Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-11-24 / 46. szám
VOL. XXIX. ÉVFOLYAM PITTSBURGH, PA. NOVEMBER 24th, 1928. / No. 46. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR Reformat Lapja AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER triTcred as second class mail matter on the 14th of August, 1925 at the P. 0. at Pittsburgh, Pa. under'the act of March 8, 187° Publication office: 117 Flowers Ave., Pittsburgh, Pa HALAADAS. Hálaadás ünnepéhez készül Amerika népe. Egyrészt ez évi áldásokért, 3. mivel oly igen meggazdagitotta a jó Gondviselő az ország népét, másrészt pedig, hogy visszaemlékezve a történelem azon pontjára, amikor az első zarándokatyák, az első termést oltára téve adtak hálát Istennek. Nincs szebb, meghatóbb kép, mint amely ábrázolja a pilgrimek első hálaadás ünnepét. Ott van a szeretet édes mosolya, a megnyugvás a Gondviselő iránt, a hit túláradó fénye arcukon. Azóta folyton megün- nepli Amerika népe az emlékezetnek hálanapját. Csakhogy nem olyan érzéssel, nem olyan lélekkel, mint a pilgrimek. Ma már azt is modernizálták az emberek. Valamikor régen, őszinte, komoly szándékkal ünnepeltek az emberek. Meg volt az ünnepi hangulat a család, egyház és társadalmi életben. Ma is ünnepelünk ugyan, de nagyon rikító színe, világi zaja van az ünneplésnek. A mindenekre kiterjedő üzletvilág ezt is hatalmába kerítette, úgy, hogy manapság akként ünnepelnek az emberek, ahogyan azt a spekuláció elkészítette számukra. Nem a templomok tartják számon az ünnepeket, hanem a színház, mozi, mulatóhelyek, eszem-iszom tanyák. Ezek a jó jövedelmező helyek aztán nem is igen válogatják meg az ünnephez méltó programot, csak mulathassanak. Bizony manapság a hálaadás megtartása csak a névben maradt meg, gyakorlatban messzire esett a pilgrimek Szásáitól. Amerika büszke lehetne ünnepnapjaival, olyan ideálisok, magasztosak. De aztán nagyon sokat ront a spekuláció, amely igyekszik bemázolni a modernizálás tarka-barka színeivel. Elseper mindent, ami útjába került, mert előtte csak annak van értéke, amin kiérzik a pénz. így került le a történelem lapjáról a hálaadás napja is a mulatóhelyekre. így némult el az imádság és helyébe lépett a rogyásig telt asztal gondolata. Az egész világ szeme Amerikára néz, hogy miként ünnepli meg a maga speciális ünnepét. A gyárak zakatolását tulharsogja-e a harangok ércnyelve? A kényért termelő, szorgalmas munkás megkapja-e megérdemelt bérét, a hálaadásra méltatott földi javak rájuk eső részét? Hiszen a pilgrimek éppenugy éltek, mint az első keresztyének, megosztották javaikat egymás közt. Egyenlő volt osztályrészük szenvedésben úgy, mint áldásban. Hány asztalt terítenek ma a nincstelenek számára? Hány könnyet töröl le a hálaadás? Hány emberrel láttatja meg a Gondviselő jóságát? Az egész világnak aza különös véleménye van rólunk, hogy mi túlságosan elmerülünk az az anyagiakban, a szellemi élettel mitsem törődünk, ezért üres, közönyös marad szivünk. Hálaadás napja közeleg, ez a legalkalmasabb idő kitárni szivünk jóságát Isten és emberek iránt. Adjunk tartalmat ennek a napnak állitsuk vissza messzire kiható jelentőségét, szeretetünk pedig ragyogtassa meg és tegye emlékezetessé a hálaadás ünnepét! (H.S.)
