Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-10-12 / 41. szám
2-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 41-ik szám. magyar gondolatnak. Ujlaky Ferenc to- ledoi lelkész, a Lelkészegyesület elnöke mondott még ugyancsak szívből fakadó s mindenki által mélyen átérzett alkalmi beszédet, amely után az egybegyűltek ajkán önkéntelenül hangzott fel a legszebb magyar imádság: Isten áldd meg a magyart....! * * * A magyar terem megnyitása- után a lelkészek serege Dr. Ravasz László püspökkel s Dr. Pelényi János követ- ségi tanácsossal együtt az iskola egyik hatalmas termébe vonult, ahol jóformán már teljes számban együtt voltak a közelből és távolból összegyűlt előkelőségek, köztük Dr. Geo. W. Richards, a theologia és a Református Világszövetség elnöke, Dr. Chas. E. Schaeffer belmissziói titkár s az Egyesült Államokbeli Református Egyház elnöke, a college és a theologia tanárikara s rajtok kívül még nagyon, nagyon sokan, akik messze földről jöttek el, hogy kifejezzék tiszteletüket Dr. Ravasz László püspökkel szemben. Festői látványt nyújtott a kép: a szivárvány minden színében pompázó doktori tógák s köztük mintegy 40 magyar református lelkész palástos alakja. Kettős sorokban rendezkedve, Dr. Aple és Dr. Pelényi vezetésével igy indult a menet a diáksereg sorfala között a hatalmas méretű Hensel Hallba, a kollégium dísztermébe, ahol a doktorrá avatás szertartása lefolyt. Fönt a pódiumon a legkiválóbb elő- kelőséggekkel együtt a magyar lelkészek foglaltak helyet s be is töltötték azt úgy, hogy a doktori tógák kétharmadrésze a padokba szorult. Ott voltak a felsőbb osztályú növendékek, mintegy 6-800 diák s a többi vendégek, akik zsúfolásig töltötték meg a rendkívül nagy méretű termet. Dr. Schaeffer nyitotta meg az ünnepélyt buzgó imádsággal s utána Dr. Richards tartott nagyon tartalmas, nagyon kedves ünnepi beszédet, amelyben természetesen velünk, magyarokkal s a magyar nemzet, ' s a magyar református egyház történelmi szerepével foglalkozott. Dr. Tóth Sándor a magyarság amerikai hivatásáról tartott zajos tapsokkal kisért hatalmas beszédet. Majd Dr. Howard R. Omwake dékán ismertette Dr. Ravasz László püspök tudományos érdemeit és munkálkodásait, amely arra indította a főiskolát, hogy részére az L. L. D. tudományos rangfokozatot, diszdoktorá- tust ajánlja föl. A doktori diplomát Dr. Richards nyújtotta át a diáksereg és a közönség viharos, szűnni nem akaró tapsvihara között, amelynek csúcspontja volt, amikor egy fürge diák, a “cheer leader” fölpattant egy székre s megadta a jelt a diák-éljenzésre. Valóságos orkán zúgott föl a jelre, amely szabályszerű ütemekben folyton erősbödve, nagyszerűen mutatta be a püspök ur előtt az amerikai diákéletnek ezt a kedves, szabályozott s éppen ezért annál hatásosabb megnyilatkozását. % :jc * Délben a Brunswick-hotel egyik külön termében ünnepi bankettre jöttek össze a lelkészek s egy nehány meghívott amerikai vendég. Ez. volt a Lelkészegyesület hivatalos bucsuvétele Dr. Ravasz László püspöktől, aki az amerikai körutat a Lelkészegyesület meghívására s ennek vendégeként tartotta meg. Az ebéd végefelé Laky Zsigmond youngstowni lelkész, lelkészegyesületi titkár emelkedett szólásra s beszéd kíséretében egy szép ezüst serleget adott át emlék gyanánt a püspök urnák. A püspök ur a Lelkészegyesület ülésein előzetesen már több mint három órán keresztül tartó előadásban foglalta össze amerikai tapasztalatait, csudálatos meglátásait s ez alkalommal már csak röviden