Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)

1928-12-08 / 48. szám

4-ik oldal, 48-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA MAGYAR KERESZTYEN IFJAK EGYESÜLETE, (Hungarian Christian Endeavor Union). Rovatvezető: Csontos Béla, ref. lelkész. •'I J . .' : ! Tárgy december 16-ra: Isten karácsonyi aján­déka a világ számára. Lukács 2:1-16. Mindennapi elmélkedésre: H. dec. 10. A kimondhatatlan ajándék. II. Kor. 9:15. K. dec. 11. Az ajándék motivuma. János ev. 3:16. Sz. dec. 12. Az ajándék célja. János ev. 10:10-11. Cs. dec. 13. Isten munkája az ajándékban. II. Kor. 5:19-21. P. dec. 14. Az ajándék Istenhez köt. Róm. 8.32. Sz. dec. 15. Az ajándék befogadása. János ev. 1.12-13. A karácsony ünneplése minden világias színe­zete mellett akkor lesz méltó az ünnep igazi je­lentőségéhez, ha benne legjobban kidomborítjuk Istennek azt a nagy ajándékát, amellyel e vilá­got megajándékozta. A karácsonyfa minden dí­sze, az alatta fekvő sok ajándék s a megrakott asztalok ne homályositsák el a dicsőséges Krisz­tust. Pogány ceremónia csak a karácsony, bár­mennyit emlegetjük is “Jézuskát’’, ha mélységes hála nem járta át szivünket azért, hogy Isten könyörült rajtunk. Ne (is beszéljünk “Jézuská”- ról, mert ilyen nincs. A kicsiny gyermekkel el lehet hitetni, hogy “Jézuska” hozza a kará­csonyfát, de öt éves korában már a kulcslyukon meglesi, hogy a mama csinálja és a nagy leány­testvére. S ha a naiv, hiszékeny gyermekkel el tudtuk hitetni kitalált, — bár jóindulatú — mesé­vel, amikor ráébred az igazságra, nem tudunk neki kellő magyarázatot adni. Beszéljünk neki a valóságos “Jézus”-ról, akit Isten küldött. Mondjuk el nekik, hogy Ő tanított meg bennün­ket igazán szeretni s ez a szeretet indit ben­nünket arra, hogy karácsonyfát díszítsünk s őket ajándékokkal örvendeztessük meg. Az ifjaknak legyen gondjuk arra, hogy testvéreiknek, — ha nem volna a családban felnőtt, aki ezt megten­né, — elmondják az egész karácsony történetet a Lukács ev. 2-ik rész alapján. A gyermeknek ez is úgy tűnik el, mintha mese volna, mégis a leg­nagyobb valóság s igy nem lesz szükség mester­ségesen gyártott mesére. Ne ámítsuk el őket az­zal, hogy az “angyal csengetem”, mert másnap megtalálja az asztalon a csengőt, de az angyalt nem s csak kételyt plántálunk bele. Annyit mond junk nekik a karácsonyról. Jézusról és a pász­torokról, ami megfelel a történelmi hűségnek s ezzel megmondottunk mindent. Isten ezzel az ajándékkal akkor lepte meg a világot, amikor a legnagyobb szüksége volt rá. Ezért nevezik azt az időt az “idők teljességé­nek”. Az emberi szív csordultig tele volt már várakozással, látni akarta a próféták által meg­ígért Messiást, a Jehova Isten szenvedő szolgá­ját, az áldozati bárányt, aki a nép bűnéért szen­ved. Az emberiség érezte, hogy tehetetlen a bűnnel szemben s annak átka a féjére zudul, ha Isten nem könyörül rajta. S amikor ez a vá­rakozás a legmagasabbra fokozódott, megszüle­tett a Megváltó Jézus. A világ sohasem volt elég 'hálás ezért az aján­dékért. Jézus születésének körülményeiből lát­juk, hogy nem volt méltó a világ Reá. Gyermek­ségében a halál és meggyilkolás veszedelme fe­nyegeti, iseni küldetésének végzése közben pe­dig ott ólálkodik körülötte az életére törő ellen­ség: a gyűlölet, mely végül