Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-13 / 15. szám
4-i'k oldal. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 15-ik szám. REFORMÁTUSOK LAPJA American Hungarian Presbyterian and _________Reformed Church Papier,_________ Published Weekly — Megjelenik hetenkint. AMERIKAI MAGYAR Published jointly by the Reformed Church in the U. S. and the Presbyterian Church in the U. S. A. Rev. S. Laky, Rev. L. Varga, Rev. J. Melegh temporary editors. Rev. J. Dikovics associate editor. Minden közlemény, előfizetési vagy hirdetési díj erre a oimre küldendő: AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 117 Flowers Ave. Pittsburgh, Pa. Subscription terms:..................$2.00 per year, sent anywhere. Előfizetési dij:...............Egy évre két dollár, bárhová küldve. Entered as second class mail matter, August 14, 1925 at the Post-office at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879. PUBLICATION OFFICE: 117 Flowers Ave., Hazelwood, Pittsburgh, Pa. A NYELV, Zsoltár könyvünkben a kathe-kizmusi énekek között a XLHI-ik unnapi ének a nyelvről szól. “A nyelv csoda alkotása, Annak értelmes szóllása, Bölcs és jó Isten neked Dicsőséges remeked: Az a szívnek indulatit, az elmének gondolatit, okosan ejtett bangókkal Tudja közölni másokkal.” “De óh gonosz cselekedet ! Mennyire elvetemedett az ember s az ő nyelve: Hazugsággal van telve! Bár hazugság van, lelkében, Mégis es- küvésében Istent hívja tanújának, Mást megrontó szándékának.” A Heidelbergi Kátében a 43-ik űrnapja alatti fejezetben a kilencedik parancsolatról van szó. “Nem mondj a te felebarátod ellen -hamis- tanúbizonyságot.” Már Mózes idejében divatban >volt a hamis, hazug beszéd. Azóta is az emberiség egyik főbűnének lehet mondani. Talán egy bűnt sem követ el az ember nagyobb könnyelműséggel, mint a hazug beszéd bűnét. Sok esetben a hazuságot még erénynek is tartják, mások meg tréfának. Pedig hány ilyen meggondolatlan tréfának szomorúak lettek a követ kezményei. Ugyancsak a Heidelbergi Kátében olvasunk a 112-ik kérdésben erről a parancsolatról. Ez a kérdés: Mit kiván a kilencedik parancsolat ? A felelet ez: “Azt, hogy senki ellen hamis tanúságot ne mondjak, senki szavait el ne csavarjam, rágalmazó s mást gyalázó ne legyek, senkit kihallgatás nélkül és könnyelműen ne kárhoztassak, hanem mindenféle hazugságot és csalárdságot mint ördögnek saját müveit, hacsak Isten haragját 'magamra vonni nem akarom, kerüljek; törvényes és minden eljárásomban az igazságot kedveljem, őszintén kimondjam és valljam s felebarátom becsületét és jóhirnevét tehetségem szerint oltalmazzam 'és előmozdítsam.’’ Itt álljunk meg egy percre. Kérdezzük meg önmagunktól, hogy hányán mondhatjuk, hogy ezt a parancsolatot megtartjuk. Jakab apostol is megemlékezik a nyelv bűneiről. Levelének harmadik, részében ir róla. “A nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát ,imé csekély tűz mily nagy erdőt 'felgyújt”. “A nyelv is tűz, a gonoszságnak összesége. Ugv van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősi-ti az egész testet és lángba borítja életünk folyását, maga is lángba boritatván a gyenehától.” (5, 6v.) Mennyire igaza van apostolnak. Mily szomorú, hogy ez így van. Mennyi bajnak, keserűségnek vagyunk emiatt okozói. “Ugyanabból a szájból jő ki az áldás és átok. Atyámifiai, nem kellene ezeknek igy lenni.” (Jak. 3, 10.) Akadnak talán olyanok, akik azt gondolják, higy bibliáskodás csupán a fenti elmélkedés és hogy az életben nem olyan komoly dolog a hazug beszéd, a rágalmazás. Egy napilap vezércikkben foglalkozott ezzel a témával, “legköny- nyebb dolog a világon, írja a vezércikk- író, megszólni valakit. Felelősség