Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-04-26 / 17. szám
4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 17-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Published weekly by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. Editor in chief: Rev. G. Takaró, 344 E. 69th St. New Yoik, N. Y. Associated editor: Rev. Sig. Laky, 737 Mahoning Ave. Youngstown, O. Managing editor: Rev. J. Melegh, 134—8tn Ace. McKeesport, Pa. Subscription terms: $2.00 per year, sent anywhere. Entered as second class matter on the 14th of August, 1925 at the P. O. at Pittsburgh, Pia. under the act of March 8, 1879. Publication office 4829 Second Avenue. — Pittsburgh, Pa. CSENDES ÓRA, Rovatvezető: Újlaki Ferenc toledoi lelkész. TALÁLKOZUNK-E VÉGRE AZ ATYAI HÁZ ÖLÉN? Ének: 129 dics. 1, 2. vers: “Mily nagy vidámsággal...” Ima: Édes Megváltóm, Jézusom! Az ünnepek múltával Hozzád jövök. Látva szenvedéseidet, hallva kereszten elhangzott szavaidat, örvendezve feltámadásodnak, szivem égő vággyal kívánkozik Hozzád, mert most még jobban érzem: Te szeretsz igazán! Te reád van szükségem! senki más meg nem adhatja azt a jót, a mi üdvözít, csak Te egyedül! csak Téged akarlak, a te személyedet, a te szemedet, melynek tekintete szelíden simul rám s bűntudatra ébreszt, gyógyit. Hangodat akarom hallani, amellyel azt hirdeted: enyém vagy, megváltottalak, ne félj! Szavadat szomjuhozom, mellyel azt mondottad : senki ki nem ragadhat kezeimből! . . .ahol én vagyok, ott lesztek ti is, meglátjátok az én dicsőségemet! Tekintetedre, szavadra, szeretetedre szomjuhozom, jöjj hát hozzám s biztass, erősíts abban a hitben, hogy ha tied vagyok e földön, tied leszek, meglátlak az örökkévalóságban is. Ámen. Bibliaolvasás: Lukács ev. 8-ik rész 11, 19. vers. Nain városába érve egy temetési menettel találkozott Jézus. Özvegy édes anya, gyászolók seregétől körülvéve, egyetlen fiát kisérte utolsó útjára. Ösz- szetört szívvel, sírva ment a koporsó után. Jézus látva öt, megkönyörült rajta és azt mondta: “Ne sírj”. “Azután a koporsóhoz menve, feltámasztotta az ifjút és “adá öt anyjának”. Mit jelképez ez? Mi az értelme annak, hogy a szomorúságot örömre változtatja? Mit akart megtanítani nekünk Jézus azzal, hogy egy ifjút visszahozott az életre és egy anyának megyógyitotta összetört szivét ? “ADÄ ŐT ANYJÁNAK!” Próféciája ez az elkövetkezendőknek. Visszaadta anyjának! Nem jön-e el az a nap, amikor sok szüle és sok gyermek, sok egymástól elszakadt szerető sziv, egyesülni fog örökkétartó, zavartalan, soha el nem múló szeretetben? Van-e alapja annak a lelkűnkből fakadó reménységnek, hogy odaát megismerjük egymást? hogy a halál csak elválás, amit odaát örökkétartó egyesülés követ? Van-e bizonyíték? Első bizonyíték maga az élet. Az ember életének legértékesebb kincse, leg- igazabb lényege a szeretet. A szeretet nem színtelen, szétfolyó érzés. A szeretet személyt keres, akit körülöleljen. Az őszinte, tiszta szívből fakadt szeretet soha el nem fogy. “Erős a szeretet. . . a buzgó szerelemnek lángjai tűznek lángjai, az Urnák lángjai. Sok vizek el nem olthatják.” (Énekek éneke 8:6.) Mindent elolt, letompit az idő. A szem meggyengül, a lábak megfáradnak, az értelem, az emlékezőtehetség meglanyhul, minden elhal