Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1930 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1930-04-12 / 15. szám

2-ik oidai. Amerikai magyar reformátusok lapja 15-ik szám.

“A földi egyházra szükség van mindaddig, mig a mennyei el nem készül.” Bár sok földi egyház — állítólag több mint ele — a gyűlöleten, a bosszuállá- son és a “csak-azért-is” szellemből alakult, épült, azért mégis mérhetetlen jót végez az emberiség nevelésében, a nemzetek összekapcsolásában és a testvériség viszonyának kifejlesztésében. A földi egyház egy “iskola, amely tanít és fegyelmez egy rajta kivül cső, dicsőségesebb élet számára.

Négy hajótörött tengerész tévedt el egyszer egy ismeretlen szigeten. Egész éjjel vánszorogtak félve, remegve, céltalanul dombon s völgyön, erdőn s pusztaságon keresztül, amíg pitymallatra elérkeztek egy magas hegyhez. Itt megállották. A hegyre már nem mertek mind egyszerre felmenni: hátha leselkednek ott valami vad emberek, akik hirtelen megtámadják őket és mind őket megölik l “Menjen fel egyszerre csak egy és nézze meg, van-e ott ellenség? mehetnek-e mindnyájan? — volt a közös óhaj. Úgy is lett. Elindult tehát a legbátrabb, hogy megmássza a hegyet. Amint kapaszkodott nagy nehezen felfele, félve s rettegve, egyszeresük, amint felemelkedik a feje a hegy csúcsa felett, megpillant a felkelő nap fényes sugarain keresztül egy fehérre meszelt kis tornyot. Arcát boldog mosoly lepte el, szemei felcsillogtak, ritka jó érzés töltötte cl keblét. Visszafordul és örömmel kiált le társainak: “Jertek egész bátrául Ne féljetek, itt jó népek lakhatnak! Nézzetek csak — egy templom!”

Bizony . . . egy templom! menedék ! biztonsági nyugalom! ÉLETI Mily boldogító tudat. Nemcsak a tengerészek részére, hanem a mi számunkra is. Mi is hajótörött utasok vagyunk életünknek viharos tengerén, akik bizony sokszor céltalanul, egyensúly nélkül bolyongunk, tapogatódzunk a sötétségben. Oh ! keressük, látogassuk a világosságnak helyét; az Ur házát.

Megdöbbenve s háláiéit szívvel állunk, amidőn szemlélődve visszatekintünk az elmúlt századokra és látjuk, hogy a Krisztus egyháza milyen elterjedt hatalommá fejlődött ki. Templomaiban több mint hatszáz nyelven dicsérik az Istent a föld lakói. Egyházainak több mind ötszáz millió tagja van ma. Kathcdrális s kisebb-tiagyobb templomai és egyszerű kápolnái a világ minden részében és utain találhatók. Alig van ember a föld kerekségén, aki ne ismerné, ne érezné és ne láthatná Krisztus egyházának erősségét. Azt a nemes, humánus és lelketmentő munkát, amelyet idáig is már kifejtett és ezután is még nagyobb erővel végezni fog az t emberiség érdekében, megmérni, felbecsülni nem lehet.

Hasonló a Krisztus egyháza egy hatalmas lombos tölgyfához. Mint ahogyan szállást ad egy zöldágas tölgyfa a süni erdőben vagy a kopár legelőn az ég pihenni térő madarainak és hűvös árnyékot pedig az erdő vadjainak, épenugy a Krisztus egyháza is megnyugvást, lelki békét s csöndet és üdítő friss vizet nyújt a világ megterhelt etett és megfáradt vándor utasainak, ,

Kétezer évvel ezelőtt plántálta cl Krisztus ezt a fát és azóta szemlátomást növekedett. Megfogamzott gyökérszálait az elmúlt idők keresztyén martirai öntözték drága vérükkel és áztatták lehulló keserű könnyeikkel, Ezért terjedt el és nőtt meg annyira a Krisztus egyháza!

