Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-30 / 48. szám
4-ik oldal. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 48-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Published weekly by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. Editor in chief: Rev. G. Takaró, 344 E. 69th St. New Yoik, N. Y. Associated editor: Rev. Sig. Laky, 737 Mahoning Ave. Youngstown, O. Managing editor: Rev. J. Melegh, 134—8tn Ave. McKeesport, Pa. Subscription terms: $2.00 per year, sent anywhere. Entered as second class matter on the 14th of August, 1923 at the P. O. at Pittsburgh, Pia. under the act of March 8, 1879. Publication office 4829 Second Avenue. — Pittsburgh, Pa. “ÉS SZERENCSÉS EMBER VALA ” Józsefnek látszólag nem sok reménye volt a szerencsében, de annál inkább nagyobb hite Istenben és erősebb bizalma önmagában. Az Isten előkészítette az alkalmakat és ő pedig csak egyszerűen felhasználta azokat. Ő, érezte, hogy akárminek meg kell történnie, ha ő azon van, hogy megtörténjen. A József nemes charakterének egyik legjellemzőbb és legmegkapóbb eleme az ő kitartó és csüggedhetetlen hűsége volt. Ő sohasem mulasztott el semmit sem. A legkisebb porcikájáig igaz lés hű volt; hű Istenéhez, hű barátaihoz és hű legjobb énjéhez. Ebben a tekintetben a külső körülmények nem tettek semmi különbséget, sőt még nehézséget sem jelentettek neki. Ahová állították, akár könyü, akár nehéz volt az a feladat, ő mindenütt példás kitartással megállta a helytét. Valóban hü és megbízható volt. Alig volt még tizenhét éves, amikor egy nap előhívta az édes atyja és meghagyta neki, hogy menjen el és nézze meg az ő bátyjait, akik Sikhemben — körül-belől hetven mértföldre — legeltették a juhokat és hozzon valami hirt felőlük. Amikor odaért, megtudta, hogy az ő testvérei elmentek onnan Dót- thánba a juhokkal. Milyen nagyszerű kifogás ez neki, hogy hazatérjen. Miért is menjen ő még tovább? Hiszen őt csak Sikhembe küldte az atyja és oda pedig már elért! De ő nem gondolkozott igy. Mert ha igy gondolkozott volna, akkor egész biztos, hogy soha sem került volna a király palotájába. — Ő a bátyjaihoz volt küldve és ha az ő bátyjai az északi sarkon lennének, oda is elmenne hozájuk. Mégis nemsokára rabszolga lett. Még pedig a “kedves” testvéreinek köszönhette. De ez nem tett semmit. Ha az ő helyzetének nem is, de önmagának még mindig ura tudott lenni. Ő épen olyan hü és becsületes tudott lenni Potifárnál, mint odahaza volt. És mi lett ennek az eerdménye? Épen az, amit sejthettünk is. A legmagasabb állások mindig keresik az első osztályú embereket, mert mindig nehezebb embereket találni első osztályú helyekre, mint helyeket találni első osztályú embereknek. És József nem a mások segítsége által lett előreléptetve, hanem azért töltették be vele az országban a második legmagasabb poziciót, mert szükség volt ott rá. így aztán végre miniszterelnök lett Józsefből. De mi nem azért tiszteljük és honoráljuk ma őt, mert Egyiptom kormányzója volt, hanem azért, mert önmagát kormányozta jól; nem azért, mert Faraó alattvalói felett uralkodott, bár ezrek és tízezrek hajoltak meg parancsára, hanem azért, mert József felett uralkodott, mert önmagát győzte le. Amiért engedelmeskedett atyja szavának és elment megkeresni testvéreit, rabszolga lett; amiért mint rabszolga hü volt megbízatásában, bebocsátotta Potifár otthonába, ahol alig tudott menedéket találni