Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-27 / 17. szám
17-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal. MEGFIGYELÉSEK. Egy fiatal magyar ember áll az amerikai magyarság- (figyelmének központ jában. A neve: Szabó János s a colum- busi siralomházban várja a fejére olvasott halált, amely május 3-án akarja elvenni ifjú életét. Akik* elitélték, azt mondják, hogy gyilkolt. Szabó János ellenben tiltakozik ellene. Tiltakozik az ártatlanság ismérveinek minden jellegével: a lélek nyugalmával, a törhetetlen bittel, az Istenre való hivatkozással, azzal a nemes magatartással, amely valóban jogos kételkedést támaszthat bűnösségével szemben. A tízparancsolat azt mondja: ne ölj. Amit Isten adott, az életet: azt nem szabad elvennie senkinek sem, még a társadalomnak sem. A büntetés végső ■célja nem a megtorlás, hanem a megjavítás és igy a józan ész is tiltakozik a halálbüntetés ellen, amely a megjavu- lást egyszerűen kizárja. A tulajdonképem büntetés nem az embernek, hanem Istennek kezében van. A Szabó János esetében egyéb is arra int, hogy: ne ölj. Újabb bizonyítékok merültek föl, amelyet azonban a földi igazságszolgáltatás a paragrafusok parancsoló ereje miatt már nem vett, vagy nem vehetett 'figyelembe. Nem vagyunk törvénytudók, nem állapíthatjuk meg, hogy jogosan jártak-é el a birák, vagy jogtalanul. Azt kell föltennünk, hogy a paragrafusok szempontjából őket nem érheti gáncs. A paragrafusokon felül van azonban a szív és a lélek, amelynek a kegyelemosztás alakjában kell ezúttal megnyilvánulnia. A kegyelmet, vagy annak elutasítását jeiző pálca Ohio állam kormányzójának kezében van: vájjon eltöri-é, vagy épségben adja vissza a birák kezébe, hogy megmentsen egy ifjú életet, amelynek bűnösségéhez legalább is kétségek (férnek ? . . . * * * Az amerikai magyar lapok teljes erővel magukévá tették Szabó János ügyét. Nemcsak azért, mert magyar emberről van szó, hanem sakkal inkább azért, mert érzik, hogy itten jogos helye van a kegyelemnek. Napról-napra, hétről-hétre nyomtatott kegyelmi-kérvény szöveget közölnek azzal a fölhívással, hogy írják azt alá az olvasók és küldjék be azt Ohio állam kormányzójához. Lapunk más helyén mi is leközöljük ezt a kegyelmi kérvényt s mi is kérjük olvasóinkat: ne restelljék a fáradságot, vágják ki ezt a szelvényt s aláírva küldjék be a megadott címre. Egyházak, testületek fogalmazzanak meg egy nagyon rövid kegyelem-kérő levelet s aláíratva a tagok tömegével: küldjék be ők is a kormányzóhoz, aki a Szabó János esetében élet s halál ura. Még rendelkezésre áll egy vasárnap, April 28- ika, amikor összegyüjthetik az aláírásokat. Az utolsó napok a legfontosabbak : akkor kell, hogy a kegyelem-kérők tízezreinek szava elárassza a kormányzó Íróasztalát. Mi hisszük, hogy az íróasztalról beárad az majd az ő szivébe is s a kegyelemnek egy kicsinyke cse.ppje is elegendő lesz a Szabó János életének megmegtésére. j}í * * Minden tisztelet és becsület adassák meg Tarnóczy Árpádnak, az Akroni Magyar Hírlap szerkesztőjének és kiadójának, aki páratlan kitartással, hittel és szorgalommal munkálkodott kezdettől .'fogva a Szabó János életének megmentésén. 