Ugyan mi is lenne a mai világgal, az élettel, a népekkel, ha az emberek hirtelen eltemetnék az egyházakat ? ha lerombolnák a templomokat, a nevelő intézményeket, a kórházakat, az árvaházakat, — mert hiszen mindezek Krisztus egyházának közvetlen köszönhetik életüket — vájjon mi is lenne akkori Hiszen igy is olyan nehéz tartósabb békét fenntartani az országok közt, pedig az összes egyházak együtt dolgoznak ebben, A családi élet szentélyét, az emberiség erkölcsét még igy is oly nehezen lehet megőrizni, hát akkor, amikor nem volna egyház, amely szerető anyaként nevelje, oktassa és összetartsa a családtagokat, az embereket ! Valóban végcél nélküli, értelmetlen és káosz lenne csak a világ egyház nélkül. ,

Kérlek alázattal, hogy a saját magad, a családod, a nemzeted, az országod érdekéért szeresd az egyházat, élj benne, legyen az édes anyád neked. Hidd el: nem fogod megbánni! De mindenek felett legalább ezeket tartsd szüntelenül eszedben és vésd be örökre szivedbe: templombajáró atyáknak templombajáró fiaik vannak és egyházatszerető anyáknak szintén egyházat szerető leányaik vannak. Kedves atya: Hová jár a TE fiad? és kedves anya: Mit szeret a TE leányod ?

Nagy Ferenc.

Presbiter az egyháztanácsban.

(M.) Az egyháztanács a presbiter működésének központi helye. Nem egyedüli helye, mert az egyháztanács csak egy központi testület arra nézve, hogy a másutt végzett munkáról számot adjon s tapasztalatait az egyház javára értékesítse.

Az egyháztanácsban legelső kötelessége, hogy jelen legyen a gyűléseken. Őt nem azért választották presbiternek, hogy a cimet és a megtiszteltetést viselje, hanem azért, hogy részt vegyen az egyház vezetésében, kormányzásában és

minden tehetségével közreműködjön abban, hogy az Isten országa úgy lélekben, mint testben növekedjék, hogy az egyház úgy belsőleg, mint külsőleg erősödjék. Hogyan teljesitheti azonban kötelességét, ha nincs jelen a gyűléseken ? Pedig nagyon sok panasz van amiatt, hogy a presbiterek elhanyagolják ezt a kötelességüket, amire pedig esküvel kötelezték el magukat. A gyűlésekről elmaradoznak, de aztán ha az egyháztanács valami olyast határoz, ami az ő tetszésükkel nem találkozik: ők azok, akik leghangosabbak a kritizálásban.

Legelső kötelessége tehát a presbiternek a gyűléseken való megjelenés. Azután következik az, hogy a tanácskozásokon komoly és keresztyéni lélekkel vegyen részt.

Ezen a téren is fordul elő nagyon sokszor jogosult panasz. Akárhányszor megtörténik, hogy a presbiter nem azért megyen föl a gyűlésre, hogy ottan szeretettel tanácskozzék, hanem azért, hogy ott a maga helyes vagy helytetlen véleményét érvényesítse, s jaj akkor, ha a gyűlés nem úgy határoz, amint ő azt elgondolta.

Tanácskozásra sohase menjünk úgy, hogy vagy úgy lesz, amint én akarom, vagy pedig eltépjük a bábruhát! A tanácskozás éppen azért tanácskozás, hogy meghallgassuk mások véleményét is, egybevessük mindnyájunk legjobb akaratát s amikor megállapodtunk valamiben : az előtt még akkor is hajoljunk meg, ha esetleg az a határozat a mi egyéni véleményünkkel nem egyezik.

Még rosszabb eset az, amikor egy presbiter azzal megyen el a gyűlésre, hogy: no, én most megmondom az igazságot! Sajnos, rendesen a lelkésszel szemben szokott jelentkezni ez a hang. A dolgok természete szerint rendesen a lelkész az. aki legjobban ismeri a fölmerülő kérdéseket. Hiszen az a tiszte, az a kötelessége, hogy legjobban ismerje. Következésképen rendesen az a leghelyesebb vélemény, amit a lelkész képvisel s ahol nyugodtan folyó, megfontolt tanácskozás folyik : a legtöbb esetben a lelkész véleménye az, ami határozatba kerül. Nem mindig van igy, de ez a természetes. Hiszen a lelkész ismeri legjobban a dolgokat s a lelkész az, aki leginkább javát akarja az egyháznak.

Ez a természetes folyamat azonban sokszor egyenesen ellenkezést vált ki egyik-másik presbiter lelkében. Hogyan, mondja magában, hát mindig ugv legyen, amint a tiázteletes ur akarja?. . . Ez a gondolat uralja a lelkét s ez a gyanako- dás szinte képtelenné teszi arra, hogy nyugodtan és tárgyilagosan gondolkozzék. A “csakazértis” ébred föl lelkében s akárhányszor ellene szól vagy ellene