Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-30 / 48. szám
48-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal. természet s annak különféle hajlamai, másfelől pedig az élet sok parancsoló szükségessége. E sorok Írója nagyon jól ismeri a hazai lelkészek benső életét, legalább is ami a 15-20 esztendővel ezelőtti életet illeti. Amikor lekipásztori munkálkodásunkat kimeritettnek láttuk a vasárnapi prédikációkban s időnk többi részét igyekeztünk agyonütni úgy, ahogy lehetett, vagy igyekeztünk mennél szorgalmasabban betölteni azzal, amire az élet, a megélhetés parancsoló szüksége kényszeritett, aminek azonban a lelki élethez semmi köze nem volt. Ehhez a magsabb fokú lelki élethez az iskolából nem hoztunk inspirációt magunkkal. Jártuk a hazai lelkipásztorok megszokott, szélesre taposott útjait s közülünk csak kevesen voltak olyanok, akik fölfigyeltek a lelkiébredés apostolainak szavára. Nem kárhoztatom érte magunkat, — ez a mi korunknak természetes következménye volt. Hála legyen Istennek, ha már elmúlt. Még most is fentáll azonban egy másik nagy akadály: a lelkészek kényszerű küzdelme a megélhetésért. Akinek azon kell törni a fejét, hogy honnan kerítsen napszámost a krumpliföld megkapálá- sára, honnan vegyen embert földjeinek megszántására s hogyan fizesse azt, akinek föl kell ülnie a búzás szekér tetejére, hogy a jobb vásár reményében maga vigye azt piacra, s ott maga alkudozzon zsidóval, kupeccel, akinek lelkére mázsás kő gyanánt nehezedik gyermekeinek neveltetési gondja: az ilyen lelkész nem élheti azt az eszményi lelki életet, amelyet élni kellene. Sokakat ragadt s ragad magával ma is a politika, noha a politizáló lelkész sohasem emelkedhetik hivatásának igazi magasságára. Másoknál, nagyon keveseknél, a “nagy gazdagság és rakott bolt” volt az akadály, stb. A lelki ébredés mezején tehát otthon is sok akadályt kellett és kell leküzdeni ma is. * * * Hogyan állunk Amerikában? Az bizonyos, hogy a régi, jól kitaposott hazai utakat nem járjuk. Hamar kitelne az időnk, ha ezt cselekednénk. A politika sem háborgat bennünket, mert ahhoz nem vagyunk elég régi ameri- kásak s itt különben is külön foglalkozás a politika. A szántás és vetés gondjai azonban bennünket is terhelnek. Nem a földeken, hanem az emberek szivén és lelkén kell barázdákat szántanunk. A mi egyházi életünk anyagi gondjai ma még első sorban a lelkész vállain nyugosznak, és pedig sokkal nagyobb mértékben, mint odahaza. Nekünk nem csak a saját kenyerünket kell kitermelni, hanem reánk néz a templom tetejének megjavítása, az adószámlák kiegyenlítése, a gáz, a szén, a villany, viz, telefon s a többi apróság előteremtése is, nem is szólva lelki életünk teljes kifejlesztésének ama nagy akadályáról, amelyet a mi szerencsétlen egyházpolitikai helyzetünk rejt magában s amely a hazai lelkész előtt ismeretlen fogalom. Nekünk rengeteg erőkifejtést kell fordítanunk az anyagiak előteremtésére. Színdarabok betanítása, rendezése, előadása, a reklám lefolytatása, a nagy dob verése, összejövetelek rendezése, a közvetlen formában végzett kollektálá- sok, a híveinknek nyújtott szolgálatok az orvoslásnál, a kórházban, a gyárban, a bányában, az ügyvédnél, a törvényszéken stb. stb. mind, mind olyan dolgok, amelyeket nekünk végeznünk kell s a melyeknek az igazi lelki élethez édeskevés közük van. Hibánk talán ott van, hogy mi nagyon sok munkát végzünk azért, hogy pénzt csináljunk, és sok munkánk között gyakran éppen azt nem végezzük, amiből pénzt csinálhatnánk. Talán