0 volt az, aki fölhajszolta az újabb bizonyítékokat, ő indított gyűjtést a védelem financiális szükségleteinek fedezésére, ő volt az, aki nem szűnt meg kiáltó szó lenni az amerikai magyarság sorai között s a Szabó János bírái előtt. Ha nem sikerült vagy nem sikerül mentő akciója: az valóban nem az ő hibája s az ő érdemeiből nem von le semmit sem. Nem a bűnöst akarta menteni, bándin az ártatlanság bebizonyítására való alkalmat annak a magyar testvérnek, akinek igaza mellett nagyon sok valószínűség szól. Nem azért tette, hogy dicséretet kapjon érette, de a mi kötelességünk, hogy megadjuk nékie az elismerést. * * * A Tarnóczy Árpád igaz érdemeinek díszes köntösét úgy az amerikai, mint a hazai közvélemény előtt ismételten igyekeztek magukra venni mások, akik tör te fésűkben szívesen ékeskednek idegen toliakkal is. Emberek, akik Tarnóczy Árpád mellett nem tettek többet, mint velünk együtt sok, sok ezer magyar. Az ember valóban nem tudja, hogy kacagjon-é vagy bosszankodjék azon a sók szemérmetlen öndicséreten, amely nemcsak amerikai, hanem hazai lapok hasábjain keresztül is szokott jelentkezni. Az idegen tollakon, amelyeknek főleg a tájékozatlan hazaiak szoktak áldozatul esni. Amikor az ifjú óriások nemcsak a Szabó János, hanem egész egyszerűen az amerikai magyarság megmentőjének köntösében tetszelegnek s igyekeznek dics-himnuszt fonni saját fejük köré. Senkinek sincs kedve ahhoz, 'hogy az ilyen közléseket kellő értékükre szállítsa alá, de a legújabb aktualitással kapcsolatban legalább eny- nyit jegyezzünk meg mgunknak. A Nemzetgyűlés kérdésével foglalkoztak a Központi Magyar Ref. Egyházmegye tagjai, illetőleg azok, akik az Egyházmegye gyűlésének végeztével visszamaradtak, hogy erről tanácskozzanak. Lelkészek és világiak egyaránt boncolgatták a kérdést s az azt kisérő jelenségeket s a felszólalók egymásután állapították meg azokat a szomorú igazságokat, amelyeket lapunk hasábjain már mi is leszögeztünk. Kifejezésre jutott az az aggodalom, hogy a féltékenységek, az érdekek és hiúságok miatt elvész a Nemzetgyűlés minden komolysága s nagyon könnyen megtörténhetik, hog\r az egész mozgalom nyilt botrányba fül. Komoly törekvésű emberekre nézve pedig nagyon fontos az, hogy játéklabdául ne szolgáljanak. Sem ők, sem pedig különösen az Eszme, amelynek szolgáltaáért mindenre készek. Viszont, határozottan kidomborodott az a felfogás is, hogy erre a Nemzetgyűlésre az amerikai magyarságnak szüksége van. Hallatnia kell szavát csonka Magyarország érdekében s intézkednie kell százféle közös szükségleteink tárgyában. Az amerikai magyarság megszervezésétől, egyetemes jellegű szervezett intézményeitől magának az amerikai magyarságnak élete, súlya, értéke függ. Éppen azért ez az értekezlet azt látta helyesnek, hogy az amerikai magyar reformátusság teljes erővel vegyen részt a Nemzetgyűlésen. Szavának, cselekedetének minden erejével álljon oda minden jó mellé ,ami a Nemzetgyűlésen fölmerül s igyekezzék annak saját szolgálatával is mennél nagyobb súlyt, mennél nagyobb tartalmat adni. Ha i már említett féltékenységek, hiúságok és érdekek jelentkezni akarnának: igye kezzék azokat a kellő határok közé szorítani, illetőleg megsemmisíteni. Ha pedig azt látja, hogy jóra való törekvése hiábavaló, ha úgy látszana, hogy az egyetemes érdekeknek el kell törpülniök az egyéni érdekekkel szemben, vagy éppen a botrányok hullámai akarnák eltemetni azokat: emelje föl tiltakozó szavát és bélyegezze meg a nemtelen törekvéseket. * * * Mi mindenben azonosítjuk magunkat a mckeesporti értekezlet megállapodásával. Tudjuk azonban, hogy ez a gyűlés nem az amerikai magyar reformá- tusságnak országos gyűlése volt. Az értekezlet nem is tulajdonítja magánál? azt, hogy az amerikai magyar reformátusság álláspontjára nézve döntőnek tekintessék. De mi úgy érezzük, hogv azok az igazságok, amelyek az értekezlet megállapításaiban jelentkeznek, elég súlyosak ahhoz, hogy fölfigyeljenek reá