keresztrefesziti. Az­óta is millió és millió szív zárkózik be előtte, de ugyanennyi meg is nyílik. Sok szívben most sincs helye, mert nem akarják befogadni. Azér nevezzük Őt Isten legnagyobb ajándéká­nak, mert Benne és Általa maga Isten jelent meg közöttünk, a Fiú Isten, a Szentháromság második személye. Ha van ember a földön, aki jószántából életét adja felebarátaiért s e tiszte­letünket és csodálatunkat érdemli-é, micsoda há­lával kell megtelnünk, hogy Isten önmagát ad­ta miérettünk. Emberi formát vett föl az, aki minden dicsőség hordozója. Legnagyobb ajándék azért, mert összehason­lítva Jézust Istennek testi életünkre tartozó adományaival, Ő megmérhetetlenül nagyobb. A mindennapi kenyér édes, de még édesebb az a kenyér, mely táplál az örökéletre. A ruházat, mellyel befedjük testünket, Isten ajándéka, de mennyivel drágább nekünk az az ígéret, hogy ő hófehérre mossa a mi ruháinkat s az angyalok­kal egyenlő dicsőségben lesz részünk. Kincs, va­gyon mind romlandó és veszendő s ha ezer hasz­nukat vesszük is az életben, Jézus maga a ro- molhatatlan kincs, melyet meg nem emészt idő és halál. Általa gyűjthetünk mi is olyan kincset, melyet át viszünk magunkkal ebből az életből az örök életbe. Jézus a legnagyobb személyiség, aki járta ezt a földet. Ő maga az igazság és a tökéletesség. Bölcsességben, szelídségben, bátorságban, ön- feláldozásban, embertársai szeretetében hozzá még nem emelkedett fel senki. Jelleme utánzan- dó, de utánozhatatlan, cselekedetei követendő példák, de nem bírjuk követni, szivének tiszta­sága kell, hogy a mi szivünk tisztasága legyen, de nem tudjuk elérni. A legnagyobb és az Egyet­len, akit mégis érdemes követni. Ezt az ajándékot Isten ingyen adta nekem és neked. A középkorban százakat és ezreket ad­tak az emberek a bűnök bocsánatáért, a mai időkben is készek áldozni a pápai áldásért, a mi­sékért, Jézus mindent ad, amire lelkünk szora- juhozik s érte nem kér semmit, csak a szivün­ket. Aki Jézust akarja, annak csak el kell fo­gadni Őt. Legnagyobb ajándék azért, mert mindenkinek szól. NJ in él többen részesülnek Benne, Ő maga annál hatalmasabb lesz. Azáltal nő, hogy megosztódik. Beszélj Róla és jobban fogod ismerni Őt, annál nagyobb ez a szeretet s annál boldogabban érzed magad is. Vidd magad­dal mindenhová s oszd meg Őt másokkal s alak­ja megnő körülötted. Senki sem ismeri Krisz­tust, aki a maga számára akarja megtartani. Minél több szív kér magának részt Belőle, an­nál bővebben árad ki mindenfelé az Ő jósága. Valamelyik országban az édesanyák egy nagy gombolyag pamutot szoktak adni karácsonykor a leánygyermeknek ajándékul, hogy abból haris­nyákat ssináljanak. Hozzáfognak már kará­csony este s minden szabad idejükben munká­ban látni őket. S mikor feldolgozzák az utolsó yardot is, megtalálják a gombolyag közepébe rejtett ajnádékot, az édesanya igazi karácsonyi ajándékát. Aki Jézussal él s Érette él, csak az tudja meg igazán, milyen nagy adomány Ő. Az Ő országáért végzett munka által ismerjük meg igazán a Benne rejlő kibeszélhetetlen értéket. Mi célja Istennek ezzel a nagy ajándékkal? Hogy nyomdokaiba lépjünk. Ha nem is vagyunk tökéletes követői, de azt tudjuk, hogy mióta őt ismerjük és szivünkbe fogodtuk, jobb emberek vagyunk, erősebbek, tisztábbak, boldogabbak, önzetlenebbek. Megmutatta