Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-09 / 7. szám
2-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7-ik szám. ÓVÁS. A Központi Magyar Ref. Egyiházme- gye óvást emelt az árva'ház Igazgató Tanácsának ama'határozata ellen, amely- lyel kimondta, hogy az árvaatyák állandóbb jellegű helyettesítést egyáltalán nem vállalhatnak s hirtelen szükség esetén is csak pénzért, és pedig esetenként 10 dollárért állhatnak az egyházak szolgálatára. Ez az óvás nem csupán a határozatnak szól, hanem szól első sorban annak a spiritnek, amely a javaslatot megtette és szól annak a gerinctelenségne'k, amely a javaslatot meglepetésként elfogadta. * * * Mi volt a 'bölcsője ennek a javaslatnak ? Eml'ékzetes, hogy amikor a múlt év folyamán Komjáthy Ernő s. árvaatya a szabadságon levő mckeesporti lelkészt helyettesitette, a duquesnei 135. osztály, az osztály elnökének, Sebestyén Endre lelkésznek a vezetésével erőteljes akciót indított a helyettesítés ellen. Az omniózus javaslat tárgyalása folyamán a javaslat 'képviselői hangoztatták azt, hogy ez akcióért nem lehet a független mozgalmat felelőssé tenni, mert azt nem a független mozgalom egyik vezére, “főesperese” indította és vezette, hanem a 135. osztály elnöke és Sebestyén Endre ifőesperes nem 'felelős azért, amit Sebestyén Endre osztály elnök tesz. Mi ezzel a finom distinktióval nem akarunk vitatkozni. A magunk részéről sem- miesetre sem fogadjuk el azt, mert a mi felfogásunk 'szerint a magyar kálvinista ember egyenes 'jelleme soha és semmiképen nem tesz ilyen megkülönböztetést. Az őszinte és egyenes ember mindig és minden körülmények között* ugyanaz, akármilyen minőségben l'ép is föl a nyilvánosság előtt. Valóságos vaknak, vagy körmönfont ravasznak kell annak lennie, aki 'nem látja, hogy a duquesnei 135 .osztály elnökének akciója tulajdonképen és lényegéiben a független mozgalom vezetőjének akciója volt. Sebestyén Endre ütni akart a mckeesporti egyházon s a 'feneketlen gyűlölködés által vezetve, mennél több kellemetlenséget akar szerezni a csatlakozótoknak. Mint az angol mondja: that’s all! A gyűlölködésnek ez a szelleme vonult föl az árvaJház Igazgató Tanácsának gyűlésén az ismertetett határozat alakjában, amelyet a Független Egyház egyik képviselője, Borsi Kerekes lelkész tett meg. A gyűlölködés, a denominacionáli’s osztozkodás lelke tört be a Ref. Egyesület falai közé, ahonnan pedig mindeddig távoltartotta azt az Egyesület belső békéjét, mindnyájunkkal közös jellegét védelmező szeretet. A gyűlölködésnek eme spiritje az, amely éllen tiltakozik a Központi Egyházmegyének az Egyesület Vezértestüle- t'é'hez intézett óvása. * * * De szól ez az óvás annak a gerincte- telenségnek is, amely ezt a javaslatot elfogadta. Csudálatos jellemvonása az embernek, az átlag-embernek az a tulajdonsága, hogy amikor igen nagy hangot hall, hát mindjárt hajlandó a visszavonlásra. Az amerikai magyar egyházi és egyleti élet kiáltó példákat szolgáltat ennek igazolására. Rendesen az az irányzat kerekedik felül, amelyik nagyobbat tud kiáltani s jobban győzi hanggal. A higgadtabb, a nyugodtabb természetű embereknek nincs kedvük vitatkozni azokkal, akiknél amúgy sem az érvek, hanem csak a nagy hang és a még nagyobb frázisok az irányadók. Egyházi életünk nyomorúságaiért tekintélyes részben ez az emberi gyarlóság a felelős. De ha ez az emberi gyarlóság, mint gyarlóság, helytelen