Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-30 / 13. szám
2-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 13-ik szám. Húsvéti futók. A magyar király se’ tudott ellenállni annak a láznak, amely egyszer végig söpört egész Európán. II. Endre is szervezett keresztes hadat, hogy az izlam kezéből visszafoglalja a szent sirt. Partot érve a jeruzsálemi pátriárka fogadta, elébe tartva egy korhadó fadarabot, amelyről azt állította, hogy Krisztus keresztjének egy darabja. A király mezítláb közeledett a fadarabhoz és ájtatosan megcsókolta azt. Majd, messze elkerülve Jeruzsálemet a szentsirral együtt, ellenséget nem is látva, eljutott a Jordán folyóig, megfürdött benne, aztán ereklyékkel megrakodva ő maga hazatért. Hogy az Ezdrelon sikján hagyott 20,000 vitézzel mi lett, azt a jó ég tudná megmondani. Annyit tudunk, hogy a sereg magyar csapatai, a szokatlan időjárástól és éhségtől is megritkulva a hegyek közé menekültek, ahol szétkergették és mind egy szálig levágták őket. Van egy más ut is, mely a szentsirhoz vezet. Ezen veszély nélkül birtokába juthat minden magyar a szent sir minden valóságos kincsének. Erről a kirándulásról nem kétes értékű relikviákkal, de maradandó értékű lelki ajándékokkal térünk vissza. Csatlakozzunk azokhoz, akik az első husvét reggelén siettek a sirhoz. A harmatcseppek riadtan peregtek le a csöndes kert fölzavart bokrairól a futók lábai nyomán. Miért futnak úgy, hogy szinte lélek- zetük is elakad? Mindig valami rendkívüli dolgoknak kellett történni, ha felnőtteket látunk futni. A gyors mozgást csak az apróságok és a fiatalság szereti. A kis fiú meg a báránykája; a kis leány, meg a cicája. Kis gyermekek ritkán sétálnak. Felnőttek ritkán futnak. Amint öregszünk, megcsendesedünk. De ha valami szerencsétlenség történik, tűz üt ki, vagy vizára- dás tör ránk, ösztönszerüleg futni kezdünk. Es ha valami váratlan öröm ér, az is megfiatalítja mozgásunkat. Gondoljunk arra, ki hirt kap, hogy a háborúban elveszettnek hitt élettársa a legközelebbi vonattal megérkezik. Falán még kendőt kötni is elfelejt, úgy rohan a fogadására. Amilyen megrázó volt Jézus elvesztése, olyan megdöbbentően hatott visszanyerése is. Pedig mind a kettőre készitgette az O tanítványait. De más az elmélet, és más a gyakorlat. Más a Hiszekegyet elmondani, hogy “. . . meghala és eltemettetik — harmadnapon föltámada”, és más ezekről lelki élményt szerezni. A kereszt minden józan ítélet szerint holtpontra juttatta Krisztus egész munkáját. Egyszerre megállott minden, ami pedig olyan szépen indult. Az O halálával tanítványai hite is meghalt. Irtózatos csalódás volt az. Utána egyszerre dér, hervadás, halál . . . Csak a szeretet virraszt még néhány nő szivében. Elsőnek Mária Magdaléna keresi föl a sirt. Megdöbbenve veszi észre, hogy üres, “Futa azért és méné Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, akit Jézus szeret vala ...” A hír a két férfi előtt eleinte csak “üres beszédnek látszik, és nem hivének.” De pár pillanat alatt minden megváltozik. “Együtt futnak vala mindketten . . .” Péter a fiatal János mellett elmarad a versenyben. Negyven-ötven felé az ember járása kezd megnehezedni, régi tüze lelohad, érzelmei és képzelete már nem ragadják olyan könnyen tova, még ha olyan kiábrándító tapasztalat nem veri is le, mint amelyen Péter keresztül ment. De most mégis fut, ahogy csak tud. János jóval fiatalabb. Szemlélődő, finomabb érzékenységű, fogékonyabb, mélyebben járó, nyugodtabb itéletü. O kiváltképen élvezte a Mester szeretetét, legfőbb érdeke mielőbb megtudni, mi a való. “Hamar megelőző Pétert és előbb juta a sirhoz, mindazál- tal nem megy vala be. Megjőve azután Simon Péter is nyomban utána és beméne a sírba . . . Akkor aztán beméne ő is, aki először jutott a sirhoz ...” A hit és szeretet nemes versenye. Egymást próbálják megelőzni a nagy titokhoz való közeledésben. Hol az egyik, hol a másik jár előbb. (A következő fejezetben ismét Péter előzi meg Jánost, amikor a hajóról a tengerbe veti magát, hogy mielőbb az Ur elé juthasson, akit János vett észre ott állani a parton.) A hit és a szeretet. Néha az egyik habozó, a másik vakmerő. Egyik mélyebben látó, másik lelkesebb. Különböző lelki adományok mellett is azonban “együtt futnak”, és mindketten meg is érkeznek. Lelkűkbe rajzolódik a kripta belseje. Péter a szépen összehajtogatott szemfe-
