Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-04-26 / 17. szám
VOL. XXXI. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. APRIL 26, 1930. No. 17. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR Református AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFQiw ^ wSh PAPER. Lapja •4 A lapra vonatkozó minden közlemény es előfizetés a felelős szerkesztőhöz küldendő ezen a címen: Rev. J. Melegh, 134-8th Ave., McKeesport, Pa. Telefon: 2274?. McKeesport. Közösiigyek. (M.) Valamikor nagyon kellemetlen hangzású volt ez a szó a magyar fülek előtt. Hosszú évtizedeken keresztül azokat az ügyeket értettük alatta, amelyeket Ausztriával tett közössé a kiegyezés. Nem jelentett tehát egyebet, mint hogy szülőhazánk történetének ama korszakában a “közösügyek” terén nem volt önállóságunk, szabad rendelkezési jogunk. A “közösügyek” útjában álltak a magyarság fejlődésének, erősödésének, Htjában álltak magának a magyar gondolatnak. Ámde változnak az idők. változnak a fogalmak s ami egykor gyűlölet és átok volt mindnyájunkra nézve: magyar szempontból ma ugyanaz a szó jelenti Amerikában a magyarság erősödését, fejlődését. létfenntartásának alapföltételét. Mennél több “közösügyünk” van: annál erősebbek vagyunk s mennél jobban ott állunk ezek szolgálatában: annál jobban .szolgáljuk a magyar gondolatot. Dr. Ravasz László püspök nagyon helyesen állapította meg, hogy mennél nagyobb tömbökben tömörül az amerikai magyarság s annak kebelében az amerikai magyar reformátusság: annál tovább tudja fönntartani, biztosítani önmagát. Amikor az amerikai magyar közösséget, — közelebbről önmagunkról szólva: az amerikai magyar reformátusok közösségét szolgáljuk s annak mennél erőteljesebb kiépítésére törekszünk, tulajdonképen nem csinálunk egyebet, mint saját egyházainknak életét konzerváljuk. Az amerikai magyar református egyházi életnek épitő munkása mindenki, aki erre a közösségre törekszik s rombolója mindenki, aki ennek a közösségnek, a mennél nagyobb magyar tömbök kiépítésének ellene van. vagy azok kiépítésével szemben közömbös. Ma az amerikai magyar reformátusság a Reformed Church, in the U. S. kebelében működő három magyar egyházmegye, tehát a Nyugati, Központi- és Keleti egyházmegyék kereteiben, továbbá a magyar Presbyterian Konferencia kereteiben éli a maga magyar életét. Van még egy negyedik alakulat is, a Független “egyházkerület”. Ennek az egyházai szervezkedésükben és maguktartásában “ellen-egyházak” ,v igy bármennyire sajnálatos legyen is, mindaddig, amíg ilyenek gyanánt viselkednek, az amerikai magyar református egység szempontjából nem jöhetnek számításba. A magyar Presbyterian Konferencia nem szervezeti egység. Úgy értjük, hogy HIVATALOSAN nem szervezeti egység. A magyar lélek, a magyar törekvések, a magyar célok szolgálata azonban nagyon is számottevő tényezővé ' avatják ezt a tekintélyes csoportot, amely a maga legutóbbi, neve brunszoicki összejövetelén nagyszerű eszmék fölvetésével és munká- lásával igazolta be, hogy erre a számot- tevésre■ igényt is tart, és erre minden tekintetben jogosult is. E sorok írására azonban a Reformod Chúrch magyar egyházmegyéinek küszöbön álló gyűlései adnak alkalmat s igy mellőzve a még nagyobb körvonalakat, csupán azokra a “közösügyekre” kívánunk reámutatni, amelyekkel ezeknek az egyházmegyei gyűléseknek foglal kozni ok kell. A Keleti egyházmegye Május yán New Yorkban, a Központi egyházmegye Május 5-én Johnstownban s a Nyugati egyházmegye Május 12-én Fairporton tartja gyűlését. Ezeknek a gyűléseknek a legnagyobb tisztelettel ajánljuk figyelmükbe azokat a közös ügyeket, amelyek egyformán érdekelnek mindnyájunkat s amelyek végeredményükben a mi egyházi életünk mennél teljesebb kiépítésének képezik alkotó részeit. Ilyen közös kérdések: az egyházkerület megalkotása, az egyházmegyei szervezeti szabályzat revideálása, a hazai kapcsolatok ápolása, a Lelkészegyesület, az egyházi sajtó, az iratterjesztés, iskola- ügyünk, if júságunk nagy kérdései, az árvaház. a lancasteri magyar munka, stb. stb. Mind olyan kérdések, amelyek egyházi életünkben alapvető fontossággal bírnak s amelyek egységes munkálása jelenti tulajdonképen az amerikai magyar reformátusság egységét. Addig is, amíg szervezeti egységünkhöz még közelebb jutunk: törekedjünk e munkatereken együtt járni el, hogy a lényegben már most megvalósíthassuk közös céljainkat. Mi vár Debrecenben ? I. Erre a cimül felirt kérdésre óhajtok felelni az alább következő pár sorban. Úgy érzem, nagyon sok feleletet lehetne itt felsorolni, ami egytől-egyig bizonyára nagyon érdekelné amerikai testvéreinket. Mégis a sok-sok felelet közül ez legyen az első: “Testvéri magyar szív!” Igen, efelől bizonyosak lehetnek a mi kedves amerikai vendégeink. A magyar ember hires a vendégszeretetről. Sokszor még idegenek és méltatlanok is élvezték ezt a nemzeti erényünket. Mennyivel szívesebben tárjuk ki most ölelő karjainkat az amerikai vándor magyar testvérek előtt, kikről tudjuk és állítjuk, hogy a mi szeretetünkre a legméltóbbak. Igaz, szegények vagyunk, a világégés után. De amink van, azt szeretettel fogjuk megosztani s a találkozás célja nem is külsőséges vendégeskedés, hanem lelki egybekapcsolódás. Ebből következik, hogy a testvéri magyar szívben egy csomó kérdés fogja várni az üdvözlő szó után az amerikai vándorokat. Hiszen mondhatni minden családnak van közelebbi vagy távolabbi rokona, barátja vagy jó ismerőse Amerikában. í.egvenek tehát elkészülve a mi kedves vendégeink, hogy csak úgy röpködnek majd a kérdések feléjük: — Ismerik-é ezt meg ezt? Nem hallották hírét Y-nak? Nem tudják, hol lakik A. vagy B? Hogy megy dolga Péternek és Pálnak ?! Csak győzzenek majd felelni rá a kedves vendégek... Aztán fordul szó mi magunkra. . . Lehetetlen el nem mondani, hogy mi történt velünk. Hiszen nagy dolgok vi- harzottak el fejünk felett. A harcmezőA