dolog az átlag-embernél : sza’bad-é annak érvényesülnie azok között, akik mint vezetők állanak a közügyek kormányrud'ja mellett? Szabad volt-é akár ebből az okból, akár azért, hogy mindenfelé szépeknek láttassanak, megszavazni azt a javaslatot, amelynek helytelenségéről körülbelül mindenki meg volt győződve? ..... Erre a föltevésre az ad nekünk okot, hogy a gyűlés után m'ég a Független Egyház másik képviselője, Vincze Károly lelkész is azt mondta, hogy: egy másik gyűlésen majd helyre lehet azt igazítani. * * * Bizony, helytelen határozat volt ez s a Központi Egyházmegye óvása joggal irányul első sorban a határozat lényege ellen. Miről is van szó? Mint mondottuk, arról, hogy az árvaatyák állandóbb jellegű helyettesitést egyáltalán nem vállalhatnak s hirtelen szükség esetén is csak pénzért, és pedig esetenként 10 dolárt'ért állhatnak az egyházak szolgálatára. A kimondott indokolás, az, 'hogy az árvaatyák az árvaház fizetett alkalmazottai, akiket éppen azért alkalmaztak, hogy az árvaházban van szükség reájuk s nem lehet megengedni azt, hogy az árvaház pénzén másoknak álljanak szolgálatára. Az amerikai business-világ felfogása ez, amely azt mondja, hogy ha te az én szolgálatomban állasz, ha a te idődet én fizetem s az én pénzemből élsz: nincs jogod arra, hogy az általam fizetett időt másra használjad föl. 'Megjegyzendő, hogy azért még ez a felgogás sem teszi rabszolgává az alkalmazottat, mert ha az alkalmazott a megfizetett időt az alkalmazó javára fölhasználta, tehát a megfizetett munkát elvégezte: azon túl szabadon rendelkezik saját idejével. De vajon lehet-é, szabad-é ezt az elvet alkalmazni az árvaházra? Vajon üzleti vállalat-é az árvaház, amelynek alapja a dollár és cent? Az árvaház a maga keletkezését, fönnállását és fejlődését nem a dollárnak 'és centnek, mint fundamentumnak köszönheti, hanem annak a szívnek és léleknek, amelyet általában véve az amerikai magyarság, különösen pedig az egyházak nyitnak föl szömöra és bocsátanak rendelkezésére. Az árvaház legerősebb' íundamentoma az a szives, benső viszony, amely közötte és az egyházak között fentáll. A s. árvaatyai állást az Egyesület konvenciója éppen azért 'szervezte, hogy mennél szorosabb legyen és lehessen a kapocs és 'érintkezés első sorban az árvaház és egyházak között. Ha ez a viszony megbomlik, vagy gyöngül: az árvaház éppen a legerősebb alapjaiban fog megrendülni. Az árvaház legfőbb érdeke az, hogy mennél szorosabb összeköttetése legyen az egyházakkal. Ha most már ennek a benső viszonynak lelkét kivesszük és helyébe oda akarjuk állítani a dollár és centet, — vagy más szóval, ha az árvaház vezetésiét üzleti alapra fektetjük és annak igazgatásában az “adsza-nesze” elvet érvényesítjük : magát a fundamentomot támadtuk meg, végtelen nagy, esetleg végzetesen nagy veszedelmére az árvaháznak. Vajon mit fognak szolgálni azok az egyházak, amelyek eddig szívvel és lélekkel állottak az árvaház szolgálatában, ha viszont, az árvaház csak pénzért hajlandó az egyházak szolgálatára lenni? (Ezúttal a sanda mészáros nem oda ütött, ahova nézett.) * * * De az amerikai business-elv sem fedi a határozatot. Mondottuk, hogy az alkalmazott még Amerikáiban sem válik rabszolgává ás saját vállalt munkájának sérelme nélkül szabadon rendelkezik a még fönnmaradó idejével. Most már, ha még eltekintünk is attól, hogy az egyházak kisegítése szóró-
