Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-05-10 / 19. szám
VOL. XXXI. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. MAY 10, 1930. No. 19. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR Református * i>-» ' * • *0 **3av 9ro% 'tojuos^ Hjü APJA AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER. A lapra vonatkozó minden közlemény és előfizetés a felelős szerkesztőhöz küldendő ezen a címen: Rev. J. Melegh, 134-8th Ave., McKeesport, Pa. Telefon: 22742 McKeesport. AZ ANYÁKHOZ. Május második vasárnapja országszerte az anyák-napja. Minden ünneplésünk középpontjában e napon az ANYÁK állanak. Azok a nők, akik hivatásuk tetőfokára jutottak, amikor életüket az anyaság szent diadémjával ékesítették fel. Hadd címezzük hát most e sorokat ő hozzájuk. Szóljunk először is mi a gyermekek, akik mindnyájan egy-egy anyának a gyermekei vagyunk. Mondjuk el e napon nagy és szent vallomástétellel, hogy szeretjük, vagy nagyon szerettük anyánkat. Szóljunk először mi, az anyáknak a gyermekei, hogy egész gyermekségünket, minden emlékünket az édesanyánk képe szőtte át. Emléke annyira bennünk él ma is, reánk tékozolt szeretető úgy áthatotta egész lelkünket, hogy soha, de soha cl nem felejthetjük, hogy volt és hogy milyen volt! A hálás visszaemlékezések vagy boldog vallomástételek e napján minden igazi gyermek csak egyet érezhet az ö édesanyjával szemben s ez az, hogy: minden igyekezetünk, hálánk, szeretetünk és áldozatunk mellett is jobb volt és ma is jobb ö édesanyának, mint mi kiilön- külön gyermekeknek! Drága hely a tiétek, édesanyák, a mi szivünkben! 1 Alijuk és érezzük, hogy mindent pótolhat egy anya, de. az ö helyét senki és semmi. Milyen boldogság nekünk ünnepelni ma az édesanyákat. Az édesanyáknak azt a teljes szeretetét, amelyhez hasonló nincs e földön, Ez a~ n szeretet, amely csak ad, ad, örökké ad és soha sem kér semmit. Nem kér, de tudjuk, érezzük, hogy mondhatatlanul vágyódik valamire. Vágyódik a mi viszontszerete- tiinkre! Nem tudunk hát nektek édesanyák teljesebb, nagyobb ajándékot adni c napon, mint a mi szivünk szeretetét. De ezt mint ékes virágot akarjuk és tudjuk most rcátok, vagy áldott emléketekre szórni. Az önzetlen és csodálatos szeretet ünnepének, emlékének a napján, az anyák napján, köszöntünk titeket szivünk szeretet ével édesanyák! . . ,De hívunk titeket is édesanyák e napon igaz és jóságos vallomástételre. Szóljon a mi megnyilatkozott szerete- tiinkre az anyai válasz öröme! Ugy-e milyen boldogság a szenvedés mellett is anyának lenni? Milyen meny- nyei érzés volt hallani először a gügyögő ajkakról, hogy: anyám! Ugy-e milyen határtalan büszkeség minden anyának azt tudni, hogy a saját gyermeke a legjobb, legkedvesebb és legkülönb? És milyen jól van igy ez a szent és nemes elfogultság, mennyire szükséges, hogy számára a legtöbb értéke legyen saját szive magzatjának! Ugy-e milyen önfeláldozó szeretettel tudja, akarja kiválasztani minden édesanya élete egyetlen célját, a saját gyermeke életét? Szavaitok, vagy emlékteljes szivünk bizonysága mondja el nekünk e napon, hogy boldogan adtok hálát Istennek, hogy anyákká lehettetek. Szives és édes szeretettel kértétek az anyaság teljes áldását. A mi ékes szeretetünk s a ti kicsorduló hálátok találkozása tegye ünneppé, tegye felségessé e napot, a ti napotokat! .. .Nagy boldogság ünnepelni mindnyájunknak az édesanyákat, — de mégis milyen keserű fájdalom ugyanakkor látni sok-sok eltorzult gyermekarcot. Úgy hullott egyenként mindegyik az édesanyja ölébe Istentől, mint egy-egy angyal s alig nőtt fel az angyali ártatlanság helyett talán épen a Sátán képe rajzolódott ki benne. Édesanyák, hogy ... neveltétek az ilyen gyermekeket? Milyen képet véstetek annak szivébe? Mennyi lehetőség volt az első ffaptól fogva minden anyának a kezébe, és vájjon mennyi édes lehetőség veszett el a saját szeme láttára? Ne kérdezzük hát meg joggal e napon minden édesanyától: anyák jól nevelitek, jól neveltétek-e gyermekeiteket? Az első név, amit mindnyájan megtanultunk az, hogy: anyám! Csak a ti nevetek után ismerjük meg az Isten nevét és igy tökéletesen jól van! De hányán és hányán mikor és kitől ismerik meg majd a szent Isten nevét, ha maga az édesanya sem ismeri? Titőletck függ minden édesanyák, mert a gyermek ti reátok bízatott. Nektek adatott a gyermek, de az igazi tulajdonos nem te vagy, hanem az Isten. Mert a gyermek nem ezé, vagy azé, hanem a Teremtő Istené s a sáfártól egyszer minden számon kéretik. Az édesanyára, mint hü sáfárra néz minden öröm és boldogság, ha jól megbecsülte az Isten legnagyobb ajándékát, —- de az édesanyákra, mint sáfárokra kiált minden átok, ha elmulasztották kötelességüket, ha elvesztik, elfelejtik hűségüket. Eltékozolt anyaságok, a jövendő elté- kozlói! Óh. bár minden ünnepelt édesanya elmondhatná a néki járó forró szeretet eme nagy napján, az anyák napján, hogy jól nevelték övéiket, hogy azon igyekeztek teljes erejükből, hogy akiknek egész élete tőlük függött, azok boldog jövendőt lássanak! Az anya magasztalásának e napja, a gyermeki hálának e fenséges ideje legyen minden édesanyának az őszinte önvizsgálat megszentelt napjává is! (B.) Anyák és nők arcképe a Bibliában. * A Biblia csodálatos képeknek a kifogyhatatlan tárháza is. Ebből a végtelen szépségű klipcsarnokból most, -— az anyák ünnepéhez 'hiven, — szemléljünk meg néhány női, anyai arcot. A legméltóbb helyről vesszük a példákat, tehát a legigazabb tükörbe tekntenek, akik ezt átvizsgálják. Szolgáljanak ezek a képek tanulságunkra, buzdításra, okulásra, vagy megjobbulásra, aszerint, ahogy mindegyik példa elmondja önként a tanulságot, a tanítást nekünk. Vegyük tehát sorra, ahogy elénk kívánkoznak e képek: Mária, a szűz anya. (Luk. ev. 1 rész 27 vers.) Egy fiatal, halvány, fáradt asszony,
