Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-30 / 13. szám
13-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal. dőt látva, (nem így hagyták volna tetem rablók sietségükben) elgondolkozik “magában csodálkozván.” János pedig “lát, és hisz vala.” És egy egész evangéliumot ir arról, amit látott és akiben hitt. Ha a kereszt holtpontra juttatta Krisztus egyházának ügyét, husvét reggelre újra elindította azt. Ez a nyitott sir nagy tanulsága a mi számunkra is. Nem hiányzik a gyorsaság a modern életből. A rendőrség az utcákon és országutakon alig tudja mérsékelni. A napokban Floridában már a második ember ölte meg magát “super-auto’ -jával, amelyen az óránkénti 231 mértföldes eddigi világrekordot akarta legyőzni. A “speed-démon” uralkodik a mai világon minden téren. Gazdasági verseny, ipari verseny, kereskedelmi verseny. Csak a lelki, csak az egyházi élet terén hiányzik a lendület. Sőt nem egy helyen holt pontra jutott. “Jól futottatok! Kicsoda gátolt meg titeket? ...” kérdezte Pál a galatáktól. Magyar reformátusok! Gondoljatok vissza egyházunk páratlan múltjára. Jól futottatok, -- halljuk az elismerést. De ugyanakkor a bírálatot is: Kicsoda gátolta meg futástokat ma? Ha a hajó megáll a nyilt tengeren, mindenki a fedélzetre siet érdeklődni. Ha az egyházunk hajója holt pontra jut, nem érdekel-é, mi az oka? Csak egy lehet: az élő Jézus nincs a hajóban. Ha az óra lejár, hiába igazgatom a mutatóját, hiába dekoráltatnám a számlapját, hiába íényesitgetném a fedelét: csak az segít, ha odabenn a rugó újra megfeszül. Ha baj van a járásommal, a szivemen kell segíteni. A javulás lelke a lélek javulása. Odabenn kell meg- feszittetnem, hogy feltámadhassak uj életre, amely gyors tevékenységre képesít. A vízimalom megáll, ha kiapad a forrás. A gyár megáll, ha friss gőz nem pótolja az elhasznált hajtóerőt. A város sötétségben marad, ha megszakad az összeköttetés az áramforrással. Az élet, az erő, a világosság egyetlen forrása az élő Krisztus. Azért, “halál és élet által Hozzá siessünk nagy vágyással”, mint azok a nők és férfiak az első husvét reggelén. Ez az első lépés. O maga is először azt mondja: “Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok!” Azután mondja csak, mikor már felruházott isteni életének erőivel: “Menjetek! . . . Hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek!” Elkezdvén — otthon. Péter és János húsvéti kirándulása igy végződik azon a napon: “Visszamenőnek az övéikhez.” Haza! Ott van szükség legelőször a húsvéti örömüzenetre. “Házunkban, édes otthonunkban, hol annyi mély nagy örömünk, és any- nyi gondunk, bánatunk van , . . hol cseng ma gyermeki kacaj, s holnap szivet ráz szörnyű * * JaJ • • • Haza! Oda, ahol a pipacs azért olyan piros, mert hősök véréből táplálkozik. Szülőhazánk szeretetébe is vigyük bele a húsvéti élő reménységet. “Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért . . . Még jönni fog egy jobb kor.” Haza! Oda, ahova hitünk szerint egyszer mindnyájan megérkezünk, mi is, akiknek két hazát adott a végzetünk. Ott azután az egykor húsvéti örömmel kezdett “futásomat elvégeztem” .... Takaró Géza. Kálvin János a szenvedőkhöz és panaszkodákhoz, “Jól jegyezzük meg, az I'sten nem akarja, ihogy az ő gyermekei őt virágos réteken, árnyas kertekben keressék,'hanem rögös, nehéz utakon, pusztákon, sivatagokon, borzalmas vidékeken. Mindennek célja pedig az, hogy hitüket erősítse, buzgóságukat próbára tegye és helyben hagyja azt a vágyat, amely őket feléje viszi.” (I. Tim. 3-ik beszéd.) “Miért? Hogy annál jobban hozzáforduljunk ! Valóban mindaddig, amíg bizalmunknak valami támasza van a világban, az Istenben úgy reményleni, mint kellene, nem tudunk. Minden ide a földhöz köt le minket, ide húz minket természetünk is. Mikor az Isten bennünket maga felé akar fordítani, megfoszt minden emberi támasztól.” (Jób 19:17-25.) Az Ur felemeli áll un kát és igy szól hozzánk: “Ejnye, te ember, te alszol, régtől fogva nem gondoltál re- ám. Most már térj hozzám ismét.” (I. Tim. 38-ik beszéd.) Ha valaki engem ingyen élelemmel ellátna lés így szólna hozzám: Csak jöjjön hozzám mindennap, adok én neked kenyeret és bort. Gondoskodom rólad, anélkül, hogy le akarnálak kötelezni. — Már most mit szólanának ahhoz,ha én az illetőt kötelezvény kiállítására 'szólítanám fel: Add ki nekem évi járadék alakjában azt, ami nekem kell. Nem lenne ez az eljárás hálátlanság? Megérdemelném, hogy az arcomba köpjenek.” “Harc nélkül soiha sem leszünk. Ameddig a világon vagyunk, olyanok vagyunk, mint a madarak az ágon.” “Ne nagyítsuk bajunkat, mondván: már gonoszabb helyzetben nem is lehetek, — hanem szóljunk magunkhoz igy: igaz, bajom súlyos, de jórészt azért, mert módnélkül érzékeny vagyok.” (Jób, 6-ik beszéd.) (Pruzsinszky: Kálvin életrajzából. B. A.) TEMETÉSI ÉNEKES KÖNYV A könyv ára 75 cent. Megrendelhető a szerzőnél: Fülöp István, 1645 E. 31st St., Lorain, Ohio, vagy a Reformátusok Lapja szerkesztőségénél.
