Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1929 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1929-04-13 / 15. szám

15-ik szám.

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

5-ik oldal.

Még egyszer a húsvéti szózatról.

A Reformátusok Lapjában é-s a Szabadságban megjelent soraim nagyon élénk visz'hangot keltettek mindenfelé. Látom ezt egyrészről a hozzám érkező levelekből, másrészt e lap hasábjain megjelent cikkekből.

Először is hálás köszönetét mondok Varga Lajos lelkésztársamnak azért, hogy lehozta a húsvéti szózatot. Azokat a kérdéseket ugyanis, amelyeket a szózat felvet, meg kell beszélni tárgyilagosan.

Másodszor köszönetét mondok Melegh Gyula lelkésztársamnak azért, hogy bár egy kissé élesen, de azonnal válaszolt soraimra. Szeretném azonban, hogy a felvetett kérdésekhez necsak a lelkészek szóljanak, hanem a lap olvasói közül minél többen. Hadd álljon világosan és tisztán a kérdés mindenki előtt, minden oldalról megvilágítva.

Harmadszor nagyon szeretném azt, hogy ha az egyes egyházak foglalkoznak a dologgal, 'küldjék be a lapba határozataikat. Ugyanezt kérném a lelkészegyesületre és esetleg az egyházmegyékre vonatkozólag is.

Negyedszer annak nagyon örvendek, hogy a missziói hatóságok utján is történnek lépések a meggyötört magyar Sión érdekében. Erre annál is inkább ■szükség van, mert hiszen úgy az unitáriusok, mint a baptisták dolgoznak odahaza. Legutóbb pedig a pápai főiskolának a United Presbyterian egyház küldött nyolcszáz dollárt.

Minden egyes levélre és cikkre nem tudok külön válaszolni. Éppen ezért a lelkészegyesületi gyűlés után részletesen felelek minden levélre és felszólalásra e lap hasábjain.

Arra kérék azonban minden felszólalót, hogy a személyeskedést kerülje, mert azokra nem válaszolok. A személyeskedés csak háborúságot szül. Tárgyilagos komoly felszólalásokat kérek.

Soraim közlését köszönve,

vagyok a szerkesztő urnák ■szolgálatrakész hive:

Dr. Herczegh József, az Első Egyház lelkésze. Cleveland, Ohio.

A KÉKLEVELÜ FA

AUSZTRÁLIÁBAN.

Van Ausztráliában egy jellegzetes kék-levelű ifa, amelynek az a tulajdonsága, hogy a vizet gyökereinél fogva felissza. Maláriás vidékeken erdőstől szokták leállítani s a mocsarat eltünteti. Hány ilyen maláriás, mocsaras helye van a mi anyaszentegyházunknak, hazánknak is. Plánt ál j átok!

GYERMEKEKNEK.

EGY KORTY VIZ.

Messze keleten, régen, nagyon régen szörnyű szerencsétlenség szakadt egy városra. Egyik napról a másikra elapadt a folyam medrében a viz, amelynek üde csöppjelvei évszázadokon át .szórajukat oltották a lakosok. Na-gy volt az ijedelem közöttük, nagy volt a kétségbe- esés és méltán, mert az a veszély fenyegette őket, hogy szo-mjan vesznek valamennyien.

Összeültek a város vénei, a legböl- csebbek és hosszas tanácskozás után azt határozták, hogy a Kalifához magához fordulnak, hogy épitessen csatornákat és azokon keresztül vezesse le a városba a körös-körül magasló hegyek forrásait.

Küldöttséget menesztettek a hatalmas úrhoz, aki nem volt más, mint Harun el Rasid, az igazságos. A kalifa meghallgatta őket és kijelentette, hogy kérésüket teljesíteni fogja, ha előbb meggyőződik afelől, hogy igazat beszéltek-e vagy sem.

Hetek teltek el a küldöttség hazatérése után, a város lakói még türelmetlenebbül nélkülözték az ivóvizet, de nem történt semmi intézkedés a kalifa részéről. Egy nap azonban kusza szakálla, öreg vándor érkezett a városba. Rongyos ruházatú koldus, aki tikkadtan vonszolta a lábait egyik kaputól a másikig, miközben cserepes ajkára mutatva, rekedt hangon könyörgött, hogy oltsák el nagy szomjúságát egy korty vízzel.

