Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-02 / 44. szám
VOL. XXX. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. NOVEMBER 2, 1929. No. 44. SZÁM. AMERIKAI M ^AR ReformátusokIapja AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER. A lapra vonatkozó minden közlemény és előfizetés a felelős szerkesztőhöz küldendő ezen a címen: Rev. J. Melegh, 134-8th Ave., McKeesport, Pa. Telefon: 22742 McKeesport. A MUNKA VÉGÉN. Hazafelé tartva a Ber.engárián, van időm Szárrtbavertni amerikai utam benyomásait és a mérleget felállítani. Naplóm tanúsága szerint meglátogattam 40 gyülekezetei. Ha azt is számítom, ahol szolgálatom nem volt, mondjuk, a párókhiákat: ez a szám ÖtvenrC emelkedik. Ezeken a helyeken tartottam 46 -prédikációs Istentiszteletet, azonkívül 16 kisebb, alkalmi Istentiszteletet. A liturgikus kereten kívül 47 adhorta- tióban, 15 hosszabb előadásban (a lan- casterieket is beleszámítva) szóltam a hallgatósághoz és részt vettem kilenc konferencián. Tulajdonképen 14 konferencián (a bostoniakat kivéve) de ötöt ebből leszámítottam s az előadások közé soroztam. így pld. a Lelkészegyesület lancasteri konferenciáján tatott két előadásomat. E munkára, 133 szolgálatra leszámítva az avon-i pihenőt és a bostoni konferenciák idejét, 79 nap állott rendelkezésre. E 79 napból 24-et utazás, látogatás, kirándulás és néha pihenés vett igénybe, tehát a 133 szolgálat 55 napra szorult össze. Ezt a erőfeszítést tisztán spirituális célok szolgálatára fordítottam: igét hirdettem, pásztoroltam, a kálvinizmus és a magyar kultúra szószólója voltam. Az volt a célom, hogy sugár legyek s amerre átmegyek a lelkeken, az emberek mosolyogjanak fel és melegedjenek át. A sugárt el lehet és el is kell felejteni, csak a Napot nem, amelynek névtelen követe volt. Nem tudom elég hálásan megköszönni azt a szeretetet és bizalmat, amellyel mindenütt találkoztam. A szivek kitárultak előttem, — mert én is kitártam a szivem mindenki előtt. Mindig az a gyülekezet ‘volt a legfontosabb, amelyik előtt állottam s mindig az volt életem legnagyobb igazsága, amit épen nekik mondottam. Azért tudtam minden gyülekezetben mást s mégis mindenikben ugyanazt mondani. Sokat tudnék beszélni arról, hogy mit vár Magyarország az amerikai magyarságtól. Még többet arról a kérdésről: mit várhat az amerikai magyarság Magyarországtól. De egyiket sem teszem. Inkább arról beszélek most: mivel tartozik az amerikai magyarság önmagának ? Először is meg kell teremteni lelki egységét. Végzetes egyházpolitika az, amely szembeállítja a magyar reformátust a magyar reformátussal. Ellengyü- lekezetekkel nem lehet a Krisztus országát építeni: gyűlöletre nem lehet gyülekezeti életet alapítani. Le kell számolni a múltból áthozott, vagy újabban kitalált mérgező frázisokkal: nem igaz az, hogy amiért valamelyik gyülekezet elfogadta az Egyetemes Konvent és a Reformed Church között kötött tiffini egyezményt, ezzel eladta hitét, magyarságát és vagyonát. Ez sértő a két illusztris testületre, azonkívül, hogy nem igaz. A Reformed Church-höz csatlakozott egyházak épen olyan reformátusok lehetnek, mint az óhazai egyház; épen olyan magyarok, mint a függetlenek s addig szolgál magyar célt vagyonuk, amig magyarok maradnak. Ha pedig kihalt a magyarság: semmiféle constitute sem menti meg semmiféle testület vagyonát a magyarság számára. Az sem igaz, hogy amiért egy magát fenntartani tudó egyház független marad, már. méltó .az Ítéletre. Ehhez joga van, ezért ítélet alá nem lehet venni. Az a kérdés: függetlensége mellett megtart- ja-e, ápolja-e a magyar reformátusok lelki épségét, sors-élet — és munkaközösségét? Erre vonatkozik felelőssége s itt áll kritika alatt. Kívánatos az, hogy az amerikai magyarság lelki egységét szervezeti egység is biztosítsa. Ezt legjobban a Reformed Church kebelében szervezendő synodus szolgálná legjobban; de ennek egyetlen útja: először előkészíteni a lelki egységet munkában, módszerben, közös intézményekben s azután beszélni constitutióról. Az amerikai magyar reformátusság most egy uj csatlakozási mozgalomba belehalna. A lelki egység előkészítésének első lépése tehát egy közös módszer, közös gyakorlat kiépítése. Az egyes gyülekezet és az egyes lelkipásztor legfontosabb feladatait nem tudja magára hagyatva megoldani: emlékezzék minden amerikai magyar lelkipásztor a Széchényi országgyűlés plakettjére: “concur- runt ut alant.” Addig mindig félszárny- nyal repülnek, mig csoportba nem verődnek. A másik, még fontosabb dolog: a lelki ébredés. Az amerikai református lelkipásztor praxisa átlagban véve magasabb rendű, mint az óhazai. Az amerikai református lelkész átlagban többet dolgozik, mint az óhazai. De neki is szól a tanács: szorgalmatos vagy és sokra igyekezel, de egy a szükséges dolog. “Az egy szükséges dolog”: ez az amerikai magyar református élet alfája és ómegája, aranykulcs a jelen és a jövő ajtajához. Egység és Lélek. Egy szóval: a Lélek egysége. Ez pedig, ugyebár, az élet! Ravasz László. A KERESZTSÉGRŐL. III. Gyermekkeresztség és felnőtt- keresztség. (E tárgyról a második közlemény.) Irta: Csontos Béla lelkész. Legutóbbi rövid cikkünk keretei között nem lehetett mindent elmondani a gyermek- és felnőttkeresztségről, amit szükséges, ezért e cikkben folytatjuk. A keresztségről az evangéliumokban két parancsolat olvasható. Az egyik a Máté ev. 28:19-20, a másik pedig a Márk ev. 16:15-16 verseiben. A baptisták mindkettőt úgy értelmezik, hogy ezekben Jézus világosan elénk tárta, hogy előbb hinni kell s azután kell, vagy lehet kiszolgáltatni a keresztség sákramentumát. Szerintük e két parancsolatot ugyanazon időben, ugyanazon helyen mondotta Jézus, csak az evan-
