Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-07 / 49. szám
49-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal. és kivánt még sok jubiláris alkalmat a magyar testvéreinek és egyházi szerveiknek. Beszédében kitért a keresztyén anyaszentegyház megalakulásának 1900 éves évfordulójára, mely a jövő esztendőben következik el. Ezzel kapcsolatban aztán gyönyörű gondolatokat tárt a gyülekezetek és az egyházmegye elé is, amiknek bizonyára meg lesz a foganata is az egyházi életünkben. A mélyen szántó beszéd hatása alatt Takaró Géza egyházmegyei elnök mondott — ugyanazon bibliai textus alapján, mint Rev. Schaeffer — szintén magvas és tartalmas megnyitó beszédet, erősen hangsúlyozván, hogy az apostolokra azért szállt a Szt. Lélek az első pünkösdkor, mert “egy akarattal” voltak. Ilyen egy akaratú munkával várhatjuk csak, hogy egyházi életünkön, magyar törekvéseinken Istennek áldása lesz mindenkor. így lehet az egyházmegyének is a küzdelmes múlt) után áldásos jövője. A szokásos gyűlési formák betartása és elvégzése után Komjáthy Ernő, az egyházmegye legrégibb (mert megszületése óta beletartozik) lelkésze méltatta az egyházmegye 25 éves múltját, hatalmas bizonyságot téve az egyházmegye munkája és életképessége mellett. Beszélt az egyházmegyék nagy jelentőségéről épen magyar szempontból. Utalt arra, hogy azok a magyar ref. gyülekezetek, melyek a magyar egyházmegyéken kivül állanak, bármilyen elismerésre méltó szép munkát végezzenek is a maguk körében, elveszettnek látszanak az egészre nézve, mert a magyar és református közösséget nem erősitik. A magyar egyházmegyékben van ugyanis szerinte a jövő legerősebb biztosítéka. Mig magyar egyházmegye lesz, addig magyar gyülekezeteknek is kell lenni. Mint a magyar misszió egyik legintranzigensebb volt hive, szinte vallástevő bizonyságot tett amellett is, hogy az egyházmegye bölcsen választott akkor, amikor hallgatott az édes anya szavára és átlépett a “Ref. Church in the U. S.” kebelébe, mert itt a legnagyobb megértésre talált minden magyar törekvése a gyülekezeteknek és közegyházunk a legönzetlenebbül teljesiti vállalt kötelezettségeit egyházainkkal szemben. Majd határozati javaslatot terjesztett be az ünnepi alkalomból, amelyet nagy lelkesedéssel fogadott el a gyűlés. Tóth Sándor magyar tanár ezekután előbb a közelmúltban 35 évet jubilált south norwalki egyházról és annak öreg lelkészéről, id. Dókus Gáborról emlékezett meg kedvesen és megtisztelő elismeréssel. Ugyancsak Tóth Sándor emlékezett meg a 25 évet egyidejűleg jubiláló bridgeporti (State St.-i) egyházról, annak volt és mostani lelkészéről is. Meg- 'ható érzéssel mutatott rá, hogy az egyházmegye e lagnagyobb gyülekezetében a “régi ember” megvetette az erős alapot s az “uj ember”-nek tovább kell azon építeni. így lesz ez a többi gyülekezeteinkben is. A jubileumi emlékezések után áttért a gyűlés a rendes tárgysorozat letár- gyalására. Itt első helyen kell említenünk a végrehajtó bizottság időközi jelentését, mely 13 pontból állott. Megtudtuk ebből, hogy 3 egyházzal szaporodott az évi gyűlés óta az egyházmegye. Stamfordon, Conn, uj kis missziói egyház van kifejlődőben, Perth Am- boyban, N. J. uj. egyház alakult és Kreischerville, Staten Island, visszajött a régi egyházmegyéjébe. Mindahárom egyház hivatalosan is felvétetett az egyházmegyébe. Ugyancsak a végrehajtó bizottság jelentése nyomán elfogadta gyűlés azt a javaslatot, hogy a két másik magyar egyházmegye kerestessék meg olyan irányban, hogy a jövőben a gyűléseik jegyzőkönyveit együttesen adják ki. így közelebb kerülve a három egyházmegye