— Tudhatnád, hogy -magunknak sincsen, jó idegen! — utasították el fagyosan a gazdagok.

— Hát akkor talán egy gyüszünyi gyümölcsbort.... — nyöszörögte a vándor.

De a gazdagok erre bosszúsan kacagtak :

— Ohó! .— mondták. — A bor drága ital!....

A szegények még csak nem is válaszoltak neki, közömbö-s arccal elnéztek a feje fölött.

Gondolhatjátok, hogy a vándor maga az igazságos kalifa volt, aki szokása szerint, álruhában, személyesen akart meggyőződni róla, hogy megérdemlik-e a városbeliek a segitsége-t.

Tapasztalatai után felháborodva utasította el a kérelmet, mondván, hogy: Allah is rossz -néven venné, ha segítő- kezet nyújtana olyanoknak, akik azt mástól megtagadják.

A várös szivtelen lakói pedig egytől egyig kipusztultak és ma vastag ho- mokréteg födi egykori házaik szét- omlott köveit.

VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE.

15-ik. 1929 április 14.

Ezékiás visszatéríti népét Istenhez.

Olvasandó: Krónika II. könyv. 30:1-9, 25-27.

Ez-ékiás király Zakariás leányának Abijának fia. 25 éves korában kezdett uralkodni és 29 esztendeig uralkodott J-eruzisál-emben.

A nép eltért az igaz Istenim adástól és bálványoknak -áldozott. Ezért Ezékiás összehívta a pap-ökat -és levitákat és rámutatott arrla,-hogy Ist-en ez-ért bünteti a népet, ezért küld -annyi ellenséget reá.

Felszólítja őket, ‘hogy szentel j-ék meg magokat és az Urnák a iházát. Leveleket, hírnököket küld sz-ét egész Izraelben, (hogy

gyűljenek össze Jeruzsálemben és tartsák meg a pásikha ünnepét, mert már régóta nem -tartották m-eg u-gy, -amint meghatott. Hirdeti, hogyha megtérnek -kegyelmet találnak az Urnái.

A nép magértet-t-e. Összegyűlt és nagy örömben ünnepelt. Szavuik és könyörgésük felhatott a mennybe az Isten szentsóges lakóhelyébe.

így vezeti népét az igaz király I-stenh-ez. ARANYIGE: “M-ert irgahm-s és kegyelmes

az Ur a ti Istenetek.” Krónika II. könyve

3:9.

Figyelem! A vasárnapi iskolai 'kép-éken a címben az van, -hogy “Éslaiás visszatéríti népét Is-tenhez. N-em Ésaiás, hanem “Ezékiás”, stb.

Kép magyarázat: Ezékiás király felolvassa a szent könyvből, hagy miként kell megünnepelni a páskha ü-n'n-epét.

Kérdések:

1. Ki volt Ezékiás ?

2. Hány évig uralkodott ?

3. Kit imádtak a zsidók Ezékiás trónraju- tásaJkor ?

4. -Mire mutatott rá Ezékiás ?

5. -Mire szólította fel a papokat és a népet ?

6. Hogyan szólította fel ?

7. Mi 1-esz a megtérés ju-tal-ma?

8. Megértették-« -a papok és a nép Ezékiás felhívását ?

9. Enge-délmeSked-tak-e szavára ?

10. Helyesen cselökedett-e Ezékiás ?

ZELLER AZ ISTENTISZTELETRŐL.

Zeller az istetisztelet -végén egyszer így szólt:

— Ne -higyjétek, hogy vége van az istentiszteletnek, mert inkább most kezdődik igazán.

— Most aztán nagyon sokat épültem ezen az istentiszteleten — mondá fellelkesül ten egyik résztvevő.

— Azt majd csak egy hét múlva lehet megmondani — volt a tapasztalt lelkész válasza.

A HINDU VALLOMÁSA.

Egy Kalkuttákban (India) működő misszionáriusnak azt mondotta egy előkelő hindu férfi: A keresztyén vallás és a mi vallásunk között nagy hasonlóság van. De megvallom, hogy egy ne-m adatott meg nekünk s ez az, hogy nincsen Megváltónk, mint Jézus Krisztus.