Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1929-10-26 / 43. szám

43-ik szám. 5-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA De a legsezbb templomok azok, ame­lyekben a gyülekezetek, papok, elöljá­rók, -vének és ifjak felismerik a maguk elhivatását s ezt igyekeznek szolgálni a rájuk bizott talentumok bőséges ka­matoztatásával. A modern gyermeknevelés problémái. III. Légy résen! Talán sehol a világon nem áldoznak annyi időt és pénzt a testedzés kultu­szára, mint ebben a hatalmas, gazdag országban. Európában azt tartják, hogy Amerika a sportok hazája. Milyen gaz­dagon felszerelt modern tornacsarno­kok, pazar berendezésű fényes uszodák, tündöklő korcsolyapaloták, festői fek­vésű játszóterek és sporttelepek állanak itt az ifjúság rendelkezésére! Mennyi idő és alkalom kínálkozik itt testük ed­zésére ! Másfelől talán sehol a világon nem lehet olyan szédületesen emelkedni, hírnévre szert tenni, és nagy vagyont gyűjteni, mint ha valaki itt a sportok világában bajnokká küzdi fel magát. A győzők elé virágot szórnak, diadalkapu­kat emelnek, homlokukra babérkoszo­rút fonnak. Örömujjongás fogadja őket mindenfelé. Olyan hódolat jár nekik, mint akár a nagy nemzetek hőseinek. Az ifjúság úgy tekint rájuk, mint esz­ményképekre. Mindez nagyszerű és tiszteletreméltó. Csakhogy van egy veszedelmes oldala. LTgyanis gyakran megtörténik, hogy a sportok iránti rajongás annyira leköti, kimeríti és betölti az ifjúság egész gon­dolat- és érzékvilágát, hogy kiszorít onnan minden egyebet. A szülőknek na­gyon résen kell lenniük. Mert egyik legfontosabb kötelességük az, hogy gyermekük lelkében állandóan ébren tartsák azt a tudatot, hogy van az izomerőnél egy mérhetetlenül nagyobb jelentőségű erő is. Résen kell lenniök, mert ez a nagyobb erő életbevágóan fontos. Mert sokszor ettől függ gyer­mekük jövendő boldogsága. Ez a fon­tosabb, értékesebb lelkierő, ez Az önuralom. Száraz, kellemetlen és szokatlan szó. De vegyük jobban szemügyre. Próbál­junk megbarátkozni vele. Mi is az ön­uralom voltaképen ? Egy kiváló német pedagógus megállapítása szerint “ami a sasnak a szeme, a hattyúnak az uszó- hártyája, a halnak a kopoltyuja, az oroszlánnak a foga, — az az ember szá­mára az önuralom.” Tehát egy olyan képesség, amelyre feltétlenül szüksé­günk van. Akinek ez a képessége hi­ányzik az úgy jár előbb utóbb az élet­ben, mint akit bele dobtak a vízbe, de nem tud úszni. Az önuralmat nevelni kell a gyermek lelkében minél korábban, annál jobb. Nagy türelemmel és szívós kitartással kell segiteni, bátorítani, vezetni, erősí­teni, buzdítani a gyermeket, hogy igye­kezzen küzdeni hibái, gyengéi rossz hajlamai ellen. Másfelől nagy gyöngéd­séggel, megértéssel, tapintattal kell fé­ken tartani az ingerlékeny gyermek in­dulatait, anélkül hogy úgy érezze ma­gát, mint egy tüzes paripa, amelynek megrántották a kantárát. Az édesanyák feladata a gyermek leikébe beleoltani a lelki erő, az ön­uralom utáni vágyat. Rávezetni őt, hogy az izomerőnél menynyivel érté­kesebb és hasznosabb, ha valaki le tud­ja győzni magában a haragot, a meg­torlást, az irigységet és a rosszindula­tot. Oda kell tárnunk eléjök azt az igazságot, hogy, hacsupán erős izmok­kal