Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-23 / 12. szám
4-ik oldal. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 12-ik szám. REFORMÁTUSOK LAPJA American Hungarian Presbyterian and _________Reformed Church Paper._________ Published Weekly — Megjelenik hetenkint. AMERIKAI MAGYAR Published jointly by the Reformed Church in the U. S. and the Presbyterian Church in the U. S. A. Rev. S. Laky, Rev. L. Varga, Rev. J. Melegh temporary editors. Rev. J. Dikovics associate editor. Minden közlemény, előfizetési vagy hirdetési dij erre a címre küldendő: AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 117 Flowers Ave. Pittsburgh, Pa. Subscription terms :..................$2.00 per year, sent anywhere. Előfizetési dij:...............Egy évre két dollár, bárhová küldve. Entered as second class mail matter, August 14, 1925 at the Post-office at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879. PUBLICATION OFFICE: 117 Flowers Ave;, Hazelwood, Pittsburgh, Pa. AZ ÉRINTKEZÉS HASZNA, Második közlemény. Lapunk mult (heti számában megemlékeztünk az ashtabulai ifjúságról, illetőleg arról, hogy az ifjúság egy angol nyelvű műsoros estét rendezett az ottani First Presbyterian Ohurch gyülekezete előtt s ezen az úton szerzett jó nevet önmagának s dicsőséget a magyar névnek. Ezt a megemlékezésünket még ki kell egészitenünk' azzal, amit szintién érintettünk ugyan, hogy ugyanakkor a Nőegylet egy pompás magyar vacsorát készített az angol gyülekezet számára s ott vivta ki magának s a magyar konyhának az egri nevet. Az ifjúság szellemi táplálékot, a Nő-egylet test: táplálékot adott az amerikaiaknak s mert mindkettő a magyar lélek és a magyar ügyesség terméke volt: természetszerűen a magyar név becsületét szolgálta. Ennek szolgálatában állottak az ashtabulai asszonyok, méltó tehát, hogy tisztességet adjunk nékiek is. Ugyanebben a cikkben érintettük azt is, hogy az ashtabulaihoz hasonló megmozdulással, érintkezéssel találkozunk más gyülekezetekben is, igy a mckees- porti gyülekezetben, hol a Girl Scou- toknak volt és van hasonló érintkezésük az amerikaiakkal. McKeesporton a Girl Scout csapatot egy angol tanítónő, Miss ’E. Cole vezeti. Évek óta végzi már ezt a munkát nagy és mindig 'fokozódó lelkesedéssel s a magyar szellem Iránti teljes megértéssel. Végzi minden jutalom és pénz nélkül és olyan hűséggel, hogy egy-eg-y esztendőben alig történik meg, hogy a rendes heti összejövetelt elmulassza. Szeretik is a leánykáink, de ő is szereti őket s bennük megtanuta szeretni és becsülni a magyart, ami már önmagában is egyik eredménye az érintkezésnek. Azt mondhatná valaki, hogy egy tanítónő rokonszenvének megnyerése nem nagy eredmény. Lehet, hogy igy van, de ne feledjük el, hogy ez a kis gyermekeknek munkája. És ne feledjük el, hogy kicsiny mustármagból lesz a terebélyes nagy fa. Ez a tanítónő nemzedékekeket nevel s az ő lelkének rokonszenve nemzedékek leikébe sugárzik át. A fegyverszünet napját Amerikában mindig nagy pompával szokták megünnepelni. Az elmúlt 1928. évben, a fegyverszünet 10-ik évfordulóján különösen nagy ünnepélyeket rendeztek mindenütt, McKeesporton is. Az utcák fellobogózva, kivilágítva, zenekarok kíséretében mindenféle testületek (felvonulása, szónoklatok, stb. stb. adták az ünnepély műsorát. A felvonulók között ott voltak a mckeesporti összes Girl Scoutok is, mindegyik csapat a maga lobogója alatt. Egyedül a magyar Girl Scoutok hiányoztak, nagy fájdalmára, kissé megszégyenítésére is az ő vezetőjüknek, a hűségesen munkálkodó Miss Cole-nak. Hiába várt rájuk a gyülekező helyen, az ő büszkesége és dicsekedése, a