Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-01-14 / 2. szám
2-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 2-ik szám. ÉLETJELEK. Egyházainkban egymás után látjuk az é'bredezés és újjászületés örvendetes jeleit, aminek különösen azért örülük, mert az ifjúság is kiveszi ebből méltó részét. Az ifjúságnak felkarolása és lelki gondozása egyházainknak legnehezebb feladatát képezi. Amerikai angol egyházak s erre a szent munkára irányítják főcéljukat, hiszen az ifjúság van hivatva egyházainkat fentartani. Voltak idők, nem is oly régen, amikor ifjúságunkat egyházainkban és istentiszteleteinkben hiába kerestük. Megjelentek úgy az egyházak által rendezett mulatságokon, de tovább nem igen mentek. Úgy képzeltük, mintha Jézus vallása és az ifjúság ellentétes fogalmak lettek volna. Sőt tudok egyes lelkészeket, akik egyenesen kárbaveszettnek tekintették az egyház ifjúsági munkáját. Azt gondolták, majd 'visszatérnek az egyházba az ifjak és leányok a házassági bajok megkezdésével és esetleg a családban felmerülő kereszteléssel vhgy egyébb szerencsétlenséggel. De kellemesen csalódünk, az ifjúság velünk tart, kiveszi részét egyházi életünkben. Ennek oka az, hogy az egyházi élet vezetői megértik ma ifjúságunkat, kezdenek vele többet törődni, adnak neki alkalmat közreműködni az egyházi életben, az istentiszteletben, hanem érti már magyar nyelvünket szólunk hozzá angolul, imádkozunk vele olyan nyelven, amelyet megért. (Jegyezzük meg, hogy nem az ifjúság hibája, hogy nem érti nyelvünket.) Alkalmat adunk egyházainkban ifjúságunknak, hogy sociális élet és szükségleteinek eleget tehessen, testgyakorlat 'és egyébb ártatlan szórakozások rendezése által. Ezért az ifjúság is megért bennünket, szeret bennünket. Hiszen az egyház és az ifjúság nem lehet két ellentétes fogalom. Jézus szereti az ifjúságot. Tőlünk függ, jóakaratunktól, annak sikere. Azt tagadni nem lelhet, hogy szükségünk van kooperációra, kölcsönös buzdításra, nehézségeink, feladataink meg- ismerérésére és megoldására. Ezen a new brunswicki gyűlésen a gyűlések ala'psza’bálvzati terve is bemutatásra kerül. Az ily gyűlések mennyire segítik az egyházi életet, az evangélizációt, szükségtelen megemlíteni. Megjelent a Synod of New Jersey és környéke, amelyben Dr. Ewing superin- tendens beszámol a magyar egyházak munkájáról is. Valamennyi magyar egyház részesül nagy mértlékben a Synodis anyagi támogatásában, amely nélkül képtelenek volnának ez idő szerint működésre. De reméljük, hogy nincs messze az idő, hogy némely helyen különösen a munka viszonyok javulásával és egyházi módszereinek egyházunk szelleme szerint való megjavításával, egyházaink többet tehetnek önfentartásukért. Addig is munkálkodjunk Krisztus országáért tehetségünk szerint. A szépen sikerült. brownsvillei ifjúsági gyűlés után a leedbburghi egyház készül egy más hasonló ifjúsági napra. Nt. Kovách Andor, a leedbburghi egyház ügyibuzgó lelkésze felette célszerű programmed dolgozott ki az ifjúsági napra. A program nem öli meg a testet, hanem éltető és nemesítő hatással lesz úgy a testi mint a lelki életre Mi csak teljes sikert és istennek áldását kívánjuk a leech- burgi ifjúsági napra. A keleti egyházak január végén fogják második konferenciájukat megtartani. Papp Károly szives meghívása folytán New Brunswickon, legalább úgy volt tervezve a legelső newarki gyűlésen. Szilágyi Endre és Papp Károly lelkész urak most dolgoznak a konferencia prog rammján, és e napokban küldik széjjel a meghívókat. Legyen minden egyház lelkésze és elöljárósága elkészülve erre a napra. Keresztyén Ifjak Társasága, (CHRISTIAN ENDEAVOR SOCIETY.) Rovatvezető: Böszörményi Miklós István, ref. lelkész. A Senior C. E. tárgya január 22-re. Mit jelent a vasárnap megszentelése. Márk 2:23-28, 3:1-6. J^Ur^if A heti Biblia olvasás tárgya: H. jan. 16. Különbség a barátok közt, akikkel társlalkodunk. Zsolt. 1 :l-6. ‘l/yyy* K. jan. 17. A mi istentiszteletünkben. Zsolt. 