így maradtak gyermekeik szülők nélkül a szülők bűne miatt. Hányszor szenvedik a szülők ezer bűnét gyermekeik? Hány és hány Sa- firára tudnánk sokszor mutatni egy-egy gyülekezetben ? Priscilla. (Apostolok Csel. 18 .rész, 2. vers.)