magyar Girl Scoutok nem jelentkeztek. Természetes dolog, 'hogy a dolgot nem hagyta szó nélkül. Nemcsak, hanem a legközelebbi alkalommal teljesen fölindulva vetette a leánykák szemére a mulasztást és azzal fenyegetőzött, hogy azonnal félben hagyja az egész munkát. A lelkészszel kívánt beszélni, hogy teremtsen rendet és engedelmességet. ... A Magyar Nők Nemzeti Szövetségének Budapesten van egy nagyszerű propaganda kiadványa. Egy levelezőlap ez. Magyarország térképe, amelyen egy ujjnyomásra szemmel láthatóan válnak szét az elszakitott részek, a lehető legközvetlenebbül szemléltetve, hogy mit köszönhet Magyarország a trianoni békének. A lelkész zsebre tette ezt a levelezőlapot s úgy ment be a Girl Scoutok közé Miss Cole hívására, aki fölindulását egyáltalán nem igyekezett még csak leplezni sem. A legnagyobb méltatlankodással tiltakozott az ellen, hogv a leánykák kivonják magukat akkor, amikor az összes Girl Scoutok felvonulnak. Amikor aztán alkalom kínálkozott reá, a lelkész csöndesen vonta ki zsebéből az előbb említett levelezőlapot. —- Látja Miss Cole, mit köszönhetünk mi ennek a . fegyverszünetnek ? Csudáikozik rajta, ha mi nem tudunk örülni? Vajon szabad kárhoztatni azokat a magyar leánykákat, akik nem vonultak lei ezen a napon? . . A levelezőlap elvégezte a maga feladatát. Miss Cole beszélt ugyan még arról, hogy itt a béke gondolata általában véve áll előtérben, de elismerte, hogy nekünk bőven van okunk arra, hogy ne hallelujázzunk ezen a napon. Nemcsak, hanem a lelkész kérésére minden vonakodás nélkül a leánykákhoz fordult, beszélt nékiek a 'hazaszeretetről, az ősi lélek megőrizéséről, a jogos fájdalomról s beszéde végén megadta az erre szolgáló sípjelet, zongorához ült s a gyermekek ajkán (fölhangzott a magyar nemzeti imádság . . . Ha nincs érintkezésünk az amerikaiakkal: vájjon be tudjuk-é vinni a mi nemzeti gondolatainkat az ő lelkűkbe? Vájjon remélhetjük-é, hogy gondolatvilágukban mi is helyet kapunk ? . . . Néhány héttel ezelőtt történt, hogy McKeesporton az elemi iskolákban gramofon-lemezeket osztottak szét. Nem tartozik ide, 'hogy miért osztották azokat. A'karva-é, vagy véletlenül történt, de a Miss Cole tantermébe a többek között valami tiz magyar lemezt is küldtek, pedig a tanítványai között alig van egy-két magyar gyerek. Tudták már, hogy mily rokonszenvvel viseltetik Miss Cole a magyarok iránt. A lemezek egymásután kerülnek föl a gramofonra, mig egyszer csak az egyik lemez a magyar Himnuszt 'hangoztatja az iskolateremben. Amint az első accordok elhangzanak s Miss Cole ráismer a magyar Himnuszra, abban a percben megállítja a gépet, beszél az osztálynak a magyar nemzetről s megmondja, hogy ez a dal a magyar nép nemzeti imája, amit mindenkinek iföl- állva kell hallgatnia. És fölállítja az egész osztályt, megindítja újból a masinát és áhitatos csöndben úgy játszatja le ismét a mi Himnuszunkat! íme, itt egy másik eredménye a mckeesporti Girl Scoutok amerikai érintkezésének. Lehet, hogy nem látszik nagy eredménynek, de ki tudhatja azt, hogy azoknak az amerikai gyermekeknek lelkében nem maradt-é meg állandóan a magyar nemzet s a magyar Himnusz emléke? Ki tudja, hogy az ott elhintett magvak közül nem fog-é valamikor ha csak egyetlen egy is megfo- gamzani s terebélyes fává növekedni ? Ki tudja, hogy annak az amerikai Public Schoolnak gyermekei közül nem fog-é valamikor a magyar nemzetnek egy hatalmas barátja kerülni ki? . . . A mckeesporti Girl Scoutok amerikai érintkezésének már eddig is van kézzelfogható eredménye: kitűnő vezetőjükben egy őszinte barátot nyertünk a magyarságnak. Egy őszinte barátot,aki