nagyon rideg, nagyon “amerikás” megállapítás ez, de valószínű, hogy ha munkaerőnket pusztán a lelki életre fordítanánk, ha minden szindarab és piknik mellőzésével csak a Bibliával foglalkoznánk, nemcsak a templomban, hanem házi Istentiszteleteken, magán érintkezéseinkben, magán életünkben, szóval mindenütt, mindenütt: ez az absolut lelki élet talán még anyagiakban is jobban “kifizetné magát.” A rázkódtatás azonban elkerülhetetlen volna. És ha nem merünk határozottan hozzányúlni ezeknek a végső céloknak, mint kizárólagos eszközöknek a fölhasználásához: ennek oka talán csak az a jogosult félelem, hogy az elkerülhetetlen megrázkódtatást nem tudnánk elviselni. Hisszük azonban, hogy a mi életünkben is van annyi Evangélium, mint a hazai lelkészekében, ami nem jelenti azt, hogy nem kellene még többre törekednünk. Ha erre célzott a püspök ur, amikor a lelki ébredést mint hiányt és követelményt állította szemeink elé: rá- mutatása föltétien jogosult s annak meg szivlelésével csak Isten országa lenne nagyobb mi közöttünk is. * * * A Ft. püspök ur munkájának, meglátásainak mérlege tehát: törekedjünk megteremteni saját soraink között a lelki egységet, szüntessük meg az ellenegyházakat s ha már jobbat nem tehetünk : változtassuk át azokat testvéregyházakká, igyekezzünk mennél nagyobbá tenni szervezeti egységünket s ami még ennél is fontosabb: minden tőlünk telhető erővel törekedjünk munkálni saját lelki ébredésünket. Legyen szabad a püspök ur szavaival fejezni be e cikksorozatot: “Egység és Lélek. Egy szóval: a Lélek egysége. Ez pedig, ugyebár, az élet!” VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE. 49-ik. 1929. dec. 8. Felebarátaink segítése a szükségben. Olv. Máté 25:3l—46. Nem elég olvasni és hallgatni Istennek igéjét, hanem cselekedni kell azt. Nem elég tudni Istennek parancsolatait, hanem azok szerint kell élni. Gyümölcséről ismerjük meg a fát. Az igaz hit tettekben nyilvánul meg. Jézus azt tanítja, hogy munkálkodjunk míg nappal van. Az utolsó ítéletkor Jézus ezek szerint Ítél meg. Ennek alapján állít jobb, vagy bal keze felől. Azért az éhezőknek, szomjuhozóknaik, hajléktalanoknak, mezíteleneknek, betegeknek és fogságban szenvedőknek, minden szükségben levőnek legyünk segítségére, mert aki ezeken segít Jézussal tesz jót. Ha cselekszitek ezeket áldottak lesztek és öröklitek Istennek országát. Aki nem segít a szükségben levőkön, az Jézus ellensége. Büntetése örök gyötrelem lesz. Hogy mikor jön el az utolsó Ítélet napja, azt csak egyedül Isten tudja, azért mindenkor legyünk készen arra. Aranyige: “Szeresd felebarátodat, mint magadat”. 3 Móz. 19 :18. Kérdések. 1. Elég-e ismerni a Szent Írást? 2. Elég-e hinni Istenben, Jézusban? 3. Mi szükséges még ezekhez? 4. Ki fog megítélni mindnyájunkat ? 5. Mikor jön el az ítélet napja? 6. Hová állítja Jézus az igazakat ? 7. Hová állítja az engedetleneket ? 8. Kivel teszünk jót, ha szükségben levőkön segitünk ? 9. Mi lesz azoknak jutalma, akik cselekszik Isten akaratát ? 10. Mi lesz a büntetése azoknak, akik nem engedelmeskednek Isten parancsolatának? Tanulság: Gyakoroljuk magunkat a jó cselekedetekben, mert ez Isten előtt kedves dolog. COLLEGE ÉS SZEMINÁRIUM BLOOMFIELD, N. J. Telephone: Bloomfield 1155. Magyar Tanárok: Dikovics János és Kovács Ferenc. A Bloomfieldi Collegium Magyar Irodalmi Köre. Elnök Ür- mössy Sándor. Alelnök Horváth Béla. Jegyző Szathmáry Gyula. Pénztárnok Fürjész Ferenc. Könyvtárnok Rásky József. Közös cim: College and Seminary, Bloomfield, N. T.