egymáshoz, többet tudnánk egymásról, erősítenénk a szolidaritást egymás között s a végeredményben anyagilag is jobban jönnénk ki a közös, mint a külön kiadvánnyal. Az egyház- megyei végrehajtó bizottságoknak kellene egyszer összejönni s az ilyen kö- zösérdekü dolgainkat csakugyan közös nevezőre is hozni. Nagyon érdekes vitát provokált a Ref. Lapja ügye. Elénk és beható eszmecsere után (amilyen még sohase fordult elő az egyházmegye életében) ráeszmélt mindenki arra, hogy egy ilyen lapra okvetlen szüksége van egyházainknak s nem örökös kritizá- lással, hanem segitő munkával lehet csak egy ilyen újságot fentartani, kifejleszteni és erőssé tenni. Végül is olyan megállapodásra jutott a gyűlés, hogy minden gyülekezettől elvárja az egyházmegye, hogy a lapot előfizetők szerzésével támogassa és pedig rendes tagjai arányában. Az egyházak kiküldöttei azonnal le is “pledge”-ltek közel 1000 (ezer) előfizetést az évi gyűlésig, vagyis hogy annyi előfizetőt szereznek a lapnak a legközelebbi hónapokban. Az eszközöket erre minden egyház a saját tetszése szerint módolhatja ki. Csak három egyház nem “pledge”-lt, de ezek is Ígéretet tettek a legmesszebb menő támogatásra. (Hálás köszönet a nagyon szükséges határozatért. Csak a kivitelben is legyen meg a gyűlés lelkesedése. Szerk.) A jubileumi Emlékkönyvről az egyházmegyei pénztáros adott jelentést, úgy is, mint a szerk. bizottság tagja. Jelentését, javaslatait mind magáévá tette a gyűlés, mely egyúttal a teljes megelégedését és köszönetét is kifejezte a szerk. bizottságnak a végzett szép és tartalmas munkájáért. Ugyancsak az egyházmegyei pénztáros előterjesztésében foglalkozott gyűlés a Synod által leutalt sáfársági dolgokkal, az úgynevezett “apportion- ment”-ekkel is. Végre itt is öntudatra ébredt az egyházmegye lelkiismerete. Mindenki érezte, hogy sehogyse jól van az úgy, ahogyan van. Hogy t. i. örökösen csak kérünk a Boardoktól és el is várjuk, hogy adjanak mindenre segélyt, de mi magunk semmit vagy igen keveset adunk csak a Boardok nemes céljaira. Tagsági rendszerünk ósdiságá- ban van itt a legnagyobb hiba. Egyház tagjaink nem tudják és érzik, hogy milyen szent kötelességeik vannak a közegyházzal szemben, melyek ők szintén tagjai, nemcsak a saját gyülekezeteiknek. Azt hiszik a legtöbben, hogy ha a 3, 6 vagy 12 dollár tagdijat befizetik az egyház pénztárába, ezzel letudtak mindent. Rá kell azért nevelni gyülekezeteinket az igazi sáfárkodásra. Evégből az egyházmegyei gyűlés kimondta, hogy felhagy teljesen az eddigi módszereivel, az “apportionment”- eket illetőleg és utasitotta a pénztárost, hogy a jövő évtől kezdve a General Synod megállapításai nyomán, készítsen táblázatos kimutatást arról, hogy a különféle egyházi szervek céljaira mit vár mindegyik tagjától a közegyház, ezt közölje negyedévenként (a befizetések nyugtázásával együtt) a gyülekezetekkel, hogy igy mindig előttünk álljon, mivel tartoznak az egyházi közérdekeknek. A gyülekezeteket pedig szorgalmazza a gyűlés, hogy a teljes kvótát igyekezzenek elérni mindenben és mindenütt a közegyházzal szemben, mert csak igy lehetnek annak igazán hü és jó tag-szervei. Ez az újabb intézkedés is nagyon helyénvaló volt már. A gyülekezeti nehézségekre való tekintettel azonban azt szeretné az egyházmegye, hogyha egy arra alkalmas egyén előbb még végig látogatná az egyházakat s egy kis ébresztő munkát végezne a gyülekezetekben ilyen irányban. Idegen lelkész mindig alkalmasabb az ilyen munkára, mint a helyi lelkész. Professzor Tóth indítványára meg is keresi az egyházmegye e végből az illetékes Boardokat, (Folytatás az 5-ik oldalon.)
