Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-07 / 49. szám
2-ik oldal AMERIKA] MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 49-ik szám. az volt, hogy a két hatalom gyengítse egymást: így hamarább szabadul kínos tömlöcéből a magyar. Bethlen Gábor! Te Nagyságos fejedelem.... ! De sokat kellene ma nekünk tégedet emlegetnünk. Milyen bűnösök vagyunk, hogy elfelejtettünk. Milyen semmik vagyunk, hogy letértünk utaid- ról. Ma négy pogány közt egy hazáért pusztul, emésztődik a magyar. Ma nincs Erdély, ahol hadak készülődjenek. Ahol .álmokat szőjenek. S hol vannak azok a magyar bibliás nagyságok, akik a te nyomdokaidat átvehetnék s a te drága emlékedet megőriznék? A szekerekről lekerültek a bibliák.... Ott penészednek a mestergerendákon. Ott szégyenkeznek a magyar lomtárakban.... Ugy-e te nem tetted ezt ? Ugy-e te egy reggelen sem sarkantyuztad meg addig paripádat, ameddig el nem olvastad indulóra a szent leckét. S ugy-e — Nagyságos Fejedelmünk — te mindig győztél? Vájjon látsz-é bennünket ma? Látod-e, hogy itt Amerikában is a te fajtád vágja a kőszenet, üti a vasat, robotolja a gyárat? Látod-e azt, hogy az erélyi szellem meghalt.... Hogy a bibliás nép pusztulóban van. Látod-e, hogy a mi amerikai alabárdosaink nem a tatárt és nem a németet küldik rohamra, hanem a magyart.... Nagyságos fejedelmünk : a magyart küldik a magyar ellen.... A református magyart a református magyar ellen. Királyokat koronáznak országgyűlések nélkül. Embereket becsmérelnek felelősség nélkül! Mondjad te nagy fejedelem.... Adjál ta- nácsofc-r^j^tjtU . Szolgáltass igazságot. Áruló*-’ tál te nemzetednek, hogj rurokkel. némettel szövetkeztél ? azért szövetkeztél, mert magadban gyenge voltál? S mert fajtádat, véredet úgy szeretted, hogy megmentésére mindent felájdoztál.... Pedig te is lehettél volna független ember.... Hiszen volt vagyonod. Több mint száznak. Nagyobb mint sok királynak. De te nemcsak egyet néztél. A te szemed az egész nemzeten pihent meg. S vallott-e valaki is kárt a te hitvallásod miatt? Volt-e egyetlen székely is ott a végeken, aki téged azzal vádolt, hogy a töröknek eladtad hitedet, a németnek odacsókoltad nyelvedet s hogy a császárnak odafizetted pénzedet? Ha te nem lettél volna, vagy ha te másfajta lettél volna: milleneumkor nem ünnepelt volna 20 millió magyar.... S ha te éltél volna, Ferenc Józsefnek annyit adtál volna a tiszteletből, mint a muszka cárnak s Poincare-nek annyit, mint az angol királynak.... S megmaradt volna a magyar a haza.... A te lelked kellene ide Amerikába is. Meg kellene értetni itt azt, hogy a te politikád a szebb jövő politikája volt. Nem késhegyekkel, hanem ésszel dolgozott. Nem keztyüket dobált, hanem kezeket szorongatott. Amikor a legtöbb kezet szoríthatta meg, akkor volt a legnagyobb öröme. Nem lármázott és nem szidott. Nem ellenséget termelge- tett, hanem segítőket keresett. Mit tennél ma itt mi közöttünk Ik- tári Bethlen Gábor? Ha élnél? Ha úgy élnél, mint mi élünk.... Könnyel a szemünkben. Mindig haza vágyva, mindig panaszkodva. Keserű szegénységben. Ide állítva kőtörőnek a népek nagy országújára.... Mit tennél? Száz pogány közt egy hazáért.... Száz vallás közt egy vallásért.... Száz nemzet közt egy fajtáért.... Bizonyára nem azt, hogy heted magaddal lesehonnaiznád a magyar százezreket. Nem azt tennéd — tudom — hogy, aki a te patentodat nem venné, hát agyonütnéd. Te is —- biztosan tudom — segítő kezek után nyúlnál.... S ahogy elmentél, vagy követeidet elküldötted