Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-28 / 52. szám
VOL. XXX. ÉVFOLYAM. Pin'S BURGH, PA. DECEMBER 28, 1929. No. 52. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR Reformá upK Lapja AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTER!^ v FORMED CHURCH PAPER. A lapra vonatkozó minden közlemény és előfizetés a felelős szerkesztőhöz küldendő ezen a címen: Rev. J. Melegh, 134-StH Ave., McKeesport, Pa. Telefon: 22742 McKeesport. A reformáció áldásai. Ugyanezzel a címmel nemreg a reformációnak ama legnagyobb áldásáról szólottunk, hogy közkinccsé tette a Bibliát. Ezúttal folytatni szeretnők ezt a gondolatsort s az előbbi arany láncszemhez egy újabbat, egy hasonlót csatolva, emlékezzünk meg a reformáció ama másik nagy áldásáról, mely szerint megteremtette a zsoltárokat. Hogy mit jelentenek a föld kerekségén minden népnél és mindenütt a zsoltárok: azt csak akkor tudnók valójában, ha tőlünk valaki egyszerre elrabolná a zsoltárokat. A mohácsi vész után, amikor pedig elképzelhetjük, hogy minden vidám dal elhallgatott a magyar nép ajákán, amikor jajkiáltás és keserves nyögés lakott csak a keblekben: imé gondvise- lésszerüen éppen akkor jelennek meg a zsoltárok, — ragadják meg a lelkeket s a kétségbeesés szakadó partjáról visz- szahozzá’k és talpra állitják. A zsoltárok, alig hogy megjelennek a magyar templomokban lés iskolákban: azonnal meghódítják az egész országot. Az egyik nagy reformátorunknak, Sztáray Mihálynak éppen ez volt a legerőteljesebb fegyvere; Isten őt felséges szép éneklő hanggal áldotta meg s ahol csak megcsendült ajkán a zsoltárének, seregestül tódult hozzá a nép s fogadta el a megtisztított, megreformált evangéliomi hitet. így alapított Sztáray Mihály nehány év alatt Tolnában és Baranyában közel százhúsz uj református gyülekezetét. Be van bizonyitva, hogy a mi zsoltárköltészetünk ihlette meg ama kor két legnagyobb költőjének: Tinódy Lantos Sebestyénnek és Zrínyi Miklósnak a lelkét. A XVI-ik és XVII-ik század teljesen a zsoltárköltészet befolyása alatt állott. E két évszázad magyar költészetét a Magyar Tudományos Akadémia össze- gyüj.tette s a hét hatalmas kötetből hat kötet a magyar református zsoltárköltészet drágagyöngyeit tartalmazza. Még római katholikus testvéreink is felvették az időtájt, az ő énekgyüjtemé- nyeikbe a mi legszebb énekeinket. így például az említett kor katholikus ének- gyűjteményeiben ott vannak a mi következő énekeink: “Adjunk hálát mindnyájan, az Atya Ur Istennek . . “Jövel szent Lélek Ur Isten . . “Mint a szép hives patakra . . “Dicsőült helyeken, mennyei paradicsomban . . Az irodalom és költészet fellendülésével, egyre-másra létesültek a nyomdák Magyarországon. A XVI-ik században nem kevesebb, mint harminc nyomda volt hazánkban és ezek közül huszonkilenc mienk, reformátusoké volt, a mi érdekeinket szolgálta s a vallásos könyveket, főként a Bibliát és a Zsol- táros könyveket termelte és árasztotta. Oh mily hatalmas lelki világosság volt ez! Vigasztalás és erőforrás az ország letiport keserves állapotában ... És a zsoltárok mind máig a világosság hordozói a mi számunkra is. Vigasztalás és erő sugárzik azokból mi- reánk, akik idehaza az ó-hazában, a triánoni csonka országban élünk . . . . Oh hányszor leroskadtunk sőt megsemmisültünk volna a háború befejezése óta, ha felénk nem nyúl egy hatalmas égi kar, hogy felemeljen, hogy letörölje könnyeinket s vigasztalásul éneklésre indítsa lelkünket . . . És vájjon ti, akik számára e szerény sorokat rovogatom, ti ott az uj hazában, nem éreztetek s nem érzitek nap- ról-napra az 'énekek áldásait ?! . . . Kitűnő Íróink nagyon sokszor megörökítették azokat a megható 'jeleneteket, amikor a nagy hajó, elindul a nagy vízre Európából át Amerikába; egyszer csak a fedélzeten, lassan, méltóságteljesen felmorajlik az ősi ének: “Te benned biztunk eleitől fogva . . .” Vagy a ti templomaitokba, nem ezek yonzanak-é ma is ellenállhatatlan ősi erővel; — nem ezek emelik-é a lelkeket Isten trónusához, ahol ó-hazaiak és újvilági magyarok összetalálkozunk s együtt szentelünk vasárnapokat Testvérek, szeressük rendületlen hűséggel a mi ősi szép énekeinket s ne feledjük. el soha, hogy a nemzeti nyelven való éneklés a reformáció áldása, nemcsak a mi életünkben, de minden evangéliomi alapon álló vallás életében is. Uray Sándor debreczeni ref. lelkész. Még a rosszban is lehet jó. Évekkel ezelőtt a Christian Union egy kicsit gondolkozásba-ejtő és, sajnos, sokszor megismétlődő történetet mondott el vezércikkében. Egy ir asz- szonyról szólott, aki egy zivataros éjjel után korán reggel kiment a kertjébe, hogy megnézze veteményeit. Mikor látta, hogy a vihar elverte káposztáját és a viz elöntötte zöldségeit, meg- állott kertje szélén és haragos szemmel feltekintett a fekete borús égre, megrázta fenyegetődzve öklét és dühösen felkiáltott: “No megállj! ha nem fogok ezután vasárnap mosni!” Különös ? Egy cseppet sem. Mi is többször igy teszünk. Sokszor mi is azt hisszük, hogy amiért elég jó életet élünk, az Isten mindig meg fog őrizni a közönséges bajtól, ő megígéri, hogy megtart a veszedelemBEN, de nem TŐLE. Még saját fiát sem mentette meg a keresztrefeszitéstől. Ennél sokkal jobbat tett: diadalmassá tette afelett. Nagyon sok ember, mint Aszáf, a 73. zsoltár írója, néha az atheizmus ideiglenes hatása alatt szenved. Olykor-olykor az Isten ellen szegülnek csupán azért, mert az ő bölcs belátása szerint nem azt ad nékik, amit ők akarnának, hanem azt, amire szükségük van. Mindjárt nem, de később, természetesen, rájönnek oktalanságukra — mint Aszáf — és, megbánva cselekedetüket, olyan remek énekben, mint pl. a 73. zs., öntik
