Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-27 / 17. szám
4-ik oldal. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 17-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Published weekly by the I’cnrd of Horne Missions of the Reformed Ohunch in the U. S. Editor in chief: Rev. G. Takaró, 344 E. 69th St. N.ew York, N. Y. Associated editor: Rev. Sig. Laky, 737 'Mahoning Ave. Youngstown, O. Managing editor: Rev. J. Melegh, 134—8th Ajve. McKeesport, Pa. Subscription terms: $2.00 per year, sent anywhere. Entered ;as second class matter on the 14th of August, 1925 at the P. 0. at Pittsburgh, Pit. under the act of March 8, 1879. Publication office 4829 Second Aivemue. — Pitt »burgh, Pa. A lapra vonatkozó minden 'közlemény és előfizetés a felelős szerkesztőhöz küldendő ezen a óimén: Rev. J. Melegb, 134—8fh Ave. McKeesport, Pa. Tetefon: 22742 McKeesport lelkészek, világiak, egyházak egyaránt. Hosszú tanácskozásokra nincsen sok idő: a Nemzetgyűlés összehívói Május 10-ikét állapították meg, mint a jelentkezés végső határidejét. Aki részt akar venni a Nemzetgyűlésen: annak a jelzett ideig be kell jelentenie szándékát. Arra kérjük tehát egyházainkat, hogy a legsürgősebben tárgyalják meg a Nemzetgyűlés kérdését és jobbra vagy balra, de határozzanak valamit. Ha helyesnek és méltónak tartják tanácsunkat, határozzák el, hogy részt vesznek a Nemzetgyűlésen. Válasszák meg képviselőiket s jelentsék azt be Május 10-ig. Ne mondja senki se azt, hogy mi egyházak vagyunk s a mi országunk nem e világból való. Az az egyház, amely nem tartja ott kezét a közélet ütőerén s nem igyekszik saját felfogásának bélyegét reáütni a közéleti kérdésekre: nem emelkedett hivatásának magaslatára. Mi nemcsak egyházak, ha- neim ezen felül magyar református egyházak is vagyunk s mi kötelességmulasztás nélkül nem térhetünk ;ki a magyar problémák tárgyalásai elől. Mennél nagyobb bizonytalanságban vannak ezek: annál inkább ott kell lennünk irányító szavunkkal s az eszmét testbe öltöztető cselekedeteinkkel. Föl tehát s menjünk el mindnyájan a buffa- loi Nemzetgyűlésre! * * * * Súlyos vádak irányulnak felénk abból a két levélből, amelyet lapunk múlt heti számában Sztropkai István fairporti- és Pánezél József ne talmadgei O. testvéreinktől közöltünk. Sztropkai testvérünk azt irja, hogy ő mindig a tömegben látta és látja az erőt s hogy ennek a tömegnek egységét a lelkészek zavarták meg. A hazai püspökök és lelkészek látogatásával kapcsolatban tehát igyekezzenek arra, hogy amit elrontottak: hozzák helyre. Ő ezért látja fontosnak a hazai követek látogatását. A fölpanaszolt baj orvoslására nézve mi is sokat várunk ettől a látogatástól. Hogy lesz-é csakugyan eredménye, az legelső sorban attól függ, hogy saját egyéni nézeteinket alá tudjuk-é vetni a közérdeknek, vagy nem? Érdekes volna azonban tudni, hogy kiket ért Sztropkai testvérünk ama lelkészek alatt, akik ezt az egységet megzavarták? Mi természetesen szent ártatlanságban élőknek tartjuk saját magunkat, .mert hiszen mi vagyunk a hasonlíthatatlanul nagyobb többség, tehát a tömegnek az egységét nem mi zavartuk meg. Érdekesnek mondottuk ezt a kérdést, de vajon nevezhetjük-é azt érdemesnek is ? Értjük azt, hogy vajon érdemes-é azon tépelődni, hogy ki csinálta és ki nem csinálta a bajt? Vajon nem fonto- sabb-é ennél az, hogy a baj megszűnjön s az óhajtott egység helyre álljon, illetőleg megszülessék ? . . . Mi a magunk részéről szívesen tekintenénk el minden számonkérésről, ha azt látnok, hogy a megértés