nélkül megállapítani, hogy az illető panamista, hogy a lelkiismeret fogalmával egyáltalában nincsen tisztában s hogy a tisztesség és a becsületesség szavát meg sem érti. Nemrégiben érdekes eset játszódott le Londonban. Egy hivatalnok azzal próbálta tönkretenni hivatalnok társának jó nevét, hogy mindenféle lehetetlen aljasságokat fogott rá. Hogy apró csalásokat követ el. Hogy minden lelkiis- ■meretlfordülás nélkül becsapja akár a szatócsot is, szükség esetén néhány penny erejéig. Hogy ’feleségét megcsalja, A hivatalnok nem törődött bele kollégája rágalmazásába, hanem feljelentette. S a bírói tárgyaláson kiderült, hogy mindazok a vádak ,amelyeket a hivatalnok kartársa ellen emelt, tulajdonképen benne testesednek meg. Ő kö vet el apró csalásokat. Ő csalja meg a feleségét. Ő hajlandó a szatóccsal szemben is a csaló és nem a megcsalt álláspontjára helyezkedni. A rágalmazó hivatalnok, szóval a vádlóból vádlott lett. Állását elvesztette, a mellett egy esztendei börtönbüntetéssel is sújtották. Persze, hányszor fordul elő az, hogy a rágalmazó hünetlenül menekül meg. Legfeljebb egy nyak-levest kap, vagy a társasága kinézi magából, de -negyjá- ban mégsem bűnhődik úgy, mint ahogy bűnhődnie -kellene. Sokszor pedig a rágalmazó el is -éri a célját, mert csakugyan árt azoknak, akiket, ha igaztala-nul is, mindenféle lehetetlen vádakkal választ el embertársaitól -s embertársai tisztességes véleményétől. Csakis kis, önző, piszkosan gondolkodó, szűk lát’körü emberek képesek arra, hogy felelősség nélkül belegázolnak embertásaik jellemébe. Ezzel volta- képen azt árulják el, hogy a jellem fogalmával egyáltalában nincsenek tisztában. Komisszság, becstelenség igy eljárni, igy felelősség nélkül ártani másoknak. De úgy látszik annyira még “nem re- formálódott” az emberek jelentékeny százaléka, hogy ezért az aljas és rágalmazó viselkedésért ne szégyelje magát.” Egy keleti elbeszélés ,helyesebben példabeszéd is érdekesen s ugyanakkor világosan szól a hazugság, a rágalmazás a pletykázás bűnéről. -Egy -meggondolatlan nőről szól a példabeszéd. Haragra gerjedt -egyik ismerőse ellen, s úgy akarta megboszuini magát, hogy mindenféle alaptalan rágalmakat terjesztett a faluban. De elmúlt haragja, s akkor 'kezdte észrevenni hogy milyen rettenetes gyötrődést, fájdalmakat okozott annak, akit haragjában hírbe kevert. Felkereste a falu bölcsét, elmondotta neki ih-ogy mit cselekedett és arra kérte, -adjon neki tanácsot, hogy hibáját helyre hozhassa. A bölcs azt tanácsolta neki, hogy vegyen egy kosár libatollat, minden ház kapujába tegyen le egyet s amikor széthordozta, jöjjön vissza. “Szívesen megteszem ezt, hiszen ennél nincsen könnyeb dolog” mondotta szinte megkönnyebbülten a tanácsot kérő nő. A tanács utasításai szerint cselekedett s amikor széthordozta a tollat, vissza ment a bölcshöz hogy a további utasításokat megkapja. így szóllott hozzá a bölcs ember: “Menj és most szedd -össze a tollakat. Ha mind összeszedted, jóvá tetted a hibádat.” Megszégyenülve állott a bölcs előtt a rágalmazást terjesztő asszony. Megéretette a bölcs gondolatát. Könnyű volt szétszórni a tollat, de lehetetlen volt össze szedni, így van ez a rágalmazással és meggondolatlan beszéddel is. Bizony nagy jelentősége van a kilencedik parancsolatnak. Akik -nem tartják m-eg, gyakran a gyilkosság bűnébe -keverednek s bizony nem csak a test halálát okozzák, hanem gyilkossal lesznek embertársaik legdrágább kincsének, becsületének, rablók lesznek, elrabolják felebarátaik nyugodalmát, békességét. Amikor ajkunk szobásra nyillik, amikor nyelvünk beszélni kezd, jusson eszünkbe -mindig a parancsolat: “ne mondj a te felebarátod ellen bamis -tanúbizonyságot.” (y.)
