Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)

1928-03-02 / 9. szám

2-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9-ik szám PÁSZTOR ÉS NYÁJ. Urbáti Endre Buffaló west sídéi ref. lel­kész beigtaíásán Murányi János Buffaló east sidei ref. lelkész által mondott beszéd főgondolatai. A lelkipásztor hivatása ugv dicsőíteni az Istent, hogy szeretetből táplálja a szent gyülekezetét az örök élet kenyeré­vel és italával, szeretetből őrizze azoktól, a bálványoktól, amelyeket a világ imád és szeretetből vezérelje a Krisztusnak utján. Ez által fejlődik ki a pásztor és nyáj kö­zött az az egység, amelyben ők nemcsak egymással, de a Krisztussal is közösség­ben lesznek. Az összekötő kapocs a krisz­tusi szeretet. Azért mondta az Ur tanít­ványainak : Úgy szeressétek egymást, mint én szeretlek titeket, mert arról tud­ja meg mindenki, hogy: az. enyéimek vagy tok, hogy egymást szeretitek. S azért mondja Pál a kolosszébeli gyülekezet tagjainak, hogy mindenekefelett a szere- tetet öltözzék fel, mely a tökéletesség kötele. De a szeretet nem csak a szivek egyesitő kapcsa, hanem az a fundamen­tum is, amelyen minden irányban építeni lehet a gyülekezetét. Pál apostol a római levél 12-ik részé­ben, továbbá a korinthusi első levél 12-ik részében és az efézusi levél 4-ik részében szellemesen és találóan hasonlítja a hívek társaságát az élő testhez. Részletesen le is írja ezt a hasonlóságot. A testnek na­gyon sokféle s sok tagja van. Mindegyik­nek más és más hivatása és szerepe. De mindegyiknek egy és ugyanaz a célja. Az, hogy a test élete egészséges és hasznos, áldásos, sőt gyümölcsöző legyen. E’képen az Istennek lelke a különböző kegyelmi ajándékokat egy lés ugyanazon célra adja a tagoknak. Azért, hogy a gyülekezet éle­te egészséges, virágzó és gyümölcsöző le­gyen. Ezek között az ajándékok között legelsőnek és legbecsesebbnek mondja az apostol a prófétálást, amelyet az ujabbi magyar bibliafordítás igehirdetésnek mond. Ez a 'hitetleneknek világosságára, a hívőknek pedig üdvösségére szolgál. Azért mondja Pál mindenkinek: “A pró­fétálást meg ne vessétek!” — A prófé- tálás vagy az igehirdetés szolgálatát a református egyház a lelkipásztorokra bíz­ta. Az igehirdetés mellett azonban több­fél kegyelmi ajándékról is szól az apos­tol. így a tanitói elöljárói, stb. szolgála­tokról. A református egyház az egyházi életet szabályozó alkotmányát Pál apos­tol szavai szerint rendezte be. Az a méltó és igazi öröm, mely eltölti most a buffalói szent gyülekezet pászto­rát és tagjait az első lelkipásztor ünne­pélyes beigtatása alkalmából, úgy fog megmaradni, növekedni és dicsőségessé lenni, ha pásztor és nyáj azzal a megértő Krisztusi szeretettel, mely soha el nem fogy és azzal a hűséggel, mely az örök élet koronájával koronáztatik meg, tö­rekszenek a szentek örökségének elvéte­lére, miáltal ez a szent gyülekezet is azok közé tartozhat, amelyre rá illik Péter apostol mondása: “Aki választott nemzet ség, királyi papság, szent nép és megtar­tásra való nép vagytok, hogy Annak ha­talmas dolgait hirdessétek, aki titeket a sötétségből az ő csudálatos világosságára elhívott.” MIM TE KELLESZ! Krisztusért és az Egyházért áldozatot is kell hozni. Hogy Istennek a legdrágább ajándékát — a Krisztust — megnyerhes­sed a magad számára, előbb magad kell Neki oda adni. . Sók ember csak pénzt vagy egy héten esetleg egy-két órát akar szentelni az Istennek a Krisztusért és az Egyházért. Arra nem is gondolnak, hogy Istennek ezekre nincs szüksége. Istent