jegyében egy szebb jövő hajnala kezd földerengeni. A hazai látogatóknak talán nem áll egészen módjukban, hogy megteremtsék, — de mindenesetre nagyon sokat tehetnek arra nézve, hogy ezt az egységet előkészítsék. * « * Sztropkai testvérünk a lelkészekre hárítja a felelősséget. Igaz, hogy a felelősség nagyobb része a lelkészeken van, de minden felelősséget mégsem lehet azért a lelkészekre hárítani. Egyenesen lekicsinylése volna ez azoknak az egyháztagoknak, akik lelkészeik tanácsát követték. Ha ezt az állítást fogadnánk el, ezzel csak azt mondanánk ki, hogy az. egyháztagok egyáltalán nem gondolkoztak, hanem mentek vakon azok után, akiknek a szava legszebben csengett füleikbe. Mi ennél sokkal többre értékeljük világi testvéreinket. Igaz, hogy voltak sokan, akik egy kissé többet gondolkozhattak volna. Voltak olyanok is, akik nem az eszmét, hanem Pétert, vagy 'Pált követték már aszerint, hogy ki állott hozzájuk közelebb. Sőt voltak olyanok is, akik nem azért követték Pétert, mert őt szerették, hanem azért, mert Pálra haragudtak. Sokaknak elhatározását az döntötte jobbra vagy balra, hogy a sógor, vagy a koma itt volt és nem amott, stb. De viszont, voltak ám olyanok is, akik bár tévesen és helytelenül gondolkodva, de mégis gondolkodva és öntudatosan hallgattak a szépen csengő szavakra s készebbek voltak inkább elhagyni saját egyházukat, készebbek voltak akár ellen-egyházat szervezni azokkal szemben, semhogy, hi tők szerint, eladják bitóikét, nyelvőrét, magyarságukat, templomaikat* stb. stb. Voltak, akilj benső meggyőződésükből hitték azt, hogy mi csakugyan hitehagyók, templomrablók, hazaárulók vagyunk. Ezek a világi testvérek, és azok is, akiknek állásfoglalását csak a sógor vagy a koma irányította: éppen úgy felelősek a széthúzásért, mint a lelkészek. Nem lehet, nem szabad tehát minden felelősséget a lelkészekre hárítani. Nem az a fontos, hogy ki okozta a bajt, hanem az, hogy a bajt megszüntessük. * . * * A baj megszüntetésének forrása pedig ott van, hogy ismerjük el az igazságot miég akkor is, ha a fölismert igazság ellenünk tenne bizonyságot. Elismerjük, hogy ez nehéz dolog. Tiltakozik ellene az emberi természet, az álszemérem, a büszkeség, stb. De ha valóban meg van bennünk magyar ref. Sionunknak szeretete és a békességre, az egységre való igaz törekvés: ettől sem szabad visszariadnunk. Sztropkai testvérünk a hazai látogatóktól várja e nehéz ikéűdiések megoldását. Ismételjük, hogy mi is sokat várunk ettől: de a megoldás kulcsa első sorban a mi kezeinkben van. Hazai vendégeinktől mindenesetre kérjük és várjuk azt, hogy a helyszínén keressék és találják meg az igazságot. És ha megtalálták: álljanak oda minden habozás és minden fenntartás nélkül a fölismert igazság mellé, nemcsak szóval, hanem a reájuk eső iés a hatalmukban levő cselekedettel is. Ha ezt az igazságot nem a mi oldalunkon találnák meg: álljanak szembe mi velünk. Ha pedig úgy találnák, hogy mi járunk a helyes utón: álljanak szembe a másik oldallal. Csak egyet ne tegyenek: azt t. i. hogy mindenki előtt kedves színben akarjanak föltűnni. “így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.” (Jel. JII. 16.) * * * A másik súlyos vádat Pánezél József- né testvérünk emeli és ez már igazán csak a lelkészekre szól. Ő is óhajtja a hazai vendégek látogatását, mert ez a látogatás mindenütt uj életet öntene az idegenben sokszor csüggedő lelkekbe. Azt mondja azonban, hogy “a mi tisz- teletes uraink, hacsak a tagok nem szólanák, nem igen törődnek az ilyesmivel.”