84:1-12. Usi q Sz. jan. 18. A mi önzésünkben. És'aiás 58:3-Eu^ Cs. jan. 19. Amiket hallunk. Csel. ló: 14-15. Ou5 P. jan. 20. A mi gondolkozásunkban. Jel. ó Sz. jan. 21. Az emberekben akiket megösme^ rönk. János 20:24-29. A vezetőhöz. Azt mondta egy kiváló férfiú, hogy az emberek jó részének halotti cédulájára, abba a rovatba, amelyikbe a halál okát szokták bejegyezni, ezt kellene Írni: “a vasárnap megszentelésének elmulasztása.” Tényleg úgy van, hogy még a legerősebb szervezet is tönkre megy, ha nincs nyugalma. Régóta bizonyítgatják az orvosok, hogy sok ember azért olyan fogékony a betegségek iránt, mert szervezete a vasárnapi pihenés elmulasztásia miatt meggyengült. Azt is szokták mondani és nagyon könnyen be is lehet bizonyítani, hogy az a nép amelyik nem ismer vasárnapot, lelkileg, szellemileg sokkal alacsonyabb fokon áll, mint az, amelyik megünnepli az Urnák napját. A családi élet is sokkal boldogabb, tisztább és békésebb ott, ahol van vasárnap, mert legalább ezen az egy napon együtt van az egész család, szorosabb, bensőbb szeretet viszony alakul ki a családtagok között, a gyermekek jobban megtanulják szeretni és tisztelni szüleiket és a háziastársak is jobban megismerik, megértik egymást. Ellenben ott, ahol sohasem találkoznak, nyugodtan sohasem beszélgetnek egy mással a családtagok, mert mindig a világot szolgálják, ki erre, ki arra, sohasem lehet találni békességet és boldogságot. Még azt is be lehet bizonyítani, hogy a vasárnapot megszentelő szülők gyermekei jobbak, tisztábbak és egészségesebbek, mert többet foglalkoznak velük. De -még az is igaz ám, hogy valódi barátságot is csak azok között találhatunk, akiknek van vasárnapjuk, mert ennek a napnak csendjében is tiszta derűjében jobban ösze- melegszenek az emberi szivek, mint a hétköznapok tülekedésében és poros levegőjében. Mindez nagyon igaz és sok megragadó példát lehetne felhozni ez állítások igazolására. De én most még ezeknél is fontosabb dolgot szeretnék elmondani a vasárnapról. Azt akarom mondani azoknak is, akiknek nirycs semilyen vasárnapjuk, meg azoknak is, akik csak pihenni és mulatozni szoktak ezen a napon, hogy az ember csak akkor ember, ha igazán megszenteli a vasárnapot és épen azért ember, mert tud parancsolni a természetnek s meleg közösségben együtt tud lenni azzal, aki teremtője és ura mindennek: a Mindenható Istennel. Miért van szükség a Vasárnapra? Ki ne erezné különösen a mai világban, hogy az embernek nincs nyugalma, pedig mindig a nyugalmat keresi. És vájjon miért nem talál az ember nyugalmat ebben a világban? Azért, mert nem akarja észrevenni azt, hogy Isten az Ő lelkét lehelte belé és mert úgy akar élni, mintha nem Isten szivéről szakadt volna le az ő élete. így nem lelhet élni. A hal sem tud, a virág is elszárad, ha nem öntözid, a fii se zöldül, ha nem kap napsugarat. Minden csak a maga elemében élhet. Az állat ebiben a világban van elemében, az ember pedig csak akkor, ha mint a madár a kalitkában, kiszabadul ebből a világból, felszárnyal, föléje emelkedik, ura lesz annak, az Isten dicsőségét munkálja és abban az országban él, amely nem e világból való. Azért nem találunk nyugalmat, mert ebben a világban keressük azt. Úgy teszünk, mint a szobába zárt madár, mely addig csapkodja szárnyaival az ablakot, míg össze nem töri magát. Addig alkudozunk, erőszakoskodunk mi is e v világgal, mig le neon térit bennünket e világ ^törvény: a halál. ^ Abban van tehát az élet nagykérdése, hogy -két világhoz tartozunk: éhez a világhoz és Isten világához. Két törvény van bennünk, a test törvénye és a lélek törvénye. S e kettő ellenkezik egymással, mert az egyik a halált, a másik az életet munkálja. Nem lehet megalkuvást teremteni közöttük. “Senki sem szolgálhat két urnák.” Táplálék nélkül elgyengül és meghal a mi testünk. így van ez a lélekkel is. Sokan csak -a testükkel törődnek, azt táplálják, öltöztetik, ápolják és pihentetik, de a lel’kökkel nem törődnek. Sok ember Istentől távol akar élni és ezt talán meg is teheti egy ideig. Hiszen a ■hal is ficánkol még egy darabig, ha kivesszük a vízből. De soká ez sem bírja, mert utoléri sorsa. Az elől, aki mindenütt jelenvaló nem lehet elmenekülni. Az az ember, aki Isten nélkül vagy Istentől távol akarja leélni az életét,
