Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1928 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1928-10-13 / 41. szám
2-ik oldal. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 41-ik szám. BERKI GYULA ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ NAGYJELENTŐSÉGŰ CIKKE A MAGYAR PROTESTANTIZMUS IGAZSÁGA MELLETT. Megdöbbentő részletek a tapolcai katolikus napon elhangzott beszédekből. Berki Gyula országgyűlési képviselő, a magyar parlament egyik nagyképzettsé- gü, forró magyar érzésű, kiváló tagja a napokban “A kurzus vitézei, vagy -a tapolcai vallásháboruság” címen egy oldalas cikket irt. Komoly, méltóságteljes ez a cikk, de amellett határozott. Az igazság ereje adja meg hozzá azt a rend- kivüli hatást, amit kiváltott mindazokból, akik olvasták. A magyar protestantizmus védelmére kel Berki Gyula ebben a cikkben, amelyet — sajnos, szűk terjedelmünk miatt — csak egyes részleteiben tudunk bemutatni. “.....Róma súlyosan megtámadta a protestantizmust, történelmi elhivatottságában, elveiben és erkölcsi felfogásában. Erre a magyar protestánsok védekeztek és visszaverték a támadást. Ez a viadal egyházi téren folyt. Erre a jól ismert politikai pecsenyesütők a közéletbe vitték át a vitát. A beteg magyar köz- és gazdasági élet nyavalyáit növelvén — a felekezeti gyülölség hirdetése által. A ka- toliks nagygyűlés országszerte ugylát- szik az, ami a kurzus volt. Róma egyházi, világi és gazdasági hatalmának megerősítése és itthon, pártpolitikai előnyök hajszolása.” ”Zala-Tapolcán katholikus politikai nagygyűlés volt. A kurzus gyűlöletének propaganda minisztere: Haller István és tárcanélküli minisztere: Bangha páter mutatták be Tapolcán a kurzus megkopott 'felekezeti gyűlölködés véres kardját.” “Tapolcán Haller és Bangha gyűlölködő beszédeket mondtak: “A világháborúban a katholikusok hoztak legtöbb áldozatot.” “Baltazár a római pápa orrára szállt.” “Álljon ki a protestánsok közül akár egy is, aki tettekben mutatja ki hazáfi- ságát .....” “Ha egy katholikus ember állásért kopogtat, — megkérdezik, milyen vallásu, — ha pápista, nincs állás.....” “Ott van a házasság szentsége, protestánsoknak ilyen nincs .....” “A rettenetes erkölcstelenség tehát nem a katholikus egyház találmánya.....” “Mi katholikusok vagyunk a haza légértékesebb része.” Ezek szószerinti idézetek — mondja Berki Gyula. — Nemzetrontó demagógia és persze megfontolt, politikailag célzatos. 'Mikor olvastam, fölháborodtam. Utóbb megdöbbentem. Majd idézi Berki Vass József kath. főpap, miniszterelnökhelyettes ózdi beszédének néhány kimagasló részletét, melyből csak ennyit: “Arra van szükség, hogy a társadalmi osztályok és felekezetek közt fennálló ellentéteket egyengessük, nehogy végzetessé válható szakadást idézzenek elő a nemzet testében.....” “Ebben ilyenformán meg is nyugodhatnánk, — ha a tapolcai nóta nem járná országszerte. Evek óta folyik a leggonoszabb izgatás — írja Berki — országszerte a kormányzó és a miniszterelnök ellen, azért, — mert reformátusok, “Református a kormányzó, református a miniszterelnök, református a Kúria elnöke — azért mines itt helye katholikusnak; ezért nincs ország, nincs király, nincs kenyér és nincs igazság”. Ezzel a csúnya hangú, népbolonditó mesével etetik a népet. “Ha tovább folyik a lazítás és a hazát- bontó felekezeti békebontás, a törvény- hozás termében nyilvánosságra hozom a lázitók neveit és nyilvános feljelentést teszek az állam és társadalom rendje bűnözői ellen....” “Bethlen