lassankint, csak a szeretet nem. Minek az előjele ez?... Annak, hogy a szeretet, mely egymáshoz vezette, összeforrasztotta, eggyé tette az egymásra talált sziveket, szülőt és gyermeket, testvért, barátot, a szeretet egymáshoz vezeti a sziveket odaát is. Szeretni annyi, mint élni s örökké szeretni, annyi mint örökké élni. Megszakitaná-é a halál ezt az örökkévaló érzést? Bizonyíték a Jézus szeretete. Jézus szerette az embereket, a sokaságot, de voltak akik közelebb állottak szivéhez, mint a többi ember. Kiválasztotta a 12-őt s ezek között is.a hármat, Pétert, Jánost, Jakabot szerette legjobban. A három közül pedig Jánost. “Az a tanítvány, akit az Ur szeret...” Szerette vala Jézus Máriát és Mártát. . . “Gondoljunk anyjához intézet utolsó szavaira. Emlékezzünk Pál forró szeretetére: “Fiam Timótheus... Lukács, a szeretet orvos . . . Fiam Titus...” Bevégződhetik-e a földi élettel az ilyen barátság? az ilyen szeretet? elképzelhető-e, hogy az apostolok, csak itt voltak barátok? ott ne látnák, ne ismernék meg Jézust? Jézus azt kérte főpapi imájában: “Atyám, akiket nekem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is én velem legyenek, hogy megláthassák az én dicsőségemet... “A Jelenések könyvében ez van: “és látják az ö orcáját...” Elképzelhető-e, hogy Pál ne ismerje, ne lássa Timótheust, Titust, Lukácsot? Mi is ennek a hitnek vagyunk gyermekei, mi érettünk is imádkozott Jézus. Mi ne látnánk-e meg Őt? ne ismernénk-e meg egymást ? Megismerjük, meglátjuk őt, mert a szeretet erősebb, mint a halál! Mert én meg vagyok győződve, hogy engem sem élet, sem halál el nem szakaszthat az Isten szerelmétől, mely vagyon a mi Urunkban ! ADÁ ÖT ANYJÁNAK! Mondd: találkozunk-e végre az atyai ház ölén?. . . Ott, igen, ott lelsz te engem, az élet for- rásinál s a küszöbről visszanézve majd té ged kereslek én! Találkozunk, viszontlátjuk egymást, mert Jézus visszaadá anyjának a naini ifjút s visszaadja egymásnak a szerető sziveket. Ima: Megváltóm! Jézusom! ha földi munka, baj mind elfogy s kiköthetek a biztos parton ott, mily boldogság lesz az énnekem, hogy ott lehetek, ahol Te vagy, megláthatom a Te orcádat s a körülted levő boldog, szép csoportban megismerhetem, megláthatom szeretteimet. Áldott légy, hogy a naini anyának visszaadtad fiát s áldott légy, hogy a forrón szerető sziveknek visszaadod szeretetük tárgyát. Ezzel a hittel vigasztald a kesergőket, ezzel a hittel erősítsd hitünket, hogy e földi életért, bűneinkért, ne adjuk fel azt a bol dog dicsőséget, hogy Téged megláthassunk s Veled lehessünk. Ámen. Mi Atyánk Ének: 103 dics. 4, 5. vers: “Színed előtt leborulok...” MONDAT PRÉDIKÁCIÓK. Nagy Ferenc, wellandi lelkész.' Néha — — Csak a könnyeinken keresztül láthatjuk tisztán a mi áldásainkat. — A szenvedés az, ami feléleszt bennünket az Isten ajándékainak mél- tányolására. — Csak a tragédia képes ismét felébreszteni egy férjnek a felesége iránti szeretetét, — de megéri. — Csak a saját lelki szenvedésünk képes velünk megértetni a világ szívfájdalmát. — Csak a nehéz ütések tudnak rátéri- teni minket az igazi boldogság egyenes útjára. — A csapás az, ami feltárja előttünk a bennünk levő igazi értékeket. — A legrosszabb napunk az, amely megmutatja nekünk az Istennék irántunk való szeretedét.
