Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-30 / 48. szám
2-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 48-ik szám. of the Roumanian National Church, the Eastern Orthodox Church. Last year while visiting my relatives in that territory, I saw at Érmihály- falva and in the neighborhood towns, where the population is almost a 100 % follower of our Reformed faith, that the Roumanian Government installed everywhere an Orthodox priest and support for the few people of the Orthodox faith, who moved in that territory as soldiers or officers of Rou- mania. For their support the Government expropriated 32 acres of land in every town, where they found even one member of their faith. Yes, our Reformed congregations are the main targets of their attacks, and if the English-speaking Reformed and Presbyterian denominations will not protest against it again and again: our Brethren shall have to fall sooner or later. Wake up, therefore, dear Brethren in Christ, first of all you who live in America! This is the Country, whose voice will be heard throughout the world! You claimed already the truth for our Trannsylvanian Brethren and have many promises: but you may see the value of those promises! Dig up your reports given to the conscience of the world and bring it again and again before the League of Nations through the World Alliance of the Reformed Churches holding the Presbyterian System! You remember the resolution of that honorable Body in its last convention at Boston: don’t leave it remain in the drawer of the table! Ask from the Transsylvanian Reformed authorities official reports and don’t let our Brethren and our Faith die in Transsylvania! The American Hungarian Reformed and Presbyterian people are knocking at your door: don’t close it before us and before the Truth! Nyilvános rendes tanár a magyar nyelv, irodalom és történelem magyar nyelvű tanítására a Iancasteri FRANKLIN és MARSHALL KOLLÉGIUMBAN. Magyar diákok számára páratlan anyagi támogatás. Magyar lelkészképzés a református egyház legnagyobb és legrégibb theologiai szemináriumában. Felvilágositással szívesen szolgál Dr. TÓTH SÁNDOR tanár 218 Pearl Street, Lancaster, Pa. A MUNKA MÉRLEGE. Negyedik közlemény. (M.) Az amerikai magyar reformá- tusság jövőjének kérdésénél Ft. Ravasz László püspök ur nagy súlyt helyez az egyházkerület megalakítására, amelyet a Reformed Church kebelében lát legkönnyebben megvalósíthatónak. Természetes dolog, hogy súlyt helyez az egyházkerület megalakítására, hiszen az amerikai magyarság s ennek keretében a mi egyházaink jövőjének is legbiztosabb záloga az, ha mennél többen vagyunk egy egységes szervezetben. A szétdaraboltság a mi pusztulásunkat késziti elő, az egységes szervezetben való tömörülés pedig hatalmas erőssége az amerikai magyarságnak s abban az amerikai magyar reformátusságnak.A Reformed Church kebelében ez idő szerint három magyar egyházmegye van. Ezek az egyházmegyék már magukba véve is erősséget képeznek, de természetes dolog, hogy egy magasabb egység még nagyobb erősséget jelent. A Ft. püspök ur gondolata nem valami uj dolog előttünk: ennek szükségességét már mi is éreztük régebben is. A Központi Egyházmegye már egyenes javaslatot is tett erre nézve, arra kérve a Nyugati Egyházmegyét, amely terület szerint is, lélekszám szerint is, amúgy is túlságosan nagy, hogy első előkészítő lépés gyanánt ossza két részre önmagát. A javaslat megtételekor a Nyugati Egyházmegye még nem látta elérkezettnek az időt. Hiszen természetes dolog, hogy ha magyar egyházkerületet akarunk csinálni : annak nem szabad operett-egyházkerületnek lennie, hanm vállalnia kell mindazokat az erkölcsi és anyagi kötelezettségeket, amelyek az egyház- kerület megalakitásával együtt járnak. A törvényes mód és lehetőség meg van reá:, ezt az egyházalkotmány minden nehézség nélkül biztosítja. Készen kellene azonban lennünk arra, hogy a mostaninál jóval nagyobb anyagi terhet vegyünk magunkra. Mi, ezen a helyen, sem illetékesek nem vagyunk arra, hogy ennek mértékét megállapítsuk, sem módunk nincs ahhoz, hogy erre nézve tüzetesebb számításokat végezzünk. De nem is a mi tisztünk ez, hanem a szóban forgó egyházmegyéké. A mi kötelességünk csak annyi, hogy zörgessünk az arra illetékesek ajtaján. Vegyék ismét és ismét fontolóra a kérdést. Végezzék el a szükséges számitásokat. Tárják föl azokat gyülekezeteink előtt: hátha nem is olyan súlyosak azok a vállalandó terhek, mint most gondoljuk, — hátha erősebbek is vagyunk, mint gondolni mérnök? A magyar egyházkerület gondolata hátha beválik olyan varázs-szónak, amelyet elég értékesnek találnak majd híveink arra, hogy szükség esetén egy kis erőfeszítéssel is megvalósítsák? Bizonyos dolog, hogy máról-hónapra megteremteni nem lehet. Hiszen az egyetemes zsinat, amely reáüthetné a szentesítés pecsétjét: legközelebbi ülését csak három év múlva tartja. Három év azonban nem olyan nagy idő. Ez alatt még semmiesetre sem fog elveszni az amerikai magyarság s a már meglevő egyházmegyéink amúgy is megadják már azt a három sátrat, amely alatt bőséggel áldozhatunk a testvéri közösség és szervezeti egység oltárán. Nekünk magunknak is idő kell ahhoz, hogy a kérdést előkészítsük és a megvalósuláshoz érleljük. Nem érintettük itt azokat a gyülekezeteinket, amelyek a Presbyterian Church kötelékében állanak. Tudomásunk szerint rájuk nézve is fontál! az alkotmányos lehetőség, noha nekiek előbb az egyházmegyéket kellene megteremteniük. A magyar Presbyterian Konferencia tiszte, hogy a kérdéssel foglalkozzon s a lehetőség szerint közelebb vigye a megvalósuláshoz. Nem kell attól sem tartanunk, hogy az amerikai barátaink esetleg rossz néven vennék ezt a lépést. Hiszen az idei magyar Presbyterian Konferencián éppen amerikai részről jött a jaavslat és a kezdeményező lépés arra nézve, hogy az amerikai magyar református gyülekezetek, már t. i. amelyek óhajtoznak a testvéries együtt-müködés után, évenként közös konferenciát tartsanak. Ez a közös konferencia de facto már nem volna egyébb, mint az amerikai magyar reformátusság morális egyházkerülete. ❖ * * A lelki ébredés! A Lélekkel való sokkal mélyebb foglalkozás, amelyet mint követelményt, következésképen mint hiányt állít föl a Ft. ur velünk szemben. Megállapítja, hogy átlagban véve mi többet dolgozunk mint a hazai lelkészek, de nekünk is szól a tanács: szorgalmatos vagy és sokra igyekszel, de egy a szükséges dolog A püspök nr saját maga adja meg a hazai lelkésztársainkkal való összehasonlítás alkalmát. A lelkészre nézve eszményibb élet nem lehetne, mint az, ahol a lelkieken kívül egyébbel nem foglalkozna, vagy nem kellene foglalkoznia. Sajnos, ennek az ideális magasságnak elérését szinte lehetetlenné teszi egyfelől az emberi