Általa Isten hogyan éljünk. Adta azért, hogy Megváltónk legyen s nekünk örök életet szerezzen. Kijelentette Istent, akit csak Jézus által lehet megismerni. Azért küldte, hogy legyőzze a halált s tudjunk remél­ni a halhatatlanságban. Aki őt elfogadja, a legmagasabb életeszményt teszi a magáévá. Ahová Ő eljut, ott uj világosság támad, jobb lesz a család, engedelemesebb a gyermek, szeretőbb szivü a hitves, megértőbb a munkaadó és hálásabb a munkás, tisztábbak lesznek az erkölcsök, jobb lesz az egész társa­dalom, drágább lesz az emberi élet, s boldogabb lesz a szív. Fogadd hát el Istennek ezt a legnagyobb ajándékát s ha nem volt még igazi karácsonyod, legyen az idei azzá: térj Jézushoz! VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE. 49-ik lecke. 1928 december 16. PÁL ÉS BARÁTAI. Csel. 20:36-38, Fii. 1:8-21. ARANYIGE: Minden időben szeret, aki igaz. barát Pál 17:17. Biblia olvasására. Hétfő: Timotheus és Epafroditus. Fii. 2:19-30. Kedd : Filemon és Onesimus. Filemon 1 :8-20. Szerda: Az efézusi tanács. Csel. 20:32-38. Csütörtök: Filippibeliek. Fii. 4:1-4. Péntek: Prisczilla és Akvilla. Róm. 16:1-10. Szombat: Pál munkatársai. Kor. 4:7-18. Vasárnap: Isten iránti vágyódás. — Zsoltár 63:1-11. BEVEZETÉS. Mielőtt bezárnak Pál apostol élete és munkál­kodásának töténetét, meg kel látnunk, kik azok az emberek, akiknek segítségével dolgozott. Ha látjuk azt, hogy hány gyülekezetei alapított, ér­dekel bennünket az is, kik voltak tanítványai, kik követték őt missziói útjában ? Mert nem­csak a gyülekezetektől emlékezett meg szép le­veleiben, hanem irt barátainak is és ezek a le­velek minta levélként szolgálnak azok számára, akik buzdító, szeretettől átható, baráti levelet akarnak irni testvéreiknek, vagy barátaiknak. Pál barátai. Amikor Pál városról-városra jár­va gyülekezeteket alapított, találkozott fiatal emberekkel, akikben felfedezte a tehetséget és a lehetőséget Krisztus igaz követésére. Ezek aztán nemcsak követték, hanem inkább tanítvá­nyai voltak és később ők is tanítottak s vezető szerepet töltöttek be az egyházban. Ha Pál le­veleit olvassuk, amit Filemonhoz intézett vagy Timótheushoz, mindjárt kitűnik belőle, hogy kik voltak ezek az emberek. Mindenesetre Pál barátságos ember volt, mert annyi barátja volt az apostolnak. Mikor Efézusból elindult, az egész gyülekezet megsiratta, könnyezve vett tő­le búcsút, akit aztán utoljára látott a gyüleke­zet. Kik a jó barátok? Sokan azt hiszik azok a jó barátok, akik különös esetben némi jó indulattal vannak barátaik iránt. Volt egy király, aki min­denkit szeretet, a nép közt járva jót cselekedett. Egyszer a király megbetegedett és hordágyon vitték a kórházba. Az utón sok nép gyűlt egy­be s sajnálkzoásukat mutatták a király pedig megállittatta szolgáit, követ ragadott a kezébe és megdobálta a két szinü embereket, mert tudta, hogy mikor egészséges volt és uralkodott, akkor nem fogadták el tanácsát, nem dolgoztak vele. Betegsége esetén pedig mutatták sajnálkozásu­kat, részvétüket. A király azt mondta, hogy az az igazi barát, aki tud szenvedni, dolgozni, har­colni barátaiért és ha kell még életét is szíve­sen feláldozza. Amiképen szólt Jézus: Nincs nagyobb szeretet annál, mint mikor valaki éle­tét áldozza barátaiért.

Next

/
Thumbnails
Contents