Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-04-26 / 17. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal 17-ik szám. kerület felállításának lehetőségei felől, amely a Heidelbergi Káté és a Második Helvét Hitvallás hittani s a zsinat-presbiteri rendszer egyházkormányzati alapján állva, megvalósíthatná az amerikai magyar reformátusok valamennyi egyházának szervezeti egységét. Vincze Károly lelkész az előterjesztést elfogadható tárgyalási alapnak jelenti ki s a maga részéről csupán azzal óhajtaná megtoldani, hogy az alakítandó egyház- kerületnek önálló képviseleti joga legyen. Borsy-Kerekes György lelkész egy olyan önálló egyházi alakulat megteremtését óhajtaná, amelyik magában foglalná az összes amerikai magyar református egyházakat. Melegh Gyula lelkész reámutat arra, hogy a külön magyar egyházkerület megalakításának lehetőségét az egyházalkotmány kifejezetten biztosítja s erre nézve már történtek is kezdeményező lépések. A Reformed Church ma is a zsinat-presbiteri rendszer alapján áll s a II. Helvét Hitvallás magyarázatának semmi akadálya nincs. Az önálló képviselet tekintetében a magyar egyházmegyék s a magyar Presb. Konferencia is, már eddig is saját nevük alatt jelentek meg pl. a Ref. Világszövetség gyűlése előtt anélkül, hogy az ellen az egyházi hatóságoknak a legkisebb kifogásuk is lett volna. Az értekezlet a dolog érdemére nézve semmiféle határozatot nem hozott, hanem kimondotta, hogy a fölmerült gondolatokat javaslat formájában közölni fogja az összes lelkészekkel avégett, hogy azt aláírva, juttassák vissza a konferencia elnökéhez, Dr. Nánássy Lajoshoz, aki azt az illetékes fórumokhoz, az egyházmegyékhez, illetőleg a magyar Presb. Konferenciához juttatja s az értekezlet nevében fölkéri azokat, hogy érdemleges tárgyalások végett hivatalos megbízottakat válasszanak, akik aztán készítsenek javaslatot a szervezeti egység megteremtésére és terjesszék azt hivatalos egyházi hatóságaink plénuma elé. Megállapodott az értekezlet abban is, hogy mindaddig, amig a megkezdett tárgyalások folyamatban vannak, mindegyik fél tartózkodik minden aktivitástól s különösen tartózkodik attól, hogy a másikat akár szóval, akár írásban, újságban vagy nyomtatványban támadja. Eddig a ligonieri értekezlet, amely önmagában véve mindenesetre nagyon szép és nagyon kívánatos dolog. A hiba csak ott van, hogy a mi független testvéreink azóta is vigan vagdal- koznak jobbra is, balra is. Lapjukban a régi gyűlölködés, gúnyolódás a maga teljes meztelenségében él tovább, pedig ezzel aligha szolgálunk az amerikai magyar reformátusság javára, legkevésbbé pedig Isten dicsőségére. Mi az egyházmegyéket arra kérjük, hogy tekintet nélkül erre a szomorú jelenségre, válasszák meg majd kiküldöttjeiket s tegyenek meg mindent arra nézve, hogy a békesség mi rajtunk semmiképen el ne múljon. Egyházkerület. (M.) A Reformed Church in the U. S. magyar egyházmegyéinek körében régen kisértő gondolat már az egyházkerület kérdése. Vannak, akik szivvel-lélekkel mellette állanak, — s vannak olyanok, akik főleg anyagi okok miatt még nem látják elérkezettnek az időt a magyar egyházkerület megalakítására. Kétségtelen dolog, hogy egy ilyen egyházkerület megalkotása nagy lépést jelentene előre a magyar református egyházak egységének terén s hatalmas mértékben fokoznák azt a ható erőt, amelyet a kü- lön-külön egyházmegyékben csak kerülő utakon tudunk felmutatni. Eltűnnének azok a nehézségek, amelyekkel most az egységes munka mezején kell küzdenünk, amely nehézségek bár nem