Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-03-02 / 9. szám
COL. XXIX. ÉVFOLYAM PITTSBURGH, PA. MARCH 2nd, 1928. No. 9. SZÁM. AMER'^I MAGYAR ‘dl!L'P’u°Un,i mm Reformálok Lapja AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER Entered as second class mail matter on the 14th of August, 1925 at the P. O. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879 Publication office: 117 Flowers Ave., Pittsburgh, Pa. EGYHÁZUNK . A márciusi levegőben a tavasznak leheilete érinti arcunkat. Erre az érintésre felfigyelünk, és habár szemünk előtt a természetnek még min elég komor, sötét képe tárul fel, de már a képzelet szivárvány szinén keresztül szinbe, pompába öltöztetjük az éktelen természetet. A gondolat nem feszíti meg húrjait, mert fest, ékesít, szépít. Témáját, színe vegyülékét a múltból veszi. A munka sem vész kárba, mert amit most a képzelet aranysugarával bevon, azt a tavasz tündére valóra váltja, mert a természetnek meg van az örök törvénye. így vagyunk az ifjúsággal, az élet tavaszával is. Evek peregnek le egymásután, a melyek mindegyikében eltemetünk egy fájó gondolatot egy megvalósítatlan tervet, egy féltve őrzött, félretett kérdést az ifjúsággal való foglalkozást. Az élet tavaszába, napsugárral, virággal fakadó, jövőt Ígérkező korba nem merünk betekinteni, csak várunk türelemmel évről-évre, hogy a tavasz virága vájjon milyen gyümölcsöt fog teremni. Kint járunk a természet templomának színes szőnyegén. Lábunkkal tapodjuk az istenkéz által hímzett virágokat és valahogyan nem vesszük észre, szemünket elvarázsolja az ezer mozzanat, itt pedig a mezők virágának illata nincs. Milyen más volt az Ó-haza balzsamos levegője, ahol hegy, völgy, rónaság egy-egy bűvös illatú oltára a Világ Teremtőjének. Ha marosan összehasonlítjuk a két virágot, azonnal rámondjuk, hogy olyan itt az ifjúság is. Az ifjúság szivének, lelkének nincs meg a balzsama, nincs meg az égi oltár illatának tömjéné sem. Ennél fogva ilyen virágból nem készülhet a szeretet, tisztelet, megbecsülés csurgó méze sem. Hogy ilyen müvirág-e a mai ifjúság? Hogy a zsoltáros arany ábécéje ma nem nevel Istenben bizó, reménykedő egyéneket? Hogy a vallás csillogó drágakövei nem ékesítik a mai ifjúságot, ezekre a feltevésekre próbáljunk meg oldást találni. Az amerikai magyar ifjúság különös életet él. Családi életének berendezkedése, nyelve, érzelme, vallása, társadalmi köre mind egy sajátos világot foglal magába. így érthető meg az az eset, hogy a mi ifjaink közül, némelyik mihelyt elhagyja az iskola falait, többé nem társalog amerikai más nemzetiségű fiatalokkal, hanem megmarad, a magyar társadalomban. Eppenugy van az egyház terén is, mert megakad ifjaink közt olyan, aki még sohasem volt más felekezetüek templomába. A gondolat világa is más, a vallásos szokása is más és ilyen elkülönített környezetben, unikum personal, karakter fejlődik ki. A magyar református ifjúság dacára a kényes feladatoknak, példásan kitartott a magyar református egyház mellett. Átengedték magukat, hogy vezessük, szivüket, lelkűket ideadták, hogy öntsük tele az ősi hitnek olajával. Mégis felsír a panaszhang, ifjúságunk nem az, mint a minek lennie kellene. Mig a panaszokat megértjük, a javulásra irányuló terveket figyelemmel kisérjük, nem látjuk sehol azt a kimutatást, hogy az egyházak mennyit áldoznak a gyermekek és ifjúság nevelésére. Sivár, műveletlen földből senki sem várhat hasznot, bő aratást. Eppenugy nem várhat az az egyház nagy segítséget az ifjúságtól, ahol a nevelésre, a vallás kultuszának fejlesztésére, az egyház ismeretterjesztésére, jellem építésére egy centet sem áldoztak. Az élet tavasza előttünk áll a maga szépségében, gondos kezek kellenek az öntözés, a gyomlálás, a kellő takarítás elvégzésére, és a gondos kéz után, ránk mosolyog az Ízletes gyümölcs. H. S.
