Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1930-04-12 / 15. szám
\ OL. XXXI. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. APRIL 12, 1930. No. 15. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR Református--«25 JP I JjL •»ff AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER. A lapra vonatkozó minden közlemény és előfizetés a felelős szerkesztőhöz küldendő ezen a címen: Rev. J. Melegh, 134-8th A ve., McKeesport, Pa. Telefon: 22747. McKeesport. VIRÁGVÁSÁRNÁL Mozdul a föld! Tavaszodik! Isten kibocsátja az Ő lelkét, végig lehel a forró ébresztő szellővel a földön és megmozdul egyszerre a világ. Kinyújtja hatalmas fáklyáját, a napot és melege által, fii, fa, virág, minden éled. Oszlik az éjnek homályos árnyéka, a ködfelhőkön át mosolyog a feljövő nap, a letűnő csillagok halvány ezüst fénye beolvad a bibor- sugarakkal borított természet, szivet gyönyörködtető és lelket andalító édes harmóniájába. Mozog a nép Jeruzsálemben; a feljövő nappal már mind felébred. Ünnepe van Jeruzsálemnek! Mindenki olyan nyugtalan, ideges. Az emberek jönnek- mennek, tódul a nép, mindenki, aki mozdulni képes otthagyja munkáját és hajlékát és siet ki a bethfágei útra. Kórágyon fekvő nehéz betegek elfelejtik szenvedésüket és ablakok szegeletére könyökölve, néznek, néznek homályos bár, de reményt sugárzó szemekkel a betfágei kapu felé. A kapu körül álló néptömeg ajkáról egyszer csak felcsap a diadal kiáltása: Áldott a Király, ki jött az Urnák nevében! Visszhangra talál e diadal kiáltás és egész Jeruzsálem tája tele van hangos, nagy harsonazajjal. Jön a Király, a Nagy Király, Zsidóország Messiássá! Hát végre mégis valóra válik szivüknek forró vágya ! Hozsánna! Hozsánna! Újra fényes lesz Jeruzsálem városa, újra naggyá lesz Izráel népe! Áldott a Király, ki jött az Urnák nevében, hogy megépítse Izráel királyságának düledező épületeit és a nemzetet újra szabaddá tegye! Jön a Király! Nem harci paripán, hanem a békesség türelmes állatán vonul be a városba. Jön szerényen, nem fény és pompa között, nincs rajta királyi palást; és mégis ez a mámoros tömeg zsidóország aranykorának helyreállítóját ünnepli benne. Mily keserves lesz itt a csalódás! Jön a Király, a Jézus, alázattal, fájdalommal és kisirt könnyes szemekkel: siratta a várost s az üdvözlő népet. Hallja a Hozsánnákat, de hallja már a zugó morajt is, és feszítsd meget ért. Látja a pálmaággal és virágokkal behintett utat, de ő tudja, hogy ez a ragyogó pompa a sötét keresztfához vezet. Mint tengeren a távoli vihart megérzi a jó hajós, Ő is már látja, érzi azt, hogy mi vár reá! Ismeri ezt a népet, mely nia királlyá kiált, hogy holnap királygyilkos lehessen! Jól ismerte ezt a népet és ennek háláját. LJgy fogadták, mint Királyt, mint aki Isten nevében jött. Hozsánna üdvözölte mindenütt s a húsvéti ünnep sorso- sai zöld lombokat hintettek útjára. S ime néhány nap elmúltával ugyanaz a nép vérét szomjuhozva bűnösként elfogatja! Csúfolják, köpdösik, arcul verik és keresztre feszitik azt, kiben semmi bűnt nem találtak! Ilyen a népkegy “Hozsánnája." De ne beszéljünk régi, porló emberek ellen! Hiszen a mi korunkban is Virágvasárnapokat rendezünk! Ma Hozsánnát zeng az ajkunk s holnap már megfeszítjük a Királyt! Ma szivünkbe zárjuk az .dvezitőt s holnap már Judásként eláruljuk ! Ma megkereszteltetünk az ő nevére, s holnap már Mammon oltáránál áldozunk, elhagyva Azt, akinek országában mienk lenne az örökélet! “íme felmegyünk Jeruzsálembe és elvégeztetnek mindenek az ember fia felől, mik a prófétáktól megirattak.” E szavakat mondotta Jézus tanítványainak, mikor elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe. hogy leszámoljon az Ő ellenségeire! és kierőszakolja a döntést. A tanítványok nem értették Urunknak eme szavait, mégis elindultak vele. Mi, kik értjük és igéjéből tudjuk, mi várt reá Jeruzsálemben, mit tűrt, szenvedett, áldozott javunkért, mi vájjon felmegyünk-e vele? Jaj annak, ki az Urnák hívását megveti és nem kiséri őt, nem jár nyomdokán, nem megy fel Vele Jeruzsálembe! Aki maga nem Ítéli magát, az elítéltetett! Mit az ember vet. azt fogja aratni! Üdv annak, ki valósággal mondhatja; Krisztus az én életem! A halál nyereség lesz neki s mindenek elvégeztetnek felőle. A sir ajtaja lesz az örök életnek, a halál Útmutató angyal a jobb élet honába, hol nem lesz fájdalom, sem elszakadás, sem köny, sem halál. MINEK AZ EGYHÁZ ?! A thcologia kétféle egyházat ismer és tanít: as egyik a látható, a földi s a másik pedig a láthatatlan, a mennyei. Vagyis: as egyik as ideiglenes állvány, a másik as örökkétartó épület. De valóban, alapjábavéve csak egy egyház van: as igazi, a láthatatlan, a Krisztus egyháza, melynek fundamentuma, szilárd kősziklája az a mennyei kijelentés, hogy Krisztus az élő Istennek Fia, Ezen az örök igazságon alapszik és esen is épül. Az egyház a Krisztusé; Ő a tulajdonos és úgyszintén Ö az építőmester is. ö a cement és mi, a követői pedig a téglák vagyunk. A jelen egyház csak egy látható, testi forma, amelynek hivatása annak tagjait, a zarándok társaságot irányítani és vezérelni a földi életen keresztül: hazafelé. A láthatatlan egyház határai túlterjednek és túl is érnek a látható egyház korlátain. Míg ellenben a látható egyházban lehetnek olyanok is, — még előkelőbb tisztséget is viselhetnek — akik még nincsenek teljesen s egészen a láthatatlan, a valódi egyház keretein vagy kerítésén belül. És viszont vannak sokan, — mint Lincoln is volt — akik értékes munkát fejtenek ki a láthatatlan egyház felépité- sében és nevük pedig nem szerepel egyik földi egyház tagjainak listáján sem. Ezt nem azért említem meg, mert talán az ilyen magatartás a földi egyházakkal szemben helyes és keresztyéni, — sőt ellenkezőleg: erélyesen kikelek ellene és elitélem — hanem csupán azért mutatok rá, mert látom, hogy az ilyen kivételes esetekre megvan a lehetőség. Szerintem nincsen semmiféle megfelelő ok, sem jelentékeny kifogás arranézve, hogy akárki is készakarva kerülje és ignorálja a földi egyházat. Ha jól halad, áldásos munkát végez az a földi egyház: álljon bele az ember, mert érdemes. És viszont ha gyengén fejlődik vagy hibákat követ el az az egyház: akkor is legyen tagja, mert szükség van rá, hogy segítsen feléleszteni annak kovász munkáját és igyekezzék kiküszöbölni fogyatkozásait. Tóth Tibor.
