Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1930-04-26 / 17. szám

5-ik oldal 17-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Lelkész szentelés. Ritka szép ünnepélynek volt szemta­núja e hó 15-én a newarki gyülekezet, amikor is a Newark Presbyteri egyszerre hat ifjú magyar lelkipásztort avatott föl magasztos hivatására. E hat ifjú Timot­heus a bloomfieldi theologián végezte ta­nulmányait s bár hirtelen nem tudnánk pontosan megállapítani, valószínű, hogy e 25 éve működő iskolának, illetőleg az iskola magyar departmentjének történeté­ben ez az első eset, amikor egyszerre hat ifjút bocsát ki a lelkészi pályára. Ez ifjú testvérek névszerint a követ­kezők: Fürjész Béla, Nagy András, Nagy Imre, Szathmáry Gyula, Szegedi János és Ürmössy Sándor. Mindnyájan ameri­kai képesítéssel bírnak s közülök Fürjész Béla egy évet töltött a sárospataki ősi is­kolában, mint theologus, mig Ürmössy Sándor Erdélyben végezte középiskoláit és szerzett érettségi bizonyítványt, s ta­nulmányai alapján ez év májusában a theologiai diplomával együtt megkapja a B. D. (Bachelor of Divinity) fokozatot is. Szorgalmas törekvésében még itt sem akar megállani, hanem beiratkozott a princetoni egyetemre, tanulmányainak to- váb folytatása végett. Lelkűnknek minden szeretetével kö­szöntjük az ifjú Timotheusokat. Legye­nek az Urnák mindvégig hűséges és alá­zatos szivü szolgái. Járjanak elől a hit­ben, a szeretetben, az alázatosságban és szerénységben. Ne feledjék el, hogy vá­lasztott pályájuk a szolgálatnak pályája, amely nem fog számukra földi gazdagsá­got termetem, de adni fog nékiek annál több lelki kincset, igazi gazdagságot s a becsületes szolgálat mellett bizonyos el­ismerést. Legyenek apostolai, prófétái, nemcsak az Evangéliumnak, de legyenek apostolai itt, Amerikában a magyar gon­dolatnak s annak a földnek, ahol vagy ők, vagy apáik napvilágot láttak. Ők sokkal többet tehetnek a szülőhazáért, mint azok, akik már meglett korban jöttek ide. Ők már Amerikának szellemében növekedtek, ők már egészen Amerikának fiai. Otthon vannak, a hazulról jöttek fe­lett sok előnnyel bírnak. Használják föl ezeket az előnyöket népünk érdekében, ennek az árva magyar népnek érdekében, amelynek ők lehetnek igazán szószólói, képviselői!. . . Egyszerre hat ifjú ember, akiknek mindegyike hosszú, küzdelmes- munka után jutott lelkészi okleveléhez, amely rájuk nézve nemcsak hivatást, de kenye­ret is jelent, ha még oly szegényest is. Hiszen ugyanazzal a munkával könnyen juthattak volna kalácshoz is. Állásuk ter­mészetesen még nincs s nem is valószínű, hogy legalább is magyar gyülekezetben, mindjárt legyen is. Addig is azpnban, amig elhelyezkedhetnek, ajánljuk őket, mint kisegítőket, mint segédlelkészeket, mint nyári iskolai tanítókat. Lelkészeink, egyházaink gondoljanak rájuk, ha ilye­nekre van szükségük, ólagyar tanáruk, Dikovics János, szivesen szolgál minden információval. Ifjúsági Konferenciák, Magyar jövőnk épitésének nincsen biz­tosabb alapja, mint az iskolai és ifjúsági munka. Lehet akármilyen ragyogó jele­nünk, — ott éghet lelkűnkben az egyhá­zaink iránti legbuzgóbb szeretet: mind ez semmi, ha elmulasztjuk a jövő fundamen­tumának lerakását, az iskolai és ifjúsági munkát. Az ifjúsági munkának kiváló eszközei azok a konferenciák, amelyeket az utób­bi években mind gyakrabban tartanak if- jaink. Sokak előtt talán csak nem sokat jelentő alkalmi összejöveteleknek tűnnek föl a konferenciák, de a valóság egészen másat bizonyít. Lehet, sőt bizonyos do­log, hogy az ifjak között vannak olya­nok, akik e konferenciákat csak