Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-01-14 / 2. szám
VOL. XXIX. ÉVFOLYAM PITTSBURGH, PA. JANUARY 14th, 1928. No. 2. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR Reformátusok Lapja AMERICAN HUNGAr'**N PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER Li VPa<>Uu/ 3 v.o-^s Ave., Pittsburgh, Pa. Entered as second class mail matter on the P sojn, Hi at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879 Publication cÁL^ O 'ff 7,.„'.s A küzdők vallása. Az amerikai munkások sorsa sötét fellegekkel bevont tájakat rajzol elénk. Es ebből a sötét fellegből néha vihart jelző villámok cikáznak át a borús égbolton, amit könnyedén elűz a boldogabb tájakról átcsapott szellő. A küzdés, a nélkülözés óriássá nőtte magát egy év leforgása alatt és most hatalmas erő legyen az, mely képes elűzni a modern góliátot a szegény emberek táborából. Ezen kedvezőtlen közviszonyok nyomása alatt a mi magyar testvéreink is sokan vergődnek, különösen a bánya vidéken. Ezekről a magyar bánlyászokról teszünk emlitést, tesszük pedig ezt abból a szempontból, hogy a magyar egyházak legnagyobb része munkás emberekből áll, gyári avagy bányász munkásokból. Ezek épitették a magyar templomokat, szervezték a magyar egyleteket s centjeik összerakásából indult meg minden országos jelentős mozgalom. Ha a maguk erejéből nem tudtak neki indulni az alkotás tervének, akkor nyakukba vették a falut, várost, államot s addig jártak-keltek, amig tervüket didalra nem juttaták. Ezek a gyémánt szivü és lelkű emberek, munkásai, napszámosai voltak nemcsak a gyárnak, bányának, hanem az amerikai magyarság közügyének is. Mégis milyen kevés jut nekik az elismerésből, a megtiszteltetésből! Pedig a mink van, azt mind az ő izmos karjuk, hulló verejtékük szerezte meg. A milyen erős, izmos a munkás kar, olyan erős, szívós a munkás lélek is. Szereti az egyházát, vallását, mert hiszen azon keresztül érvényesül gondolata, formálódik egyénisége, erősödik szive-lelke az ezerféle gondok, bajok legyűrésére. Ennek a tömeg népnek a vallása nem a formaságon, dogmákon alapszik, hanem a benső élet lelki szükségein. Ez a lelki élet egyedüli gazdagsága, ez mindene! Ha ez meg van, nem törődik a küzdelemmel, ezer bajjal, szenvedéssel! Ha ezt elvesztette, akkor tönkrement, nincs többé reménység számára! Egy példaszerű esemény zajlott le egyik bányavidéki gyülekezetben. A munkások közel egy évig nem dolgoztak s ezen idő alatt sok megpróbáltatáson, némelyik a legnagyobb küzdelmen ment keresztül. Előtte tátongott a bizonytalan jövő maga és gyermekei számára, napról-napra űzte a gond, a kenyértelen virradat, a kilakoltatás szégyenletes órája. £s a munkások lelküíete ilyen aggodalmas helyzetben sem ment át nagy változáson, mutatja a tény, hogy hü maradt egyházához még akkor is, amikor szivét, mint a keserűséggel megtelt poharat vitte az Ur színe elé. Gyűlést rendeztek a kálvinista bányászok. Egyházuk tovább munkálásáról kellett gondos- kodniok. A lelkész fizetése, a templom fen- tartása s egyéb költségek előteremtése volt asztalukra pakolva. Mit tegyenek s hová forduljanak? Együvé borultak imádkozni s mikor hitükben megacélosodtak a vezető előáll és igy szól: “Testvérek! jöjjön bármilyen megpróbáltatás ránk, tépázzon meg az idő, gázoljon rajtunk keresztül a szegénység, de az egyházunkat nem hagyjuk.” Arany szavak ezek, melyhez hasonlót csak a reformáció küzdelmeiben találunk. Némelyiknek nincs kenyere, némelyik otthonától van megfosztva, nem áll védekezésére egyiknek sem, de oda áll egyháza mellé és élete árán is hajlandó megvédeni azt! Amerikai magyar reformátusok, most már ti álljatok azok mellé, akik védő karjukkal körül fonták a Magyar Siont, amelyhez úgy ragaszkodnak, mint egy mentő árbochoz! Akiket letaposott a szegénység, emeljétek azokat fel a krisztusi szeretet erejénél fogva!
