Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-23 / 12. szám
12-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5-ik oldal. íhétről-hétre, minden egyes összejövetel alkalmával az amerikai és a magyar himnuszszal kezdi a gyakorlatokat s maga is együtt énekli azt növendékeivel ! Bizonyos, ihogy ha előtte bárki is kisebbíteni akarna bennünket, őbenne határozott védőügyvédet találtunk. Ezért sürgetjük mi s ezért helyes az, ha gyermekeink és ifjúságunk mennél több amerikai összeköttetést teremt önmagának. 'Nincs egyetlen egy értelmes amerikai sem, aki ősi hazánkhoz való hűségűnk miatt elitélne bennünket! Mennél közelebb állunk hozzájuk: annál jobb barátainkká válnak s annál inkább betol tjük hivatásunkat. A mi ifjúságunk megkeresi a maga érintkezését az amerikaiakkal, akár tetszik nekünk, akár nem. Ámde az amerikaiak között is vannak ám olyanok, akikkel egyáltalán nem kívánatos a mi ifjúságunk érintkezése, s :ha nem mi szabjuk meg az irányt: nagyon könnyen megtörténhetik, 'hogy az érintkezésből nem haszon, hanem átok és gyötrelem lesz, amint azt akárhány szó moru eset igazolja. Törekedjünk tehát arra, hogy fiaink olyanokkal jöjjenek összeköttetésbe, akik Amerikában is valóban értéket jelentenek. (—h.) AZ ÁRVAHÁZ KÖRÉBŐL. Ligonieri árvaházunk nagy tevékenységű vezetője, Nt. Kalassay Sándor árvaatya megrokkant egészségének helyreállitása végett néhány heti pihenés végett délre utazott. Az amerikai magyar reformátusság eme hivatott vezetőjét nemcsak a túlfeszített munka törte meg. Ennek elvégzéséhez még mindig volna ereje, ha nyugodtan és azzal a tudattal végezhetné nehéz munkáját, hogy legalább lelki békességét hagyják nyugodtan. A szervezet megköveteli ugyan, különösen ebben a korban, a maga pihenését, de a túlfeszített idegeknek nagyon kevés kell már \ ahhoz, hogy ifölmondják a szolgálatot. Az árvaatyát az utóbbi -hetek alatt a legméltatlanabb és legdurvább támadások érték éppen olyanok részéről, akiknek nagyon sok időt kellene még eltöl- teniök az életben és különösen az amerikai magyar reformátusok életében, hogy a szolgálatnak arra a magasságára emelkedjenek, amelyen árvaházunk \ ősz vezére áll. Nem esudálkozhatunk rajta, ha érzékeny lelkét -mélyen bántja a durva támadás, amelyly-el szemben a Vezértestület feladata volna az elég- \ tételadás. — Őszinte szívvel kívánjuk, hogy pihenéséből megújult erővel, testben, lélekben fölfrissülve érkezzen visz- sza munkamezejére. A segéd-árvaatyai tisztségre beérkeztek a pályázatok s azo-k elbírálása végett a Vezértestület rendkivüli gyűlésre jön össze Márczius 20-án, Pitts- burghban. Egy ilyen rendkivüli gyűlés meglehetős költségébe kerül az Egyesületnek, de a kitűzött -cél: a helyes és jó választás megéri az áldozatot. E sorok írásakor még előtte vagyunk a döntésnek, amely viszont, hamarabb be fog következni, mint lapunk mostani száma megjelenik. így az eredményről csak a jövő heti számban emlékezhetünk meg. Az árvaház Intéző Bizottsága legutóbbi gyűlésén megnyugvással vette tudomásul, hogy a Vezértestület megsemmisítette azt a határozatot, amely szerint az árvaatyák vagy egyáltalán nem ,vagy csak pénzért, és pedig esetenként 10 dollárért és utiköltségíért állhatnak az arra esetleg rászoruló egyházak segítségére. E határozat ellen óvást emelt a Központi egyházmegye s mi is határozottan helytelenitettük azt. Annál inkább örvendünk tehát a határozat megsemmisítésének. A javaslat megtevőit arra kérjük, hogy lássák be ők is ennek a határozatnak helytelenségét s azt, hogy javaslatuk megtételénél őket is csak a szenvedélyesség ve- zette. A szenvedélyeskedés sehol se-m terem jó gyümölcsöket. VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE. A SÁFÁRSÁG ÉS A MISSIÓ. OIv. Csel. I. 6-8: II. Kor. Vili, 1-9. A sáfárság és a missió egymással szoros viszonyban vannak. Minda'kettőt az Ur Jézus maga rendelte szigorú parancsként. “Adjátok meg a császárnak a mi a császáré; Istennek a mi az Istené” mondotta ő és ezzel bennünket okosan gazdálkodó sáfárokká kötelezett el. Máskor