Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1929-01-26 / 4. szám

VOL. XXX. ÉVFOLYAM.

PITTSBURGH, PA. JANUARY 26th, 1929.

No. 4. SZÁM.

AMERIKAI MAGYAR

Entered as second class -mail matter on the. 14th of August, 1925 at the P. 0. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879.

Publication office: 117 Flowers Ave., Pittsburgh, Pa.

GYÁSZ-BESZÉD

HORVÁTH SÁMUEL HOMESTEAD! REF. LELKÉSZ FELETT.

”És találtaték az a parancsolat, mely életre adatott vala, nékem halálomra lenni.” (Róm. VII. 10.)

Szomorú halotti gyülekezet!

Hosszú napoknak szenvedése, bánata, gyásza után végre itt állunk, hogy e földön utolsó tisztességet adjunk az elköltözött családapának, e hatalmas gyülekezet lelkipásztorának, az amerikai magyar reformátusság kiváló vezérének, Horváth Sámuelnek, annak a férfiúnak, akit a tisztelők és jóbarátok nagy, nagy -serege vett körül életében és vesz körül haló porában is.

Szenvedésnek és bánatnak napjai'voltak az utolsó napok a családra, az öz- vegvre nézve, akire csak hódoló tisztelettel tekinthetünk azért az erős leiekért, anielylyel fogadta és viseli e megrendítő csapást. A kicsinyke gyermekek, óh, hiszen azok még nem tudják felfogni a veszteség nagyságát, de gyermeki szivük fájdalma igy is könyeket sajtol szemeikből s vajon van-é fájdalmasabb ezen a világon, mint mikor kicsinyke árvák könyei hullanak édes atyjuk koporsójára? . . .

Szenvedésnek és bánatnak napjai voltak ezek reátok nézve is, homesteadi nemes gyülekezet. Lliszen az a hatalmas tömeg, amely napról-napra, esté- ről-estére, a késő reggeli órákig állandóan betöltötte ezt a templomot: ékes bizonysága annak az őszinte fájdalomnak, amely e gyülekezet tagjainak lelkét is megtölti.

Es bizony, méltó e fájdalom, mert egy megdöbbentő szerencsétlenség következtében egy . olyan férfiúnak koporsója mellé kell államink, aki életre adatott parancsolatot vett az Úrtól s akire nézve éppen e parancsolat találtatott halálára lenni.

Azt parancsolta nékie ;iz L'r, hogy viselje gondját azoknak, akiket e földön reá bizott. Viselje gondját a hitvestársnak, a kicsiny gyermekeknek, hogy készítse elő, hogy indítsa el azokat az Élet utjain . . .

Oh, milyen nagy gond, milyen sok gyötrődés e parancsolat teljesítése a családapára nézve! Akinek aggódó lélekkel kell gondolnia a holnapi napra, akinek gyakran remegő szívvel kell állania kis gyermekének talán betegágya mellett! Akinek önnön leikéből kell megtöltenie gyermekei lelkét, ha azt akarja, hogy azok valóban el legyenek készítve az Életre !

Milyen nagy gond, milyen sok küzdelem és töprengés e parancsolat teljesiHORVÁTH SÁMUEL RAVATALÁRA.

A gyász csapásán elborul a homlok,

Egy igaz ember megint összeomlott.

Hogy teste romját mégis felvehesse, Megállt az élet egy percre felette,

Azután hajrá, tovább csak újra.....

Siet az ember, felejt az utca.

.....Jött mint a többi, de többel mint mások.

Fele-utjában soha meg nem állott. Dologba-fáradt napra szállott esték A nyugodalmat hányszor elfeledték?!

S felért a hegyre, ahol a Mester Megkínálta égi szeretettel.........

És szive, lelke a magyart vigyázták És igazabb lett köztünk az imádság

Hogy a könnyes ma a holnapot lássa,

Magyar harmat szállt a magyar virágra.....

Dolgozni, tenni örökkön ráért Az ő hűséges magyar fajáért.

..... Elment megnézni, hogy élnek az árvák,

Kis Magyarország legszebb gazdaságát

És elesett az utca hósarába.......

Több leit az özvegy és több lett az árva.

..... Tudja-e még a felejtő embei,

Hogy mit beszélt a hegyen a Mester?

..... És tettbe szépül köztünk az imádság:

Az árvák sorsát magyarok vigyázzák!

DR. PÓLYA LÁSZLÓ.