István gróf, református vallásu magyar miniszterelnök alatt a katholikus egyház erkölcsi, kulturális, szociális és gazdasági téren soha nem látott módon gyarapodott erőben. Viszont a protestáns egyházi és iskolai érdekek gyarapodásáról nem tudok beszámolni”. “Nem igaz az, hogy a közéletben a ka- fcholikusokat sérelem éri. Tessék csak vé- vignézni az egész magyar közéletet fent és lent, a katholikus vallásu magyarok mindenütt teljes számban ott vannak. Itt töltöm a nyarat szülőföldemen. A siklósi járás 56 községe közül 6 vegyes lakosságú, 50 község református. Itt a főszolgabíró, járásbiró, járásorvos, katholikus, katholikus a funkcionáriusok 90 százaléka. Azt azután már engedjék meg, hogy a református egyházak papja és tanítója református legyen. így van ez végig a közélet minden vonalán!” “Végre azonban mégis van egy kötelességünk nekünk, protestánsoknak: az egyetemes nemzeti érdekek keretén belül oltalmazzuk meg egyházi és iskolai érdekeinket, melyek magyar érdekek is. Kövessük az ősök példáját: amikor őseink a vallásszabadságért harcoltak, ez a küzdelem mindig egybeesett a nemzet függetlenségéért vívott harccal.” “Mi sohasem támadunk, csak védekezünk. Nem támadunk, mert csak közel két millióan vagyunk és mert jobban szeretjük hazánkat, mint gyűlöljük ellen feleinket. Van azonban elég öntudatunk, szívósságunk, szellemi és anyagi erőnk ahhoz, hogy a támadásokat könnyen elhárítsuk”. “Nyíltan és kertelés nélkül kijelentem, hogy hazaárulásnak tartom a felekezeti gyűlölködés szitását. Az ellenségeinkkel cimborái akarva -— nem akarva az, ki felekezeti villongást kezd vagy szit..... AZ EVANGELIÖM HATÁSA y (Folytatás.) S az evangélium igazságait az élet igazolja, erősiti. A ki napról-napra egy- egy újabb intést követett s gyermekes örömmel látá életében a vezérlő ujjat, az már szomjuhozza az ige beszédét. Legyen csak egy nap is, melyen nem olvassa : úgy érzi, hogy ismét nagy űr támadt lelkében.... Olyan homályosan látja a fényt; egymásután mosódnak el az igazságok leikéből.... Úgy érzi, hogy olyan, mint a vándor, kinek feje felett az utolsó csillagot fedi el a felleg....-— Visszatérve az igéhez, úgy érzi, mintha annak igazsága kétszer oly nagy, volna. — Kik voltak azok, akik bizonyságot tettek az igazságról életükkel, munkájukkal ama nagy századokban? Miben volt a reformátorok szavának ereje, hogy az terjedt, hódított, miként a futó tűz? Beszédünk igazságában; de ez igazságot ők az örök forrásból merítették. A ki igaz akar lenni, csak ebből merítsen; s ez igazság meg fog nyilatkozni életében is. Hiszen a ki világosság fia, bizonyságot is tesz arról minden tettivei, szavával.... — Ha a lélek önmagába szívta, plántálta, mintegy vérévé tette az igazságot, úgy, hogy az a Szentlélek templomává vált: akkor útja világos, szent, ama keskeny, igaz ösvény lészen. Úgy egy lesz azok közül, kik elmondhatják: “Mi, kik élünk, mindenkor a Jézusért halálra adatunk, hogy a Jézusnak élete is meg- esmérte'ssék a mi halandó testünkben” (II. Kor. 4. 11.) S a kinek lelki szemeit megnyitja az igazság, a ibizodalom s élte minden perceiben érzi a kegyelem áldásos erejét, gondolhatna arra, hogy elszakadjon az Isten igéjétől? A bűn hatalma alól való feloldozást, sóvárgó lelke szabadulását ez adá meg néki s most hálából elvetné biztos segedelmét? Nem! A ki ezt a lelki békét megszerezte, visz-, szasóvárogja annak boldogságát. Szivében lesz erős hitvallása: “Eltemettet- tünk azért ő vele (Jézussal) együtt a
