Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-28 / 39. szám
39-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal. EGYHÁZAK EGYESÜLÉSE, Irta: Dr. Tóth Sándor, tanár. Az egységre törekvés áramlata. A három egyház egyesítésének terve távolról sem áll egyedül korunkban. Sőt, az emberek már kezdik abbahagyni azt, hogy az egyházak egyesítéséről beszéljenek; ehelyett már meg is valósíthatják azt. Canadában a presbite- riánus, methodista és kongregacionális egyházak léptek közösségre A Canadai Egyesült Egyház neve alatt. Az Egyesült-Államokban a lutheránusoknak három nagy különálló testületé, az Egyetemes Tanács, Az Egyetemes Zsinat és a Déli Zsinat, szervezték meg együtt az Amerikai Egyesült Lutheránus Egyházat. Az Evangéliumi Egyház és az Egyesült Evangéliumi Egyház, megszüntették negyven év óta tartó különállásukat lés egyesültek. A Keresztyén Egyház és a Kongregacionális Egyház legújabban egyesültek. Az Amerikai Egyesült Államokban működő Presby- teriánus Egyház és az Északi Methodista Episzkopális Egyház kiküldöttjei ez évben találkoztak egymással Pitts- burghban és megkezdték azokat a tárgyalásokat, miknek céljuk e két egyháznak az egyesitése, holott még nem régen mindenki ugyancsak távol tudta ezeket egymástól, úgy tani, mint kormányzati és istentiszteleti tekintetben. A mozgalmat 1928-ban kezdeményezte hetvennyolc vezető methodista lelkész és egyháztag, s az erről szóló memorandumot egyhangúlag fogadták el, “miközben kiáltások és ujjongások töltötték be az egész termet”. E nagyjelentőségű memorandumban ilyen tételek vannak: “A presbiteriánus és methodista egyházaknak egyesülniük kell. A valóság az, hogy az egyedüli tényleges különbségek, amik ma elválasztják őket, a szervezet részleteiben vannak és ezek bizony távolról sem indokolják külön- maradásukat akkor, mikor egyesülésük uj erőgyarapodást jelentene. Mi tehát sürgetjük, hogy ilyen értelmű indítványok tétessenek, azonnal, és fenntartások vagy feltételek nélkül”. Amikor tehát a most egyesülést tervező három egyháznál egymástól sokkal távolabb álló felekezetek is tervbe veszik vagy meg is valósítják egyesülésüket : az egyesülési tervet készitő bizottságot senkisem vádolhatja elha- markodással. Az egyesítés törvényessége. Összhangban áll-e a tervbevett egyesítés azon államok törvényeivel, amelyeknek területén az érdekelt egyházak működnek? Az érdekelt egyházak mind egyikéből egy, összesen három ügyvéd, külön bizottsággá alakult és erről a kérdésről tiszta és meggyőző jelentésben tárták fel a tervezett egyesítésnek minden előkerülhető törvényes és jogi kérdéseit. Megvizsgálták az utolsó ötven év alatt végbement egyházi egyesítések ügyeit és a törvényszékeknek ezekre vonatkozólag hozott döntéseit. E jogi szakértők véleménye alapján az egyesítés ügyében kiküldött bizottság megnyugvással állítja, hogy az érdekelt egyházak nyugodtan elfogadhatják az egyesités tervét: az egyházközségek, egyházi hatóságok és tanácsok, iskolák és jótékonysági intézetek jogai nem fognak csorbulni. Ha ezen jogi testületek közül bármelyik is egyesülni óhajt: vagyonukhoz való jogukat senkisem fogja kétségbe vonni, sem pedig e vagyonokat az eredeti rendeltetéstől senki sem fogja elvonni. Az egyesülésekhez természetesen nemcsak idő kell, hanem jogi segitség is; de aligha fogunk olyan nehézséggel találkozni, mit kedvezően meg ne lehetne oldani apol- gári