Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-18 / 20. szám
2-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 20-ik szám. hogy a tökéletességnek ezt a fokát e földi életben sohasem érhetjük el. Voltak, vannak és lesznek hibáink, bűneink •és fogyatkozásaink, amelyekkel szemben a mi sorsunk az örökös küzdelem. De amilyen bizonyos ez a megállapítás : éppen olyan bizonyos az is, hogy az ifjúság életében bőven találkozunk a komoly törekvés és élő keresztyénség bizonyságaival is. Emlékezzünk például a Christian Endeavor pár év előtti clevelandi gyűlésére, ahol a komoly törekvésű amerikai ifjúság képviselői mintegy 'húszezren gyülekeztek össze egyetemes konferenciára. Húszezer ifjú, akiket nem a szórakozás vágya, hanem az Evangélium tanulmányozása, a keresztyén életben való fejlődés, az Isten országának épitése hozott össze. Húszezer ifjú, akik csak képviselői voltak annak a komoly törekvésű amerikai ifjúságnak, amely ifjúság széles Amerikában mindenütt ott áll a Krisztus zászlója alatt, készen arra, hogy átvegye s tovább fejlessze a szent örökséget: Isten országának tovább építését. Ezen a gyűlésen ott volt a mi ifjúságunk is. Nem tudjuk, hogy abban az arányban voltak-é ott, amely a jövendő komoly munkásainak sorában megilleti őket, de bizonyos, hogy ott voltak s igy följogosítottak bennünket arra, hogy mi is a legjobb reménységgel tekintsünk ifjúságunk s bennük sa'ját jövőnk felé. Megjelenésük nem volt valami alkalmi megjelenés, nem volt szalmaláng, mert közöttük a komoly munka azóta is folyik s akárhány olyan egyházunk van, ahol boldog örömmel tekinthetünk az élő hitü, komoly lelkületű és valóban értékes ifjúságra, akik a magyar Christian Endeavor kebelében, vagy azon kívül talán, de hasonlóan komoly munkában folytatják életüket s készülnek a reájuk váró kötelességek elvégzésére. Ez a komoly törekvésű ifjúság ez évben Junius 26, 27 és 28 napjain tartja meg nyári nagy konferenciáját Toledo- ban. A konferencia előkészítő bizottsága, Szabó Irénke és Pető Iduska már szét is küldték az előzetes értesítést és szeretettel zörgetnek magyar Amerika református ifjúságának ajtaján, hívogatva őket a nagy konferenciára. Ez az összejövetel a magyar Christian Endeavor konferenciája lesz, de bizonyos dolog, hogy szívesen látják ott azokat a komoly irányú Ifjúsági Köröket is, amelyek más nevek alatt munkálkodnak ugyanazon mezőn, őket is hívják szeretettel, bizalommal, bizó reménységgel és azzal az óhajtással, hogy az egységes és egyetemesen szervezett munka érdekében külső formájában, benső tartalmában is tegyék magukévá azt a zászlót, amelyre a Christian Endeavor diadalmas neve van fölirva. Az előkészítő bizottsággal együtt mi is sürgetjük őket, hogy már most beszélgessenek az elmenetelről s törekedjenek arra, hogy a konferencián már mint a Christian Endeavor megszervezett osztálya jelenjenek meg onnan is, ahol még ez az alakulás eddig nem történt meg. MAGYAROK GYŰLÉSE, Ma már mint komoly valósággal kell foglalkoznunk azzal az összejövetellel, amely “Nemzetgyűlés” címe alatt Május 29-én jön össze a “nagy 'tavak királynőjének” városában, Buffaloban. Ez a bevezető mondat nem akar a gyűlés lekicsinylése lenni. Csupán azt _ az aggodalmat kívánja kifejezni, hogy a Nemzetgyűlés címe meg fog-é felelni a tartalomnak? Még mindig fájdalommal nélkülözzük azt a kimutatást, amely azt tünteti föl, hogy az amerikai magyarság milyen