Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1929-02-09 / 7. szám

VOL. XXX. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. FEBRUARY 9, 1929 No. 7. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR Reform/* ~> 'sok Lapja AMERICAN HUNGARIAN F ... 'O ‘un.Mo­',A\ 0<Pf)lrv n... sajnos;) J A3MREFORMED CHURCH PAPER. I ‘1 Entered as second class mail matter on the 14th of August, 1925 at the P. O. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879. Publication office: 117 Flowers Ave., Pittsburgh, Pa. AMIVEL MI TARTOZUNK... Az utóbbi időben sok szó esett a Reformá­tusok Lapja megnagyobbitásáról, illetve an­nak terjedelmesebbé való tételéről. A lap volt szerkesztője nt. Horváth Sámuel nem egyizben irt leveleket erre vonatkozólag kollegáihoz, va­lamint a reformátusság világi vezetőihez és úgy látszott, hogy már-már sikerül is LAPUNK megnagyobbitása és ennek terjedelmesebb ki­adása. Most a kérlelhetetlen halál szünetet parancsolt ebben az ügyben is. Bennünket, amerikai reformátusokat kell azonban, hogy ez a szünet, amelyet a halál okozott, gondolko­zóba ejtsen. Gondolkoznunk kell a felett a nagy munka felett, amelyet nt. Horváth Sá­muel végzett lapunkért s vele egyetemben egy­házainkért, református Sionunkért. Gondol­koznunk kell azok felett a kötelességek felett, amelyek most reánk: az elhunyt kollegáira s velük együtt Amerika egész reformátusságára háramlanak. Tudott dolog, hogy elhunyt lelkésztársunk­nak, az amerikai reformátusság egyik bölcs vezetőjének és irányítójának életcéljai között kiemelkedő helyen állott a Reformátusok Lap­ja naggyá és hatalmassá tevése, ö tudta és érezte, hogy ez a lap van hivatva bennünket képviselni itt, Amerikában és az óhazában s ugyanakkor a Reformátusok Lapja az egyedüli összekötő kapocs Amerika szétszórt reformá­tusai között. Ezért csüggött olyan odaadóan azon a munkán, amelyet ennek a lapnak a szerkesztése és kidása nyomott vállaira. Temetésén ott láttuk a koszorúkat északról és délről, keletről és nyugatról. Lelkésztársai, barátai, tisztelői jelen voltak 5-600 mérföldes körzetből s valamennyi tolmácsolta azt a szere- tetet, megbecsülést és tiszteletet úgy saját va­lamint gyülekezete részéről, amelyet az el­hunyt méltán megérdemelt. Fenséges volt e megnyilatkozása a szívnek és léleknek. A Krisztus követője, az igaz református azonban nem áll meg a sírnál. Lelkét, szivét nem töri le végképpen a koporsó látása, mert érzi, tudja, hogy hivatva van a félbehagyott munkát to­vább folytatni, a leesett zászlót felragadni és fennen lobogtatni Krisztusért és egyházáért, református Sionunkért. Aranyunk, ezüstünk nincsen, de akaraterőnknek kell, hogy legyen és mint egy emléket meg kell épitenünk, nagy- gyá kell tennünk, hatalmassá varázsolnunk a Reformátusok Lapját minden külső segítség nélkül, saját erőnkből, abból az erőből, amely megtartott bennünket a kisértések, a széthú­zások közepette is kálvinista tisztaságunkban. Az az erő, amely megnyilvánult elődeinkben az üldöztetések ideje alatt, amely ellent tudott állni a kínzásoknak, amely erő ajkukra szülte amaz éneket: “Térj magadhoz drága Sión, van még néked Istened....” az az erő most is meg van bennünk. Ezt az erőt kell felélesztenünk, a nemes harcba belevinni. S ha feléled, ha bele visszük a harcba, akkor Detroit, Toledo, Bridgeport, New York és velük együtt a többi városok és falvak reformátussága leteszi nt. Horváth Sámuel sirhalmára amaz erő koszorú­ját, amely erő naggyá, hatalmassá teszi a Reformátusok Lapját. Ez lesz a teljes koszorú, amelyben benne lakozik az amerikai reformá­tusság szive, lelke és amely koszorú méltó lesz nt. Horváth Sámuelhez és hozzánk amerikai magyar reformátussághoz. Ezt meg kell ten­nünk, mert ezzel tartozunk nt. Horváth Sá­muelnek, tartozunk annak az építő kálvinista szeretetnek, amelynek ő életében fáradhatat­lan harcosa volt .... Daróczv Mátyás.

Next

/
Thumbnails
Contents