törvények segítségével. Dr. Richards urnák e pompás fejtegetései után befejező cikkemben arra kívánok még világot vetni, hogy milyen szempontjai volnának ez egyesítésnek, a mi magyar református egyházaink érdekeit illetőleg? NÉGY CIKKSOROZAT indul meg lapunk hasábjain, amelyre külön is fölhívjuk olvasóink figyelmét. Kiss Ernő s. a. újhelyi esperes írja meg amerikai tapasztalatait azokban a közvetlen hangú és nagyon alaposan látó levelekben, amelyeket az egyház különböző tényezőihez címez s ebben a formában tár elénk. Csontos Béla loraini lelkész a ke- resztségről ad nagyon szükséges és nagyon tartalmas fejtegetéseket. Szabó Antal oaklandi Cal. lelkész “Vallás és Munkáskérdés” cim alatt ad nagyon eszméltető gondolatokat és megfigyeléseket. Takaró Gézáné a gyermeknevelésről s a nők egyéb munkaköréről ir nagyon szép és tanulságos cikkeket. Tákaróné Nt. asszony igen nagy családot nevel nagy szeretettel s csöndesen, feltűnés nélkül ugyan, de tevékeny részt vesz az egyházi életben is. Méltó arra, hogy Írásait mindnyájan a legnagyobb figyelemmel kisérjük. E cikksorozatokon kívül egyházi életünknek legjobbjaitól jelennek meg cikkek, közlemények lapunk hasábjain: vájjon nem vétkezik-é önmaga ellen az, aki ezeket a drága kincseket nem igyekszik megszerezni magának ? Avagy a mi lelki életünket kielégítheti a gyilkosságok, a lopások, stb. szenzáció-sorozata, amelylyel pedig oly mohón szokott táplálkozni az olvasó közönség ? . . Az élő keresztyénnek, a komoly reformátusnak ennél sokkal többre van szüksége s ezt találhatja meg a Reformátusok Lapjában. Ezért van szükség arra, hogy a Reformátusok Lapjának minden református ember olvasója legyen. Laky Zsigmondné itthon, Hét hónapig tartó fáradhatatlan munka, tömérdek miértföld beutazása, szinte számtalan előadás tartása után óhazai látogatásából visszaérkezett youngtsowni egyházunk lelkészének, lapunk egyik szerkesztőjének, Laky Zsigmondnak felesége. Amidőn hazament, saját szavai szerint: “pihenni” — csak saját lelkének sugallatát követte. Nem volt hivatalos megbízatása, nem voltak ajánló levelei s mégis olyan munkát végzett és olyan fogadtatásra talált, amilyenre a leghivatalosabb megbízatások embere is aligha vállalkozott és aligha találkozott volna. A legszerényebb, a legegyszerűbb falusi Nőegyletektől kezdve egyházak, országos jelentőségű testületek, a Lelkésznék Országos Konferenciája, a Külföldi Magyarok Világkongresszusa, Magyarország kormányzója mind, mind lelkes szeretettel fogadták körükbe és ő lankadást nem ismerő lelkesedéssel beszélt és beszélt az amerikai magyarokról, különösen azoknak asz- szonyairól s természetesen egyházaink munkájáról. Reánk nézve egyszerűen lehetetlen vállalkozás volna az, hogy otthoni szereplésiét részletesen ismertessük. De bizonyos, hogy ha otthon valahára megismerik az amerikai magyarságot s abban a reformátusok szerepét : ebben a megismerésben Laky Zsigmondnénak oroszlán része van. Valóságos missziói munka volt az, amit otthon “pihenés” gyanánt végezett s ha ő ebben látta és kereste a pihenést: úgy a youngstowni egyház most egy nagyszerűen “kipihent” munkaerőt fogadhat körébe, mert a “pihenés” alkalmait a legutolsó cseppig kihasználta. Bizonyára tapasztalatokat is gyűjtött .Sokat, hasznosat, tartalmasat, amit bizonyára megint csak az ő népének javára fog fordítani. Szivesen köszöntjük ismét körünkben: Isten hozta!