Potifárné bűnös csábit- gatásai elől; és amiért ellentállt az ő kisértéseinek, az büszke haragból tömlőébe dobatta. Sehogysem volt képes megérteni kegyetlen sorsát. De azért hűségesen kitartott, bízva Istenében és önmagában és tudva azt, hogy csak egy helyes utón lehet élni és az nem más mint helyesen élni. Az ő szerencséje nem abban rejlett, hogy előkelő és gazdag ember volt, — bár ezek közvetlen következményei az ő szerencséjének, -— hanem abban, hogy az Isten vele volt. Az Isten volt az ő erejének és szerencséjének forrása. És igy, ime, milyen dicsőségesen beteljesedett az ő életében ez az Isteni kijelentés: “Akik engem tisztelnek, azokat én is megtisztelem”. Ifjak! Ez az ígéret még nem változott meg négyezer esztendő alatt és nem is fog. Welland, Ont. Kan. Nagy Ferenc. MEGNÉZTE-E MÁR a lap cimszalagján a lejárati időt? Ne vegye rossz néven, ha kérjük annak megnézésére s arra, hogy ha előfizetése lejárt: ujitsa meg azt. Ne várjon senki se külön felszólitást. A református ember lelkiismerete külön felhívás nélkül is tudja kötelességét. A keresztségről. Irta: Csontos Béla, lelkész. V. A gyermek neve. — Igérettétel. Első pillanatra feleslegesnek látszik egy szót is vesztegetni arról, hogy mi legyen a neve a gyermeknek. Utóvégre minden szülő olyan nevet választ, amilyen neki tetszik. Több száz név között válogathat, amelyekről általában azt mondhatjuk, hogy egyformán jók. Régi világban azonban a református szülők többre becsülték a bibliai neveket, mint manapság. A leggyakoribbak voltak az Uj-testamentomi nevek, de Magyarország egyes vidékein, például Erdélyben, székely református családokban legnagyobbrészt ó-testamentomi neveket adtak a gyermekeknek, ami egyik kísérője volt kegyességüknek. így igen gyakori név az erdélyiek között Ábrahám, Mózes, Dániel, Dávid, Sámuel, Eszter Sára, sőt még Rebeka is. Nem tulajdoníthatunk nagy fontosságot a nevek megválasztásának, ezért nem is lehet követendő szabályul felállítani, hogy bárki is bibliai nevet válasszon gyermekének. Azonban ha megfigyeljük, hogy nem ritkán milyen neveket adnak ma a gyermekeknek, megállapíthatjuk, hogy sokkal nagyobb keresletnek örvend Hollywood, a new yorlci Broadway színház világa és több ehhez hasonló hely, mint a biblia. Egy filmsztárnak lehet akármilyen lehetetlen neve, mégis egészen bizonyos, hogy sokkal több gyermek hordozza a nevét, mint pl. a bibliai Eszterét. Egy kiváló színész, egy nagynevű, de egyébbként keveset érő írónő, egy hires női baseball- játékos, aki egy eddig soha nem ismert keresztnevet szerkesztett magának, hogy annál egyedülállóbb legyen a nagy világban, sok követőre talál olyan szülőkben, akik gyermeküknek is valami különleges szerepet akarnak kijelölni az életben azáltal, hogy nevét az újszülöttnek adják. Magában véve az, hogy emberi nagyságok, kiváló egyének és a világsiker magas polcára jutott hírességek neveit szeretik a szülők, egyáltalán nem helyteleníthető. Mert ebben csak az jut kifejezésre, hogy az emberiség elismeréssel adózik nekik, tisztelettel veszi körül nevüket s követendő például állítja oda a jövendő nemzedék elé. De nem szabad elfelejtenünk, hogy nagyság és nagyság között különbség van. Az ördög is “nagyság”, azért ha neve volna, mégsem választaná senki ezt a nevet a gyermekének. Nem akarjuk épen egymás mellé állítani, mondjuk, a sokat emlegetett fimstart és az ördögöt, de azt is meg kell állapítanunk, hogy az