legyőzhetetle- nek, de mégis akadályul szolgálnak. A magyar egyházkerület azt jelentené, hogy évenként legalább egyszer hivatalosan találkoznának egyházaink s közösen beszélhetnék meg azokat az ügyeket, amelyek mindnyájunkat egyformán érintenek. Hogy mennyire fontos dolog ez, mutatja a magyar Presbyterian Konferencia legutóbbi határozata és javaslata, amely szerint a f. évben megtartandó s mindnyájunkkal közös gyűlés tervével állottak elő. Ez a közös gyűlés Isten segedelmével meg is lesz tartva, — de az óhajtott cél felé nagy lépést jelentene előre, ha legalább a három egyházmegye szervezetileg is közös egységben tömörülne. Elvitathatatlan előnyei mellett azonban meg vannak a maga nehézségei is az egyházkerület gondolatának, — az anyagiakban. A magyar egyházkerület megalkotásának föltétien következménye, hogy ugyanazokat a terheket kellene magukra venni, amely terheket a többii egyházkerületek viselnek. Pia azt kívánjuk, hogy saját egyházkerületünk legyen és ott a •többi egyházkerületekkel egyenlő jogokkal rendelkezzünk: nem térhetünk ki az alól a kötelességek elől sem, hogy magunkra vegyük az egyházkerület terheit is. Olyan kérdés ez, amelyet maguknak a gyülekezeteknek kell eldönteniök. Hiszen a terhet a gyülekezeteknek kellene viselni : természetes dolog, hogy a végső határozat is őket illeti. Szükséges azonban, hogy a kérdés a gyülekezetek elé kerüljön. Addig, amig nincsen előttük, természetesen nem is szólhatnak hozzá. A vezetőknek, az egyházmegyéknek a feladata, hogy a kérdést előkészítse, tárgyalásra megérlelje és a gyülekezetek elé terjessze. Az előkészitésnek legelső lépése, hogy megalkossuk a negyedik egyházmegyét. Az egyházalkotmány biztosítja azt a jogot, hogy megalkossuk a saját egyház- kerületünket. Ennek a jognak alapfeltétele, hogy legalább négy egyházmegyénk legyen, mert legalább négy egyházmegyének van meg az a joga, hogy egyház- kerületet alkosson. A lehetőség azonban itt is meg van. Egyenesen kézenfekvő a Nyugati egyház megyének kettéosztása. Ez az egyházmegye területére nézve is, gyülekezeteink lészámát tekintve is túlságosan nagy. Chicagótól, sőt Milwaukeetől Buffaloig kell összejönniök, hogy együtt lehessenek az egyházmegyei gyűlésen. Ha semmi egyéb oka nem volna ez egyházmegye kettéosztásának: ez a körülmény önmagában is elegendő volna ahhoz, hogy a kettéosztás megtörténjen. Az egyházkerület gondolata által vezettetve, pár évvel ezelőtt a Központi egyházmegye egyenesen föl is hívta erre Nyugati testvéreit, akik azonban akkor még nem találták elérkezetnek az időt az akció megindítására. Nem akarunk vitatkozni ezzel a felfogással, de hangsúlyozzuk azt, hogy ez a kettéosztás már magának az egyházmegyének is, az egyházmegye közigazgatásának is, vitális érdeke. Ezen kívül pedig első és elengedhetetlenül szükséges lépés az egyházkerülethez. Vájjon nem jött-é már el az idő, hogy a Nyugati egyházmegye ezt a kérdést újra fölvegye és megvalósítsa ?.. . Mi úgy érezzük, hogy igen. Tisztelettel javasoljuk, hogy az egyházmegyék minden ilyen ügyben szögezzék le álláspontjukat, illetőleg fejezzék ki az irányt, amelyben haladni óhajtanak,— de ne hozzanak végleges határozatokat. Végleges határozatok helyett adjanak fölhatalmazást a Végrehajtó Bizottságoknak, hogy a gyűlések lezajlása után jöjjenek össze, egyeztessék a külön-külön hozott határozatokat s nyerjenek hatalmat arra, hogy az összhangba hozott határozatokat saját egyházmegyéik területén meg is valósítsák. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA!