ismét igy szólott Jézus az ő tanítványaihoz : “Élményén széles e világra, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében.” Ezzel ismét a missiót parancsolta meg az Ur. A sáfárság és missió egymást egészítik ki. A sáfárság gyűjti és adja a szükséges pénzt a missió költséges munkájára. A sáfárság. A Macedóniaiakat Pál a sáfárság mintaképei gyanánt állítja oda a Korin- thusii keresztyének szemei elé. Azok is voltak valóban, mert megértették Jézus példaadó sá- fárságát, “aki gazdag lévén, szegénynyé lett érettünk”, Önmagát áldozván fel a kereszten. A macedóniaiak megértették az igazi sáfárság alaptörvényét ,mert először önmagukat adták oda Istennek és azután bőkezűen és jókedvűen adták, amijök volt a jeruzsálemi szegények nyomorának enyhítésére. Sokkal könnyebb amink van, pénzünket, vagyonúnkat, ajándékainkat adni oda az Urnák, mintsem önmagunkat. Van egy nagyon tanulságos Indián legenda a sáfárságról. Völt egy derék rézbő- rü Indiánuis, aki mindenképen kiakarta engesztelni a nagy szellemet, az 'Istent és kedvet akart nyerni az ő színe előtt. Elvitte hát ajándékul az Istennek az ő mokasinját, de a nagy szellem nem fogadta azt el. Azután legkedvesebb nyilát és íját vitte el, de azt sem fogadta el. Majd egyetlen fiú gyermekét vitte el, de a nagy szellem komor és rideg maradt. Végül elszomorodott az Indiánus és bánatosan szólott: “Uram hát mit akarsz ? Itt va gyok hát és fogadj el engem.” A nagy szellem felmosolygott erre, átölelte őt és ezt mondotta: “Látod ezt vártam, téged akarlak először, nem ajándékaidat.” Istennek te kellesz először és csak azután fogadja el az ajándékodat, ha előbb magadat adtad oda. Bármi ékes ajándékokat adsz is az Istennek, addig amig magadat oda nem adtad, nem találsz kedvet előtte. A missió. Tudjátok kik voltak ezek a macedóniaiak, akiket Pál a korinthusiak elé mintaképül állít ? A világ legelső missiójának legelső zsengéi. Pál Troászban látomást látott. Egy macedóniai ember jelent meg néki és hívta őt át Európába. Pál engedelmeskedett ■az álombéli 'hívásnak és átkelt a tengerszoroson, elindult az első külmissiói útjára, átvitte az evarigyéliumot Európába. És ti már tudjátok mi lett az eredmény. Előbb Görögország, azután egész Európa lángot fogott és a ke- resztyénség bölcsőjévé lett. Európa azután tovább adta a keresztyénséget Amerikának és ■igy az evangyélium meghódította az egész fehér ember lakta világot. De vájjon csak a fehér emberek számára jött el Krisztus ? Nem azt mondotta, 'hogy: “élményén széles e világra tanitsatok minden népeiket?” Mi lett volna, ha Pál apostolnak álmában nem egy fehér, hanem egy sárga ember jelent volna meg? Ma Kina, Japán és Ázsia lennie keresztyén és ők jönnének hozzánk fehér emberekhez missióba. Ki tudja nem az egész világ keresztyén lenne-e már ma, ha a sárga fajra bizatott volna a keresztyén missió? Mi fehérek önzőek vagyunk és oly lomhán, oly im- mel-ámmal teljesítjük az Ur parancsát. Karoljuk fel a rriissiókat, segítsük a missioná- rusok munkáját, ’hogy minél hamarább keresztyén legyen az egész világ és beteljesüljön a mi mindennapi imánk: “Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod.” SZERKESZTŐI ÜZENETEK. Bekényi Mihály, Cleveland, O. A lap megnagyobbitása nekünk is buzgó óhajtásunk, de addig még sok nehézséget kell leküzdenünk. Mi igyekszünk megtenni a magunk részét, de a nagyobbik részt az amerikai magyar református- ságnak kell megtennie. Az előfizetésért köszönet. Szabad József, Niagara Falls, N. Y. Szives engedelmével most még csak itt és a cimszalagon nyugtázzuk előfizetését, amelyért hálás köszönet. A szerkesztőség végleges rendezése rövidesen bekövetkezik s akkor ezen a téren is rendszeresebb munkát folytathat a lap. Varga András, Monessen. A lejárati időt kiigazitottuk. Szadvay János, Bridgeport, Conn. A beküldött előfizetéseket köszönettel nyugtázzuk a cimszalagokon. Nyugtákat azonnal küldünk, mihelyt a kiadóhivatal rendezve lesz. Mi még mindig csak ideiglenesen látjuk el a teendőket. Buz- gol'kodásáért hálás köszönet.