rendelkeznek, szerezhetnek ugyan babért, versenydijat, bajnokságot, de amellett lehet az életük üres, sivár és értéktelen. Mig, ha komoly nekibuzdu­lással és állhatatos akaraterővel nevelik magukban az önuralmat, olyan örök értékű birtokába jutnak, amelyek meg- szépitik, átmelegitik és bearanyozzák egész földi életüket. A családi békesség titka. Valahányszor boldog fiatal párok utraindulását láttam, az öröm és a meghatottság mellett mindég valami fájó, szorongó érzés fogott el. Onkén- •telenül felébredt bennem mindég egy kérdés, amint magam előtt láttam az örömtől sugárzó arcokat. Vájjon med­dig fogják ezek ilyen rózsaszinünek látni a világot? Meddig lesznek ilyen melegek és gyöngédek egymás iránt? Meddig fognak ilyen hálásan egymás­ra mosolyogni ? Mert valahogy úgy láttam, hogy itt ebben a gazdag, virágzó országban mintha gyorsabban elhervadna a hófe­hér menyasszonyi gyöngyvirág csokor. És vele együtt a bensőséges simogató gyöngéd érzések üde virágai is. Alig telik el nehány hét máris bántó, inge­rült hangok . . . Kicsinyeskedés, bizal­matlanság, félreértés lepi el a lelkeket, mint a májusi fagy a tavaszi virágokat. Majd keserű kifakadások, ajtócsapkodá­sok, kíméletlen szemrehányások jönnek feltartóztathatatlanul. Aztán menekü­lés egymás közeléből. Sehol a világon nem olyan elszomoritóan és félelmete­sen nagy az elválások száma, mint eb­ben a “boldog“ országban. Ma már könyveket írnak erről a kérdésről, szak­tudósok, lélekbúvárok, papok, tanárok foglalkoznak vele. Hiszen sok oka van ennek a fekete rekordnak. De sok eset­ben megfigyeltem, hogy minden bajnak előidézője és főoka az volt, hogy hi­ányzott egyik félből az önuralom. Sőt a legtöbb esetben hiányzott mindkét félből ez az »életbevágóan fontos ké­pesség. Mert fiatal párok nagyszerűen ellehetnek rádió, autó, központi fűtés, vagy villanyfény nélkül, de nem nélkü­lözhetik ezt a belső lelki erőt, az ön­uralmat, amely a békés családi élet tit­ka. Ezért fontos, hogy a szülők már a zsenge gyermek lélekben fejlesszék ezt a képességet. Ami a fogékony ifjúi szívnek könnyű, arra sokszor a felnőtt •képtelen. Hányszor halljuk, amint va­laki a legnagyobb hidegvérrel kiállitja magáról a szegénységi bizonyítványt: “Hát én már nem tudom magamat fé­kezni. Sajnálom, nem tehetek róla.” Hány ember tehetetlen önmagával azért, mert ifjúságában nem tanulta 'és nem gyakorolta az önuralmat. Sokszor csak mert sajnálta rá a fáradságot, vagy azt hitte, hogy az úgyis megjön a korral, mint az ezüst hajszálak. Saj­nos az önuralomnak nem ez a termé­szete. Nem jön csak úgy magától. Az önuralom ifjúságunk komoly, öntuda­tos, becsületes, állhatatos, hosszantartó küzdelmének a jutalma. Aki kiküzdötte az diadalmasan halad előre és fölfelé. “Mindig az a legnagyobb győztes, aki önmagát legyőzte.” Takaró Gézáné. Nyilvános rendes tanár a magyar nyelv, irodalom és történelem magyar nyelvű tanítására a lancasteri FRANKLIN és MARSHALL KOLLÉGIUMBAN. Magyar diákok számára páratlan anyagi támogatás. Magyar lelkészképzés a református egy­ház legnagyobb és legrégibb theologiai szemináriumában. Felvilágosítással szívesen szolgál Dr. TÓTH SÁNDOR tanár 218 Pearl Street, Lancaster, Pa.

Next

/
Thumbnails
Contents