kedves összejöveteleknek tekintik s tegyük hozzá mindjárt, hogy ha tényleg nem is jelen­tenének többet: erkölcsi hasznuk még ak­kor is megvolna. Ennél azonban sokkal többet jelente­nek. Példa reá a legutóbbi mckeesporti konferencia, amelynek közvetlen eredmé- nye gyanánt két másik egyházban mon­dotta ki az ifjúság, hogy tagjainak sa­ját neve alatt lép be az egyház rendes tag­jai közé s egyúttal a maga körében be­vezeti a boritékrendszert. Ez csak a leg­közvetlenebb eredmény, de bizonyos, hogy ennél jóval több benső, erkölcsi eredménye volt még ennek az összejöve­telnek is. Mi tehát a legnagyob rokonszenvvel kisérjük az ifjúsági konferenciákat s örömmel jelentjük, hogy újabban két ilyen összejövetel is van tervbe véve. Az egyik Garyben, Ind. ahová a Ca­lumet környéki ifjúság hivatalos s amely a reánk következő vasárnap, vagyis April 2-én lesz megtartva. A másik pedig New Brunswiekon, Má­jus 3Q-ra van tervezve s hivatva van ar­ra, hogy összegyűjtse keleti egyházaink­nak ifjúságát. Szeretettel köszöntjük mindkét ifjú­sági konferenciát s arra kérjük azok ve­zetőit, hogy ha lapunk terjedelme miatt nem is túlságosan hosszan, de tartalmilag mégis adjanak majd kimerítő tudósítást, hogy az ott elhangzott, fölvetett, megvi­tatott eszmékből másutt is tanulhassanak. ÓCEÁNREPÜLÉS. Amerikaszerte nagy érdeklődést vált ki az a nagyszerű terv, amely a Dctroit- Budapesti óceánrepülés tervét létrehozta s annak megvalósítására törekszik. A “Jus­tice for Hungary” nevű repülőgép, Ma­gyar Sándor pilóta vezetésével, sorba lá­togatja a nagyobb magyar telepeket s természetesen mindenütt a legnagyobb lelkesedésre talál. A repülést rendező bi­zottság elnöke Eördögh Elemér toledoi plébános, titkára Prattingcr Ferenc det­roiti szerkesztő s tevékeny tagja annak Újlaki Ferenc toledoi lelkészünk is. A gyönyörű akcióra ismételten fölhívjuk olvasóink figyelmét. 3 * áj 1 Ü! Rovatvezető: 1 1 3i 3: 3 1*1 Hunyady László lelkész, $ 3i SZOMBATI ISKOLA BETHLEN GÁBOR ÉS NIKOLSZ- BURGI BÉKE. A bécsi békét tulajdonképen a király öccse, a későbbi II. Mátyás hozta lét­re. Azonban Mátyás halála után II. Ferdinánd király idejében a vallási sé­relmek ismét kiújultak. Pázmány Péter esztergomi érsek és a többi katholikus papok hatása alatt a király meggyülöl- te a protestánsokat és azok teljes ki­irtását határozta el. “Inkább akarok egy elpusztult ország királya lenni, mint egy átkozotté!” — mondta a ki­rály és egymás után engedett és nyi­tott tért az üldözéseknek. Akié a föld, azé a vallás! — jelszóval Pázmány a főurakat igyekezett a kath. hitre visz- szatériteni. Az üldözés tetőfokra há­gott, mikor a magyarországi protes­tánsok Bethlen Gábor erdélyi fejede­lemtől kértek segítséget. Bethlen fegy­vert is fogott és védelmére sietett a magyarországi protestánsoknak. Sere­geivel győzelmesen nyomult előre és a megrémült király, midőn látta, hogy a nép szivesen csatlakozik Bethlenhez és mindenáron királyává is akarja tenni, békét ajánlott fel, melyet meg is kö­töttek Nikolszburgban 1621-ben. E bé­kében a bécsi békében biztosított val­lásszabadságot a király esküvel bizto­sította. — Bethlen Gábor buzgó refor­mátus volt. A szentirást sokszor átol­vasta. Mint kiváló hadvezért európa- szerte becsülték és tisztelték. Mint tu­domány kedvelő fejedelem korának sok kiváló tudósát magaköré gyűjtötte és iskolákat, templomokat építtetett. Az ő élete megvalósulása volt az igének, melyet halálos ágyán, mikor már szólni nem tudott, papirra vetett: “Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Róm. 8:31.)

Next

/
Thumbnails
Contents