mértékben fog részt venni ezen a gyűlésen, noha úgy tudjuk, hogy ennek a részvételnek százalékszáma már ma is igen tekintélyes. Mi kezdettől fogva leszögeztük azt a felfogásunkat, hogy az amerikai magyarságnak egy ilyen gyűlésre olyan szüksége van, mint a betevő falatra. Valósággal szégyelnünk kell magunkat ama szervezetlenség miatt, amelylyel mi állunk a többi amerikai nemzetiség sorában. Aggodalommal figyeljük azt a csetepatét, amely a Nemzetgyűlés összehívását, előkészítését 'kíséri. Egyéni érdekek, személyes sérelmek, imparla- mentáris kifejezések, vádaskodások és gyanusitgatások özöne zudul elénk nap- ról-napra s ezek bőséges okot szolgáltathatnának mindnyájunk előtt arra nézve, hogy reményvesztetten félre álljunk s azt mondjuk, hogy ime, az amerikai magyarságnak ez a kezdeményezése is már eleve halva születik. A feneketlen fchaoszban és gyűlölködésben van azonban biztató jelenség is: az a rendületlen kitartás, amelylyel az összehívók az előkészítés munkáját végzik. Úgy érezzük, hogy az a komoly törekvés, amely az előkészítést jellemzi, elég szilárd pont lesz ahhoz, hogy a Nemzetgyűlést valóban komolylyá tegye s tartalmában is igaz értékre emelje. Nem akarjuk föladni azt a reménységet, hogy végül is el fognak tűnni a zavaró jelenségek s az amerikai magyarság minden, komoly és hazafias tényezője egyesülni fog a szülő haza érdekeinek s az amerikai magyarság nagy kérdéseinek szolgálatában. Ismételten hangoztatni kívánjuk azt a felfogásunkat, hogy az amerikai magyar reformátusságna'k ezen a gyűlésen részt kell vennie. Ha a felfogásunkat, gondolkodásunkat nem igyekszünk érvényesíteni a közélet mezején: akkor nem emelkedtünk hivatásunk magaslatára s nem tettünk eleget annak a föladatnak, amelyre bennünket az Isten elhívott. Ha mi az amerikai magyarság tagjai vagyunk: érdeklődnünk kell annak kérdései iránt s minden erőnkkel törekednünk kell arra, hogy ebben a közéletben a mi legjobbnak tartott felfogásunk érvényesüljön. Másként méltatlanok maradnánk saját magunkhoz. Ne nézzük azt, hogy kik hívták össze a Nemzetgyűlést. Ne vizsgálgassuk, hogy jogosan hivtá’k-é össze azt? Ne törődjünk azokkal az elszomorító jelenségekkel, amelyek az előkészületet kisérik. A Nemzetgyűlésre úgysem az összehívók, nem is a gáncsoskodók, hanem az amerikai magyarság teszi rá a törvényesség pecsétjét. Ha az amerikai magyarság a gyűlést magáévá teszi s azon megjelenik: abban a percben törvényessé válik az. Az amerikai magyarságtól, tehát tőlünk is függ, hogy a gyűlés a maga tartalmában, külső formájában, hatásában és eredményeiben is azzá legyen, amivé lennie kell s amire ennek az amerikai magyarságnak égető szüksége van. A jelentkezésre még mindig van idő. Május 20-ig beküldhetik azt egyházaink, egyleteink s biztosíthatják a maguk számára a megjelenést. Az utolsó percet ne késsü’k el tehát, hanem, mint az ame- riaki magyarság testének nagyon lényeges tagjai: legyünk ott a buffaloi Nemzetgyűlésen. EGYHÁZAINK FIGYELMÉBE. A bloomfieldi Szeminárium és Kollégium minden évben küld ki ifjakat, akik egyházainkban mint tanítók fontos nemzeti és vallásos missziót teljesítenek. Szeretettel kérem az egyházi elöljáróságokat és a lelkész kollegákat, hogy a kik ilyen szolgálatra ez évben igényt tartanak, minél előbb (egy vagy két héten belől) engem értesítsenek. Dikovics János Seminary, Bloomfield, N. J. Szerezzen uj előfizetőket a “Reformátusok Lapjá”-nak.