Londonba, Páris- ba, Stambulba, Moszkvába segítségért.... hát elmennél te is Philadelphiáig . . . Te a Nagyságos, hires fejedelem.... Oh és mégsem tart senkisem árulónak. Sőt egy egész ország könnyezik sirod mellett. Lhnnepelve, elmélkedve.... Te kellenél ide, a te alázatosságoddal, a te bölcseségeddel. Magyar palástban kellenél.... Régi öreg bibliáddal kellenéi.... De hol vegyünk....? Hol keressünk....? KIVONAT a New Brunswickon N. J. évi szeptember hó 26-án és 27-én tartott magyar Presbyterian Konferencia jegyzőkönyvéből. Rev. Wm. P. Shriver reágondolva az előző nap különböző eredményeire, javasolja, hogy a konferencia tegyen megfontolás tárgyává több fontos dolgot s különösen ajánlja figyelembe a magyar egyházi zene szépségeit s azt a lehetőséget, hogy a magyar egyházi énekek legyenek átültetve angol nyelvre olyanformán, hogy ne csak a magyar egyházak ifjúsága legyen képes tovább is használni őseik énekeit, hanem az amerikai egyházak is részesülhessenek abban a kiváltságban, hogy ugyanazokat az énekeket használhassák. A konferencia egy külön bizottságot nevezett ki avégett, hogy az egyházi zene tárgyában határozati javaslatot terjesszen a konferencia elé.” A választott bizottság a konferencia folyamán a következő határozati javaslatot terjesztette elő: “Az egyházi zene az Istentisztelet nek nagyon fontos része s megköve teli, hogy ez a kérdés állandóan napi renden legyen. A tárgy olyan nag> hogy a bizottság ajánlja, hogy hosz szabb idő adassék annak megbeszélé sére és kidolgozására. Éppen azért ja vasolja, hogy a bizottság legyen állan dósiva és legyen fölhatalmazva arra hogy a mostani és az ezután következő konferenciák nevében tegyen javaslatokat a Board of Publication í az egyház más testületéi előtt mindaddig, amig ez a fontos kérdés nincsen megoldva. Ajánlja továbbá a bizottság, hogy saját tagjai közül Harsányi László legyen a bizottság elnöke. Aláírva: Harsányi László, Pazár Miklós, Harsányi Sándor.” “Egyhangúlag elfogadtatott.” A magyar Presb. Konf. fenti határozatával s más, nagyon értékes határozataival részletesen kívánunk foglalkozni. JÉiláris Egyházmegyei gyűlés. Mint már előzőleg is híradással voltunk róla, akeleti magyar ref. egyházmegye a szokásos őszi összejövetelét jubiláris gyűléssé tette abból az alkalomból. hogy az egyházmegye most volt 25 éves. Az elmúlt héten tartotta meg az egyházmegye ezen jubiláris gyűlését Bridgeporton, Conn., a State Str.-i ref. egyházban, amely vele egy.- idős és szintén 25 éves jubileumot ünnepelt. A jubiláris gyűlés nov. 27-én d. e. kevéssel 10 óra után vette kezdetét, amikorra a lelkészi kar teljes számban megérkezett (csak a passaici öreg lelkésztársunkat tartotta vissza gyengélkedése). Világi képviselők is igen szép számban voltak jelen, sőt a lelkésznék közül is többen resztvettek az emlékezetes gyűlésen. Összesen 38-an voltak jelen a gyűlés kezdetén, ami szép bizonyság a kis egyházmegye utóbbi fejlődése és erősödése mellett. A kezdet kezdetén ugyanis, sőt a legutolsó csatlakozási mozgalom után is, alig 8—10 tag szokott csak összeverődni egy-egy gyűlési alkalomra. A megerősödés folytán sokkal nivósabbá váltak a gyűlések is az utóbbi esztendőkben s ezt különösen is el lehet mondani épen e mostani jubiláris gyűléssel kapcsolatban. Közének után Tóth Sándor lancasteri magyar tanár gyönyörű alkalmi imában emelte ég felé a lelkeket, majd utánna Rév. Charles E. Schaeffer, mint a közegyházunk jelenlévő hivatalos képviselője, üdvözölte az egyházmegyét