mondott búcsút az amerikai magyar ref. lelkészeknek, egyházaknak, gyülekezeteknek s az egész amerikai magyarságnak egyaránt. Nem annyira a püspök beszélt itt, mint inkább a “magyar ember”, aki ha talán eddig aggódott is a magyar nemzet idegenbe szakadt fiainak sorsán: most már megnyugodtan tér vissza, mert tudja, hogy a magyar gondolat az amerikai magyarság s annak keretében a magyar reíormátusság kezeiben igen jó kezekbe van letéve. Kart-karba öltve az amerikaiakkal: haladjunk előre, mert egyedül ez az az ut, amelyen valóban értékes szolgálatot tehetünk nemcsak egyházunknak, hanem nemzetünknek is. Majd Ujlaky Ferenc lelkész emelkedett föl s nagyon közvetlen és nagyon kedves beszédben Dr. Tóth Sándor tanárhoz fordult, aki húsz esztendővel ezelőtt éppen ezen a vasárnapon tartotta első prédikációját Amerika földjén s aJki a húsz éves évfordulón imc magyar kathedráról, a most megnyitott külön magyar teremben szolgál ugyanannak az Istennek s ugyanannak a gondolatnak az oltárán. A Lelkész- egyesület nevében egy pompás arany gyűrűt nyújtott át a nevezetes nap emléke gyanánt. Természetes dolog, hogy Dr. Tóth Sándor mély meghatottsággal mondott köszönetét a váratlan, de annál kedvesebb megemlékezésért s kérte munkájához a lelkészek legjobb akaratát. Az említetteken kívül a felszólalások egész sora hangzott mlég el, egyszer komoly elmélyedésre, másszor derült vidámságra hangolva az ünneplőket. * >Jí * Magyar ünnep volt Lancasterben ok- ótber 3-án. Magyar ünnep, amely többet használ a magyarságnak és a magyar gondolatnak mindennél, amit mi magunk között teszünk. Itt nem egymásnak mondtunk hazafias szólamokat, hanem a tudományos Amerika s különösen az amerikai református egyházi élet legkiválóbbjai hajoltak meg a magyar géniusz előtt. Maga a üspök ur jegyezte meg, hogy az ilyen drága alkalmakat pénzen is meg kellene, ha lehetne, venni. Azok az amerikai kiválóságok, akik erre az alkalomra összegyülekeztek, azok az amerikai diákok, akik ezen részt vettek: sohasem fogják elfeledni, hogy van magyar nemzet ezen a világon s ennek a magyar nemzetnek vannak fiai, akik érdemesek az ünneplésre, a kitüntetésre. Egy-egy ilyen ünnepély után ezrek és ezrek lelke fűződik láthatatlan kapcsokkal hozzánk s mi boldogok és büszkék lehetünk arra a gondolatra, hogy ennek az ünnepélynek részesei ,tekintélyes eszközei voltunk. Ez a mi igazi hivatásunk Amerika földén, amit eltévesztünk szemeink elől: nem teljesítettük hivatásunkat. Vajha sok hasonló követhetné még a lancasteri ünnepnapokat! McKeesport, Pa. Melegh Gyula, lelkész. A KERESZTSÉGROL. II. A vízzel való leöntés és a bemerítés. Irta: Csontos Béla lelkész. A keresztség sákramentumát a keresztyén egyházak különféleképen szolgáltatják ki. Vannak egyházak, melyek “meghintik” a keresztelendőt, más egyházak s igy a miénk is “leöntéssel” keresztelnek s vannak, amelyek “bementik”. A baptisták “alámentik” a keresztelendőt és .újra keresztelnek mindenkit. Előttük nem érvényes a keresztség egyetlen fentebb elsorolt formája sem, egyedül az alámerités Mi nem vitatkoznánk senkivel arról, hogy a meghintés, a leöntés, a bemeri- tés vagy az alámerités a helyesebb módja-e a keresztelésnek, ha egyes keresztyén egyházak s elsősorban a baptisták nem kárhoztatnák minden más módját a keresztelésnek, ami nem “alámerités”. A mi felfogásunk szerint a keresztségben ez csak másodrendű kérdés s ami ennél fontosabb, t. i. a keresztség szellemi tartalma és jelentése: teljesen független attól, hogy milyen