pénzen nem lehet megvásárolni. Az emberek azért nem tudnak eljutni a Krisztushoz, mert érte mindig csak a ki­sebb áldozatokat hajlandók meghozni. Máté evangéliumában (13:44) láttunk egy esetet, amikor egy ember megtalálja a szántóföldön a kincset, elrejti azt abba és “eladván mindenét amije van, meg­veszi azt a szántóföldet.” Ez az ember a kisebb értéket adta és a kisebb áldo­zatot hozta meg azért, hogy megszerez­hesse a nagyobbat. Krisztusért és az Egyházért nem kis, hanem nagy áldozatot kell 'hozni. Jól vigyázzunk, hogy hálaáldozatunk a Krisz tusért és az Egyházért olyannak ne ta­láltasson, mint a Káiné volt. Egy dús gazdag asszony egyetlen le­ánya, krónikus betegséggel feküdt a kór­házban. Az édes anya egy ideig hűséges gondozója és ápolója volt betegen fekvő leányának. Később azonban hajtotta a vágy és elment egy világkörüli útra, ha­lálos betegen fekvő leányát pedig ott­hagyta a kórházban. Az édes anyai szív mindig gondolt gyermekére és ahol csak járt, mindenün­nen fényképeket, emléktárgyakat és egyébb ajándékokat küldött beteg gyer­mekének. Mikor Olaszországba lért, eszé­be jutott, hogy nemsokára 16 éves lesz leánya és elhatározta, hogy születésnap­jára egy szép olasz virágvázával fogja meglepni. A művészi kiállítású, szép virágvázát el is küldte az édes anya. A posta is olyan pontos volt, hogy éppen a kis leány szü­letésnapjára érkezett meg az ajándék. A kórház ápolónője gondosan kibontotta a csomagot és örömmel vitte a bennlevő tárgyat a beteg leánynak. A leány mikor megpillantotta, nagyon megörült és azt sem tudta, hogy szorítsa magához. Ölelte csókolta, nézegette, forgatta jobbra-bal- ra, mintha keresne rajta valamit. És egyszer.... egyszerscak felsikolt.... “vigyé­tek el tőlem, vigyétek el tőlem! Óh anyám, óh anyám, ne küldj nekem több könyvet, virágot, lapokat, képeket vagy vázát. Küldj nekem többet! NEKEM TE KELLESZ! Krisztusnak sem ez vagy az kell. Neki te kellesz! “Fiaim és leányaim adjátok nekem a ti sziveteket.” Annak a kis le­ánynak az édes anyja kellett. Ó az édes anyja jelenlétére, társaságára és szerete- tére vágyott. Kriszts téged akar. Ő min­denek előtt, először is téged akar. A te engedékeny, nyílt, tiszta szivedet és a te bizodalmadat. Ó azt ákarja, hogy közös­ségben élj Vele, Te benne és Ő benned. Tudsz-e te az Övé lenni? Ha igen, akkor jöjj és énekeld: “Jézus néked élek. Nálad vigaszt lelek Nem bánthat gond és féle­lem, ha Te vagy én velem. Jézusban bí­zom én, Magam neki adom És így tudom, akármi ér Atyám szeret nagyon,” Bridgeport, Conn. 1923 február 10-én. Böszörményi Miklós István, ref. lelkész. ÉLETJELEK, A new brunswicki egyháznak kedvelt lelkésze Nt. Papp Károly márciusi ünne­pélyek után az óhazába utazik, részint szülő hazájában levő rokonainak látoga­tására, részint pedig hasznos tapaszta­latok szerzése végett. Papp Károly há­rom hónapra tervezi tanulmány útját. Hasonló célból tervezi óhazai útját az alphai egyháznak lelkésze, Szabó András tiszteletes ur, valószínűleg nyáron fog in­dulni. Nem a szám, hanem a lelkesedés és sze­retet szülte hit és erő a fontos. E cald- welli gyülekezet szám szerint kicsi, an­nál nagyobb elismerést érdemelnek a TEMETÉSI ÉNEKES KÖNYV UJ — MOST JELENT MEG mely 120 alkalmi éneket foglal össze. A könyv szerzője Fülöp István, aki gaz­dag tapasztalattal bir ezen a téren. A könyv ára 75 cent. Megrendelhető a szerzőnél: Fülöp Ist­ván, 1633 E. 30th St., Lorain, Ohio, vagy a Reformátusok Lapja szerkesztőségénél.

Next

/
Thumbnails
Contents